Latin-Amerikában a szanitáció (szennyvízkezelés) okozza a legnagyobb problémát, több figyelmet kellene szentelni ennek a kérdésnek - mondta Blanca Jimenez Cisneros, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) nemzetközi hidrológiai programjának titkára a Budapesti Víz Világtalálkozó harmadik napján.
Az UNESCO mexikói munkatársa kiemelte: a nem megfelelően kezelt szennyvíz betegségeket okozhat. Eddig a latin-amerikai kormányok inkább a vízellátásra helyeztek hangsúlyt, de a szanitációról sem szabad megfeledkezni, hiszen ennek hiányában a biztonságos vízellátás is lehetetlen - mutatott rá.
Blanca Jiménez Cisneros szerint Latin-Amerikában gondot okoz az is, hogy több nagyvárosnak óriási lakossága van, az emberek 80 százaléka a városokban él, jelentős részük nyomornegyedekben. Mindez hatalmas kihívást jelent a szanitáció szempontjából, ugyanis a nyomornegyedekben a házak zsúfoltan, egymáshoz rendkívül közel épülnek, sok esetben az utca sem elég széles ahhoz, hogy a szennyvízelvezetés megoldható legyen - magyarázta.
A szakértő hangsúlyozta: ráadásul a latin-amerikai nagyvárosok a legtöbb esetben nem síkságra, hanem hegyvidéki területekre épültek, ami a szanitáció mellett a vízellátást is megnehezíti. Ahhoz ugyanis, hogy feljuttassák a városokba a vizet, energiára van szükség, így költségesebb, amit az emberek gyakran nem engedhetnek meg maguknak, hanem inkább maguk járnak el vízért. Hozzátette: vidéken ez egy-két órás gyalogutat jelenthet, és bár a városokban csak fél óra, a hegyvidéki környezet megnehezíti az utat.
Meglátása szerint jelenleg a közép-amerikai országokban a legsúlyosabb a helyzet.
A vízellátás, a szennyvízkezelés problémája összetett, és átfogó megoldást kíván, amelyet a technikai mellett a társadalmi szempontok is befolyásolnak - mondta.
Blanca Jiménez Cisneros beszélt arról is, hogy a vízellátás és a szanitáció tekintetében jelenleg hatalmasak a különbségek a fejlett és fejletlen országok között, de a múltban a nagy latin-amerikai civilizációk, például az azték és maja birodalmak "nagyon tiszta civilizációk voltak". Akkoriban megfelelő volt a szennyvízkezelés, sőt a vízöblítéses vécé is ismert volt - emlékeztetett.
Kitért arra is, hogy az utcáik abban az időben tisztábbak voltak, mint az európai városokban, annak ellenére, hogy például Mexikóvárosban 200 ezer ember élt, míg Párizsban csak 50 ezer. A térség hatalmas városainak mindennapjait tehát megfelelően "menedzselték", de a gyarmatosítás eredményeként ez az állapot semmivé lett - mondta az UNESCO munkatársa.