Révész Imre Munkácsy hatású életképét hatszoros áron, 420 ezer forintért vitték el. Nagy Alberttől, az erdélyi művészet élvonalbeli mesterétől egy látványos tájképet 200 ezer forintról 550 ezer forintra licitáltak. Míg egy szürrealista Mácsai Pál olajkép egészen 600 ezerig szárnyalt. Ez volt egyben az első nap legmagasabb leütése.
Az igazi sikert a galéria speciális gyűjtőkörének árverezésével a második nap hozta meg. Ráadásul a kétszáz tételnyi néprajzi tárgy nagy része az egyik leghíresebb gyűjtő, Lipták Pál festő, könyvtáros kollekciójából származott. Mindenki ott volt, telefonon licitált vagy vételi megbízást adott, aki a téma szerelmese, gyűjtője, ismerője.
Így aztán nem csoda, hogy szinte minden tétel elkelt, gyakran sokszoros kikiáltási áron. Sokan licitáltak a feliratos, jelzett, és tulajdonosi névvel, évszámmal ellátott, népi cserepekre. Egy szívet formázó 1864-es, makói butella 15 ezerről kezdett és 85 ezer forinton végzett. A tíz évvel későbbi mezőtúri figurális cserépedény 50 ezerről 300 ezerig bírta. Ennél is nagyobb, tízszeres növekedést ért el egy madár motívumos tordai korsó, 12 ezer forintról. Míg egy zilahi mázas cserép szintén 12 ezres indulásról 110 ezer forintnál állt meg.
Egy felvidéki bokály és két céhkancsó 180, illetve 190 ezer forintért találta meg új tulajdonosát. Egy 1754-es habán kancsóért 130 ezer, egy szászkézdi tányérért 120 ezer forintot adtak. Szoros verseny alakult ki két királybokályért, a Székelyudvarhelyről származó, méretes cserépért 100, míg a kolozsvári edényért, bár sérült, 240 ezer forinton koppant a kalapács. Nagyot léptek előre a karcolt díszítésű szaru sótartók, az 1770-es évekből való somogyi darabokat egészen 110, illetve 150 ezer forintig versenyeztették.