A Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján megjelent egy tanulmány a magánnyugdíjpénztárakról, mely több ponton is ellentmond a kormány kommunikációjának. A tanulmány kitér a szigorú szabályozás okozta veszteségekre és, hogy a válság miatti veszteséget már 2009-ben visszakapták a pénztártagok egyéni számláikra.
A tanulmány szerint a magán-nyugdíjpénztári szektor működésének tizenkét teljes éve alatt elért éves átlagos reálhozam 0,73 százalék volt. A nyugdíjpénztári szektor eddigi hozamteljesítménye elmaradt a várakozásoktól, a rendszer bevezetése óta a vagyonkezelési díjaktól megtisztított, éves átlagos reálhozam alig haladta meg az infláció mértékét.
Fontos azonban kiemelni, hogy a pénztárak alacsony reálhozamát legfőképp a magas infláció okozta. A pénztáraknak a magas infláció hatásainak ellensúlyozására alkalmas befektetési lehetőségeik az állami szabályozás miatt nem voltak.
A kezelt vagyon 6,6 százalékára rúgott 1998-ban a részvények aránya, ez az arány némi ingadozást követően 2010 közepén 11 százalék volt. a magyar állampapírok aránya 1998-2001 között még 80 százalék körül ingadozott, 2010. második negyedév végén 48,7 százalékot tett ki.
A kormány által kifogásolt pénztári költségek magas aránya, erre vonatkozólag 2007-ben született meg a szabályozás, mely a 2007-ben tapasztalt 6 százalékról 2010-re a működési költségek 4,5 százalékra való csökkentését írta elő. A vagyonkezelési díjak terén is maximalizálás mellett döntött a kormány. 2007-ben nem haladhatta meg a saját kezelésű vagyon 0,9 százalékát, 2008-2010 között 0,8 százalékot, 2014-re pedig fokozatosan 0,4 százalékra kell csökkenteni ezt az arányt.
A magán-nyugdíjpénztári hozamok tekintetében a gazdasági világválság 2008 utolsó negyedévében érte el a mélypontját Magyarországon. 2008-ban a hazai pénztári szektor -20 százalékos nettó átlaghozamot és -24,6 százalékos átlagos reálhozamot teljesített.
A válság 2008 negyedik negyedévében okozta a legnagyobb hozamveszteségeket a magán-nyugdíjpénztár tagjai számára. A magánnyugdíjpénztári klasszikus portfólió 2009 harmadik negyedévben már 8,42%, a kiegyensúlyozott portfólió 11,7%, míg a növekedési portfólió 14,21 %-os átlaghozamot ért el. 2009-ben összességében azonban a pénztárak átlagos reálhozama elérte a 18,81 százalékot.
A 2002-2007-ig terjedő időszakban minden évben 30-40 százalékkal nőtt a pénztárak vagyona. A 2008-as világválságnak köszönhetően 2007-ről 2008-ra szinte változatlan marad a magán-nyugdíjpénztárak vagyona, 2009 év végére azonban 34,28 százalékkal 2649 milliárd forintra nőtt. 2010 második negyedévének végén 2841 milliárd forintot tett ki a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának piaci értéke.
Benchmark-összevetés
A tanulmányíró Nagy Viktória megvizsgálta azt is, hogyan alakult volna a magánnyugdíjpénztári tagok vagyonának hozama, ha a teljes vagyont állampapírba fektették volna a kezdetektől, azaz 1998-tól. Az elvégzett számítások alapján elmondható, hogy ha az magánnyugdíjpénztári tagok állampapírban tartották volna a nyugdíj-megtakarításaikat ez idő alatt, akkor 3% körüli éves átlagos reálhozamot érhettek volna el.
Költségek
A nyugdíjpénztáraknak a jogszabályban foglalt előírások értelmében 2007-től a befizetések 94%-át kellett jóváírniuk tagjaik egyéni számláján (fedezeti tartalékként), azaz a működési célú levonások nem haladhatták meg a befizetések 6%-át. A fedezeti tartalék javára 2008. évben már a pénztár a tagdíj, illetve tagdíjcélú támogatás legalább 94,5%-át, 2009-tól pedig 95,5%-át köteles jóváírni. (Ettől a pénztár a tagsági jogviszony létesítését követő első havi tagdíj esetében külön jogszabályban meghatározottak szerint eltérhet.)
A kormány a vagyonkezelési díjak maximalizálásáról is határozott: amennyiben a pénztár vagyonkezelését részben vagy egészen önállóan végzi, a saját kezelésében lévő befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt éves összeg 2007-ben nem haladhatta meg a saját kezelésű vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,9%-át, 2008-2010 között 0,8%-át, 2011-ben 0,7%-át, 2012-ben 0,6%-át, 2013-ban 0,5%-át, 2014-től 0,4%-át.
A tanulmány összeveti az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság kezelési költségeivel is a pénztárak díjait. A tagdíjbefizetéssel arányos működési költség és a vagyonarányos vagyonkezelési díj mintegy 5,5 százalékra csökkent a tavalyi évre, ám az állami rendszer költségei ennél jóval alacsonyabbak: valamivel 2% felett alakultak.
Részben az indokolatlanul magas működési költségekkel és vagyonkezelési díjakkal magyarázható a magyar magánnyugdíjpénztári szektor gyenge teljesítménye - állapítja meg a tanulmány mindenfajta részletezés vagy indoklás nélkül.
Makrogazdasági hatások - államháztartási hiány, álllamadósság
A tanulmányban arra is található számítás, hogy mennyivel lett volna kevesebb a magyar államháztartási hiány 2005 után, ha a magánnyugdíjpénztári befizetések is az állami kasszába folytak volna be.
A GDP-arányos hiány 2008 óta a maastrichti 3% alatt alakulhatott volna (2008: 2,15% + 1,68% - mnyp-vel; 2009: 2,79% + 1,26%; 2010: 2,71% + 1,38%). Ha a kamatkiadások miatt többletköltséget is beleszámítjuk, akkor még szebb lenne a helyzet.
Az államadósság is sokkal kisebb lenne, a tanulmány szerint ha csak az állampapírok kerülnének az államhoz, az már önmagában a GDP 4-5 százalékával csökkentené, míg a teljes nyugdíjpénztári vagyon 2005-2010 között 5-11 százalékkal mérsékelte volna az adósságot.