Két hullámban népesítette be az ember a karibi térséget

A Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kőeszközöket használó kultúra népessége (archaikus kor) először mintegy hatezer évvel ezelőtt telepedett le a karibi szigeteken. Három- vagy négyezer évvel később a kőeszközök átadták a helyüket az agyagedényeknek, és a szigetvilágban új korszak kezdődött, a kerámiák kora. Az Atlanti-óceánt átszelő európai hódítók érkezésére újabb ezer évet kellett várni.

Az úttörő genetikai elemzés révén olyan kérdésekre kaphatnak választ a tudósok, hogy honnan származtak a kőeszközöket, majd az agyagedényeket készítő emberek, volt-e a két csoport között rokonság, hányan élhettek a szigeteken a spanyol hódításig, valamint a mai lakosok mekkora hányada rendelkezik hódítás előtt élt felmenőkkel.

Egy genetikusokból, régészekből, antropológusokból, fizikusokból, muzeológusokból és helyi konzultánsokból álló kutatócsoport 174 hajdan élt ember genomját elemezte, mindannyian a mai Bahamák, Kuba, a Dominikai Köztársaság, Haiti, Puerto Rico, Guadeloupe, Santa Lucia, Curacao és Venezuela területén éltek. A kutatásban szerepelt 89 további hajdan élt ember korábban már elemzett genomja is.

Az elemzés feltárta a 400-3100 évvel ezelőtt a térségben élt emberek génkészletét. A régészekkel együttműködve megállapították, hogy a karibi archaikus kor, vagyis a kőszerszámok közép- és dél-amerikai népe egyetlen népességforrásra vezethető vissza. Korábbi kutatásokkal ellentétben megállapították, hogy ez az archaikus népesség nem nagyon rendelkezik észak-amerikai felmenőkkel.

Az agyagedények kultúrájának népe, úgy tűnik, Dél-Amerikából vándorolt a karibi térségbe, szigetről szigetre haladva, legalább 1700 évvel ezelőtt. Amikor bevándoroltak, szinte teljesen kiszorították a kőeszközöket használó népességet, egy nagyon kis részük Kubában megélte még a spanyol hódítást.

A kutatók szerint szélsőségesen ritka lehetett, hogy a két népességből közös leszármazottak születtek volna, három ilyen embert mégis sikerült találniuk.