Az első tematikus aukció Magyarországon

Nádler István 1968 Avar motívum, Schwarz

Kikiáltási ár: 3 200 000 Ft

Az Aukciósház első kortárs aukciója a "Magyar festészet 1945-2000" címet viseli. Az árverés anyaga áttekinti az Európai Iskolától egészen az ezredfordulóig tartó folyamatokat, s a XX. század második felének legjobb mestereinek fontos műveit szerepelteti. A teljesség igénye nélkül: Bak Imre, Szikora Tamás, Csernus Tibor, Hantai Simon, Lossonczy Tamás, Konok Tamás, Kepes György, Nádler István, El Kazovszkij, Fehér László, Radák Eszter.

Az első tematikus kortárs aukció anyagának kiállítása megtekinthető a Galériában 2007. november 26-ig 10-18 óra között.

 

A képen:

Nádler István (1938- )

Avar motívum, Schwarz, 1968

Akril, vászon, 111x100 cm

Jelezve hátoldalon: Nádler István 1968 Avar motívum, Schwarz

Kikiáltási ár: 3 200 000 Ft

 

Nemzetközi művészeti élet

Nádler legprogresszívebb időszakának első darabja az Avarmotívum, amely a nemzetközi hard-edge hatása alatt született kultikus mű. Ebben az időszakban Nádler európai tanulmányútjai során találkozott az újgeometrikus művészet német és amerikai képviselőivel és új tapasztalatait beleolvasztotta munkásságába. Így művészete ebben az időszakban polemizálva az absztrakt expresszionizmussal, a Kassáki, geometrikus-konstruktív hagyományokból táplálkozva az 50-es 60-as évek elején kialakult amerikai és német festészeti irányzatokhoz csatlakozik. Jellemző volt erre a minimalista művészetfelfogásra az érzelmek és gesztusok tagadása.

A művészet intellektualizálódásának tanújele a hard-edge festészet, amire Nádler akkor, abban a korhangulatban így ráérzett.

„Ez különösen a hatvanas-hetvenes évek táján rendkívül fontos lépés volt, hiszen az akkori kultúrpolitikai felfogás szerint a hazai neokonstruktivizmus a nyugat utánzásával volt egyenlő, tehát Nádlernek és társainak rendkívül fontosnak tűnt, hogy az egyetemes művészet aktuális feladataihoz, mozgalmához való kapcsolódásnak sajátos, magyar vonatkozásai is legyenek. Ez Nádler esetében a szirom- és Avar-motívum festészetébe emelését jelentette.”

A szigorú nyugati strukturalitásnak így egyéni szinezetet adva, azt stilizált folklór elemekkel, az archaikus művészet motívumaival tette izgalmasabbá, amikhez a zenén, konkrétabban Bartók zenéjén keresztül jutott el.

 

A stilizált táj

Ebben a jelentős 1967-től 70-ig tartó korszakában Nádlert a dinamika, a különböző mozgásminőségek megjelenítései érdekelték, amihez a vonal és a szín tanulmányozásán keresztül került közelebb. Motívumkészletét éles és tiszta színsávokkal konkretizálja, amiket kétféle képszervező struktúrába illeszt bele.

Az egyik, amikor különböző karakterű motívumanyagból szervezi a kerettől keretig kitöltött képet. A másik, az Avar motívum képi struktúrájára is jellemző képszervező elv, ahol egy homogén háttérre helyezi rá és mozgatja a kép motívum anyagát. 

Az alap és a motívum viszonya egyértelműen tisztázott, így a képen ellentétesen ható színerő-sávokból egy a Nádler munkásságára oly jellemző motívum rajzolódik ki: a táj. „A tájat gyakran az érzelmi tartalmak hordozójaként értelmezi. Absztrahál, de mindig megőrzi a táj érzelmi karakterét” , ami a lekerített formákban, a lágy ívekben, a sejtetett egész látható részleteiben rejlik.

Feszültségét ezért az egyöntetű felület keménysége, a formák ellentétes mozgása és a színek diszharmóniája adja.

 

A meditatív tér

Az absztrakt geometria metafizikus ágát teremti meg Nádler, amennyiben nem csak a hard-edge amúgy annyira jellemző vizuális jeleire koncentrál, hanem az általa használt motívumkészletből kihozható konkrétumokra.

Átadva magunkat a képnek látjuk, hogy két ellentétes irányú erő küzd egymással a kép legmagasabb pontján, a két ellentétes pólus közötti belső mag felett. A kép belső magja, ahonnan az alkotás elindul szintén lüktet és pulzál, míg az előtte egymást kergető színsávok légiesen érintve a talajt már tova is szökellnek.

Azonban nem csak az irányok ellentéte növeli a feszültséget a képen belül, hanem a színek egyfajta birtoklási vágya egymás felett. Lírainak igazán nem nevezhető színpárosítások jelennek meg a képen, amik között vibrálásig izzik a feszültség. Cinóber vörösek, ultra marinok, narancsok, zöldek és fehérek telítik egymást a homogén fekete alap előtt.

A műtárgypiacon Nádler hard-edge korszakából származó kép csak nagyon ritkán bukkan fel, ezért a ’68 óta Németországban kallódó ritka és korszakalkotó munka igazi csemege.