A világ legnagyobb részecskegyorsítójában születő eredmények alapvetően módosíthatják az anyag szerkezetéről és a Világegyetem születéséről alkotott képünket ─ jelentették ki a Nagy Hadronütköztetőt (LHC) bemutató kiállítást megnyitó fizikusok, köztük az MTA elnöke és az Európai Részecskefizikai Laboratórium (CERN) főigazgatója. A látványos vándorkiállításnak elsőként az ELTE, majd a debreceni Kölcsey Konferencia Központ ad otthont.
Az Európai Részecskefizikai Laboratóriumban folyó kísérleteket az emberiség egyik legnagyobb tudományos erőfeszítésének nevezte Pálinkás József, aki korábban a CERN-ben is kutatott, ottani munkáját Rolf-Dieter Heuer kutatócsoportjában kezdve. Az MTA elnöke kiemelte, hogy az LHC kísérleteiben dolgozó tudósok, köztük a kiváló eredményeket felmutató magyar kutatók, az egyik legnehezebb feladatra vállalkoztak. Arra, hogy megfejtsék a Világegyetem születésének titkait. Az Akadémia elnöke reményét fejezte ki, hogy a kiállítás sok diákban felkelti majd az érdeklődést a tudomány frontvonalában zajló, a fizika legalapvetőbb kérdéseivel foglalkozó kutatások iránt.
A CERN kiállítás házigazdája az ELTE TTK Fizikai Intézet, ahol az MTA kutatóintézeteivel együttműködve a nagyenergiás részecske- és magfizika iránt érdeklődő diákokat képzik. Keszei Ernő, az ELTE tudományos rektor helyettese üdvözlő beszédében kiemelte a kutatóegyetem és a kutatóintézetek közötti kapcsolat, a CERN kutatásokhoz kapcsolódó tudástranszfer fontosságát.
Az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet munkatársai már régóta részt vesznek a CERN-ben folyó tudományos munkában, nyilatkozta az mta.hu-nak Lévai Péter akadémikus, hangsúlyozva, hogy az intézet több kutatója már a ′70-es évektől folytatott kutatásokat Genfben. Magyarország hivatalosan 1992-ben csatlakozott a CERN-hez, a tagdíjon keresztül, valamint pénzügyileg is hozzájárulva a berendezés létrehozásához. A csatlakozás óta a magyar fizikusok már nem egyénileg, hanem intézményes alapon vesznek részt a kutatásokban. ─ Az RMKI elsőként kapcsolódott be az abban az időben folyó részecskefizikai kísérletekbe, majd 1996-ban az LHC detektorainak tervezésekor csatlakozott az ALICE és a CMS együttműködésekhez, azóta is koordinálva a többi magyar intézmény, az ELTE, az MTA ATOMKI és a Debreceni Egyetem CERN-ben folyó kutatómunkáját ─ mutatott rá az RMKI tudományos tanácsadója. Az ALICE kísérletben résztvevő fizikusok a nehézion ütköztetések eredményeként keletkező úgynevezett kvark-glüon plazmát vizsgálják. ─ Az ALICE detektorban az ólom-ólom atommagok ütköztetése során létrejövő, rendkívül forró és sűrű anyag a Világegyetem keletkezésekor megszülető ősanyag tulajdonságaiba enged bepillantást a kutatóknak, míg a CMS detektor fő missziója a rejtélyes Higgs-részecske, illetve a szuperszimmetrikus részecskék felfedezése ─ magyarázta a fizikus.
Az MTA Atommagkutató Intézetének munkatársai az RMKI-val és a Debreceni Egyetemmel karöltve a CMS együttműködésbe kapcsolódtak be. A kísérleti berendezés egyik fontos alkotóelemét Debrecenben tervezték és építették meg. ─ A CMS kísérletnek szerves részeként az ütközések során keletkező müonokat nagy pontossággal kell észlelni. Ehhez a feladathoz a kutatóknak mikrométeres pontossággal kell ismerniük a hatalmas berendezések mérőműszereinek helyzetét ─ magyarázta Fülöp Zsolt. Az ATOMKI igazgatója szerint az apró földmozgások, illetve a hőmérséklet-ingadozások miatt előfordul, hogy a mérőeszközök eredeti helyzetükhöz képest kissé elmozdulnak. A probléma megoldására az intézet tudósai olyan lézereket építettek be a detektorba, amelyek ezeket az elmozdulásokat folyamatosan mérik és a berendezések pillanatnyi pozícióját visszatáplálják a CERN adatgyűjtő rendszerébe. ─ Ez óriási eredmény, de egyben hatalmas felelősség is, hiszen, ha meghibásodik a rendszer, nekünk kell kijavítani ─ mutatott rá az igazgató. Fülöp Zsolt szerint a lézeres pozíciómérő rendszer kiépítésével bebizonyították, hogy kellő ötletességgel és szaktudással egy korlátozott lehetőségekkel bíró kis ország is jelentősen hozzájárulhat a CERN-ben folyó világszínvonalú kutatások sikereihez. ─ Erre nem csak az ATOMKI, de Magyarország teljes kutatóközössége is joggal lehet büszke ─ hangsúlyozta a fizikus.
Ma a tudósok a világegyetemet felépítő anyag és energia mindössze négy-öt százalékát képesek megmagyarázni. ─ Az univerzum kilencvenöt százaléka tulajdonképpen sötét, nem csak abban az értelemben, hogy nem bocsát ki észlelhető elektromágneses sugárzást, hanem abban a tekintetben is, hogy gyakorlatilag semmit sem tudunk róla ─ mondta a megnyitót követő tudományos előadásában a CERN főigazgatója utalva arra, hogy az Univerzum jelentős részét alkotó úgynevezett sötét anyag és sötét energia mibenléte ma még rejtély a fizikusok számára. Az LHC-nak köszönhetően először nyílhat arra mód, hogy fény vetüljön ezeknek a jelenségeknek a természetére ─ hangsúlyozta Rolf-Dieter Heuer, aki arra is rámutatott, hogy a fizikusok egyelőre nem tudják, honnan ered az elemi részecskék tömege. A kutatók úgy gondolják, hogy ma még csak az elméleti szakemberek számításaiban létező részecske, az úgynevezett Higgs-bozon ad tömeget valamennyi részecskének. Bár arra a kérdésre, hogy valóban létezik-e, a tudósok nem tudnak választ adni, de Rolf-Dieter Heuer úgy véli, hogy a Nagy Hadronütköztető képes megtalálni a Higgs-bozont, vagy egy hozzá nagyon hasonló szerepet játszó részecskét. Az, hogy az LHC sem a Higgs-bozont, sem más új fizikai jelenséget nem talál, a fizikus szerint gyakorlatilag elképzelhetetlen.
A Nagy Hadronütköztető a világ legnagyobb kísérleti berendezése, amely Genf mellett, a francia-svájci határon, ötven-százötven méter mélyen, egy huszonhét kilométeres alagútban helyezkedik el. A három méter átmérőjű alagút négy helyen keresztezi a svájci-francia határt; hosszának legnagyobb része francia területen fekszik. Az LHC a Naprendszer legüresebb helye, mivel a gyorsítóban a csillagközi térhez hasonló vákuumot kell előállítania a kutatóknak. Emellett a világegyetem leghidegebb helye is, hiszen mínusz kétszázhetvenegy Celsius fokra lehűtve működik megfelelően. Egyben a Világegyetem legforróbb pontja is, mert a benne történő proton-proton és nehézion ütközések helyén rendkívül rövid időre ezermilliószor magasabb hőmérséklet keletkezik, mint ami a Nap belsejében uralkodik.
Az emberiség egyik legnagyobb és legbonyolultabb tudományos kísérleti eszközét, a Nagy Hadronütköztetőt bemutató kiállítást a látogatók május 10-19. között tekinthetik meg az ELTE Lágymányosi épületének Gömb Aulájában. Ezt követően a CERN, a NIH, az MTA, az ELTE, a KFKI RMKI, az ATOMKI és a Debreceni Egyetem támogatásával megrendezett vándorkiállítás június 2-15. között a debreceni Kölcsey Konferencia Központban várja a részecskefizika iránt érdeklődő nagyközönséget.