Ligeti Antal: Naplemente Capri szigetén

De bármit is mondott- a 19.századi tájképfestészet az a távoli ködös unalom maradt, amolyan utazgatós festőkkel, akik „egész Itáliát bebarangolták”.

Akkor már inkább a barangolós Petőfi és az ő Alföldje. Aztán lassan mégis kezdtem felfedezni őket-végül azon kaptam magam, hogy hosszasan álldogálok a 19.század tájképei előtt is. Itt a képen ez a naplemente, ez mégis más.

Ez előtt megálltam volna már 30 évvel ezelőtt is- ha nem maradt volna el a találkozás Ligetivel. De az nagyon elmaradt. Talán, mert annyira utáltam az unalmas, utazgatós 19. századi tájképfestőket, mint amilyen ő is volt. Ligeti és az unalom? Nézzenek rá erre a naplementére: vibrálóan benne van a búcsú szívszorító fájdalma, már a 20. század titokzatos, majdan igazi fájdalmat is okozó fényeivel. Kit érdelem ,milyen Capri - a naplemente csakis ilyen lehet: romokon, házakon, sziklákon, vizeken csillanó fényekkel.

Amiért a kisherceg épp a naplementéket szerette. Egy modern költemény. Nem 19.század . És a legkevésbé unalom.

Király Júlia jegyzete Ligeti Antal: Naplemente Capri szigetén  című festménye kapcsán.

Virág Judit Galéria: a  121 legszebb magyar festmény Törő István és Virág Judit válogatásában.

A kiállítás nyitva: október 28. és november 29. között, minden nap 10-től 18 óráig a galériában.

1055 Budapest, Falk Miksa u. 30.