Mennyire nagy a baj? - ezt kérdezik tőlünk ismerőseink, ügyfeleink, barátaink, rokonaink. A kérdés természetesen a pénzügyi válságra vonatkozik, hiszen a kérdezők erről hallanak unos- untalan a televízióban és a rádióban , olvasnak a lapokban, és még akkor nem is beszéltünk a magukat tanácsadónak hirdető, valójában egy biztosítónak dolgozó ügynökökről.
A most pusztító pénzügyi lavina kezdete már közismert.
Mi is foglakoztunk a témával ( A mohó bankok okozta káosz esete című elemzés hónapok óta olvasható ezen a honlapon is). Most azonban a bankvezetők rémálma vált valósággá, megingott a bizalom. Már az is rémisztő , ha a befektetők bizalma inog meg, mert akkor a bank ügyfelei ki akarják venni a pénzüket. Miután a bank abból él, hogy magasabb kamatra adja ki a betétesek pénzét, (meg minden országban, az ott érvényes szabályok szerint a máshonnan kölcsönbe vett pénzeket is,) ezért egyetlen banknak sincs akkora mennyiségű pénze tartalékban, hogy ki tudná fizetni, ha valamennyi betétese úgy dönt, mégis inkább a párnacihába dugja vissza megtakarított vagyonkáját.
Erről egy amerikai bestseller író, a régen közkedvelt Arthur Hailey is érzékletes képet festett évtizedekkel korábban nagy sikert aratott „Bankemberek" című regényében.
Most azonban új helyzet van. Eddig ilyen pánikhelyzetben azt történt, hogy a többi bank a betétesek rohamának kitett pénzintézet segítségére sietett, és adott neki kölcsön annyi pénzt, amiből a pánik elültéig ki lehetett fizetni az aggódó betéteseket. Most ez a bankközi bizalom szűnt meg, mert egyik bank sem lát bele a másik trezorjába, és nem átlátható a másik bank vagy pénzintézet mohóságának mértéke, eladósodottsága.( A pofátlanság érzékeltetésére jelzem: alig egy héttel azután, hogy az amerikai kormányzat 85 milliárd dollárral kihúzta a csávából az amerikai biztosítótársaságot, az AIG-et, a cég vezetősége egy kaliforniai wellnesshotelben ünnepelt. A Washington Post szerint a cég hetven legjobban teljesítő ügynöke egy egész hetet töltött a kaliforniai Monarch Beachen, amiért több mint 440 ezer dollárt fizetett a biztosító. )
Az amerikai pénzügyi válság hazai hatása biztosan fontosabb és érdekesebb, mint a fenti példázat, de nem szeretném, mert nem is lehet egyetlen cikkben elintézni a várható következményeket.
Elsőre azt érdemes végiggondolni, hogy akinek nem sürgős a pénzének kivétele, az mit tegyen?
Várjon. Legalább 2, de inkább 3-4 év - ami most látszik - kell ahhoz, hogy visszakapaszkodjanak a részvények a válság előtti szintre. Így volt ez eddig korábban is, amikor pénzügyi vagy világgazdasági válság volt. Aki kivárta, túlélte, aki kiszállt, kézzelfoghatóvá tette a veszteséget.
Természetesen ez a helyzet azt is jelenti, hogy érdemes elkezdeni a gondolkodást,(már akinek van felesleges pénze) az egyéb befektetési lehetőségekbe.
Hajdu István