Ezek a japánok mindent tudnak?

Mikor élőben is megláttam az új Corollát, bizony alaposan körbejártam. Ekkor döbbentem rá, hogy a képek szinte semmit nem mutatnak. Egyszerűen nem tudják visszaadni a finom stílusjegyeket. Legalábbis a Corolla esetében. Annak ellenére, hogy nem túl fotogén, a szalonban meglehetősen nagy forgalom fogadott. Az értékesítők annyira le voltak foglalva, hogy teljes öt percet kellett várnom, amíg kezembe kaphattam a kulcsot.

 Mindezek ellenére még nem ülök be. A Corolla elgondolkodtat. Jól megnézem elölről, hátulról és oldalról. Szép! Teringettét, hogy a fotókon egyszerűen nem lehet észrevenni azokat a remek lámpákat. Mind elől, mind hátul egy picit kiállnak a helyükről, s mégis olyan elegánsan simul rá az autóra, mint egy sokszázezres Armani öltöny. Bár úgy általában a sportosság messze áll tőle, de ha szembeállunk vele, és egy kicsit még le is guggolunk egész ragadozós a tekintete.

 Oldalnézetből azonban a japánok nem erőltették meg magukat. Maradt a jól bevált három dobozos limuzinforma. Nincs ezzel semmi komoly baj, de lehetett volna egy-két élet, vagy valami hasonlót belevasalni az övvonal mentén. A 16-os alufelnik azért sokat dobnak rajta, kár hogy feláras, de ilyen szép gyári felnit ritkán látni, ezért megéri.

 Miután felfedeztem e remek részleteket, elindultam a vezetőoldali ajtó felé. Hopp-hopp, ott figyel a kilincsen egy kis fekete gomb. Már többször olvastam ilyen meg olyan kulcsnélküli nyitásos, zárásos, start-stoppos rendszerről, de élőben még sohasem használtam. Sebaj, megpróbáltam magamat vérbeli profiként imitálni, és hála az égnek nem sültem fel. Köszönhető ez annak, hogy a Toyota rendszere mindent megold helyettünk. Érzékeli ha közeledünk hozzá és kinyitja az ajtókat. Beülük, és jobb oldalt a kormány mögött a kulcs helyén csak egy krómgyűrűvel díszített, nagy fekete gomb van, rajta a bűvös engine start, stop felirattal.

 Erőt veszek magamon, és körülnézek ott, ahol amúgy is tudom, hogy minden szép és jó. Belül tényleg semmibe nem lehet belekötni. A Corolla nem ébreszt érzelmeket pusztán a látványa miatt. Az összes generáció titka a használat örömében keresendő. Olyan összeszereltséget, átgondoltságot mutat, hogy egyenesen kötelezővé tenném minden autóban. Mivel ilyen mértékű hatalomra biztosan nincs remény, így marad ez példaértéknek.

 Na jó azért leírom, hogy az anyagok puhák, finom tapintásúak, nem zörögnek. A helykínálat elől, hátul jó, még a magas emberek sem fognak panaszkodni. A csomagtér bődületesnek látszik, és az is: 450 liter. Hiába kerestem valamit, amibe beleköthetnék, nincs. Esetleg az, hogy kicsit unalmas, azaz nem is, inkább visszafogott. De pont ezért választják sokan az autót, és nincs is ezzel baj.

Pláne ha beindítjuk. Az új 1600 köbcentis motor közel áll a tökéleteshez. 124 lóerőt ad le! Remek! Úgy viszi az 1300 kilós kasztnit, mintha ha csak valami könnyű kis műanyagból lenne. Tényleg, akármilyen fordulatról meglepően jól teljesít. És nem muszáj pörgetni. De megéri, mert olyan szépen szól, hogy azt ki kéne adni cédén! Nagyon szépet, nagyon jót alkottak Toyotáéknál. És nem csak a motor terén. Nem is emlékszem mikor örültem ennyire egy autónak. Talán még az új Seat Leonról sem áradoztam ennyit, pedig attól nagyon oda voltam.

 Na de visszatérve jelenlegi tesztalanyomra, úgy gondolom ki lehet mondani, hogy kategóriájának az egyik legjobb váltójával rendelkezik, ha nem legjobbal. Szinte magától beletalál a fokozatokba, nem recseg, nem akadozik. Még szép, ezt el is várom. Na de, hogy csak úgy állandó sebességnél váltogasson össze-vissza az ember (én), és mindezt pusztán azért mert jó érzés!? Nem jó, hanem remek!

 Menet közben azért igyekszem összehasonlítani az előddel. Egy valamit határozottan megállapítottam, persze azon kívül, hogy minőségben egyértelműen sokat fejlődött az eddig is jó koncepció. A futómű sokkal inkább kényelmesre lett hangolva, ami a szedán tulajdonosoknak külön jó hír. Az előzőé, bár nagyon jól fogta az utat, azért kicsit pattogott. Ez viszont nem. Elegánsan átsiklik az úthibák felett, pedig egy idő után egyre nagyobbakat kerestem, hogy hátha felüt, de nem. Hogy csinálják? Hallásra nincs semmi trükk, egyszerű MacPherson van elől, torziós rudas pedig hátul. Majdnem mindegyik középkategóriás autó ilyet használ, éppen ezért hihetetlen, hogy tud ilyen kényelmes lenni úgy, hogy ésszerű határokon belül nem billeg, vagy csúszik.

 Összegezve a dolgokat, az új Corolla egy nagyon átgondolt, precíz munka eredménye, és nem nehéz elhinni, hogy ez is megbízható lesz, és sok-sok éven keresztül boldogítja gazdáját, ahogy az egy „visszafogott” japán autóhoz illik. A sportosabb Toyota „fanok” pedig ne csüggedjenek, mert nemsokára jön az Auris vélhetően keményebb rugókkal, és persze kicsit vadabb külsővel.

Babicz Tibor