Robbantsunk bankot! – a pénzintézeti extra profit helyett  érjünk el tízezres megtakarítást jó folyószámla választással

Befektetés - 2007-02-22

Februári számában a Kosár reklámmentes fogyasztói magazin többek között annak járt utána, hogyan spórolhatunk évi 10-15 ezer forintot számlavezető bankunk és pénzkezelési módszereink okos megválasztásával.

Havi 2-300 forintos alapdíj, 50-60 forintos közműszámla-kiegyenlítési költség, pár száz forintos pénzfelvételi jutalék, 1-2 ezer forintos éves bankkártyadíj – ezekből az első látásra talán apró pénzekből a bankoknak éves szinten közel 100 milliárd forint bevételük származik. Ezek a számok is mutatják, hogy a bankszámlavezetés jó biznisz, ám nem mindegy, mi fogyasztók mennyire vagyunk tudatosak a kérdésben.

A bankszámla egyszerűbbé teszi a rezsiszámlák kifizetését, és biztosítja a bankkártya pénzügyi hátterét. Mégis érdemes végiggondolni mit nyerünk azzal, ha ezután a bankban kell befizetnünk a számlák fedezetét, mikor ugyanezt a postán is megtehettük volna. Egy háztartásba jellemzően 3-6, de gyakran 10 rezsiszámla is érkezik havonta. Csoportos beszedési megbízás teljesítését általában 50-60 forintért vállalják a bankok, ami első pillantásra nem sok, de éves szinten 2-5 ezer forint kiadást jelent. Ehhez jön a számlafenntartás havidíja, ami további 3-5 ezer forint. Azt mindenkinek magának kell megítélnie, hogy évi 5-10 ezer forint a postai sorban állás kiiktatásáért sok vagy kevés. Persze, ha kötelező jelleggel számlára érkezik a fizetés, akkor más a helyzet. Ebben az esetben ugyanis a számlavezetési díj adott, ráadásul a postai csekkes befizetés költségelőnye is radikálisan csökken, hisz az ehhez szükséges készpénz felvételének is ára van.

2006-ban 4,5 millió embernek összesen 6,6 millió lakossági folyószámlája volt Magyarországon, ami azt jelenti, hogy a munkaerőpiacon aktív családokban jellemzően 2-3 folyószámla is van – írja a Kosár magazin. Mivel egy bankszámla éves költsége 2-5 ezer forint, ez az összeg a folyószámlák összevonásával megspórolható. Mivel a legtöbb nagy cég, az államigazgatást is beleértve bankszámlára utalja a fizetést, alkalmazotti körben a számlanyitás munkaköri kötelesség. Az viszont sehol nincs előírva, hogy a számla a munkavállaló nevén fusson! Ad abszurdum lehet egy házastárs nevére szóló, állandó meghatalmazással „családiasított” bankszámla is. A külön bankkártya miatt sincs szükség két számlára, hisz valamennyi konstrukcióhoz igényelhető társkártya, ráadásul a főkártyánál rendszerint pár száz forinttal olcsóbban.

A bankok a folyószámlák-bankkártyák előnyeként az elérhető extra kamatjövedelmet szokták kiemelni. Azt persze elfelejtik hangsúlyozni, hogy ez csak lehetőség, hisz a lekötés nélkül a számlán pihenő pénzre elhanyagolható mértékű, maximum 1-2 százalék kamatot fizetnek. Hogy az emberek többsége nem foglalkozik az így elszenvedett kamatveszteséggel, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2006 végén közel 1277 milliárd (!) forint parkolt Magyarországon minimális hozamú látra szóló betétekben, amin a bankszektor 40 milliárd forintos extra kamatnyereségre tett szert, hiszen az egy hónapra lekötött pénzért legalább 4-5 százalékkal magasabb kamatot lett volna kénytelen fizetni. A családi bankszámla a betétlekötésekben rejlő lehetőségek kiaknázásához is jobb megoldás a külön kontónál, mert a hóvégi maradványpénz együtt tekintélyesebb, ráadásul kevesebb számla kevesebb munkát is jelent. Tovább fokozhatjuk pénzünk hatékonyságát, ha olyan banknál nyitunk számlát, ahol interneten keresztül akár 15 napos időtávra is lehet pénzt lekötni. Ez esetben ugyanis a maradványpénz mellett 2 hétre a rezsiszámlák kifizetésére, és a hóvégi kiadásokra szánt havi 50-100 ezer forintot is le lehet kötni, ami éves szinten további 6-8 ezer forint „talált” pénzt jelent. Ha problémát okoz a lekötésnél, hogy a csoportos beszedési megbízás miatt kiszámíthatatlan és időben szétszórt a fix összegű havi számlák lehívása, akkor inkasszó helyett állandó átutalási megbízással teljesítsük fizetési kötelezettségeinket a 2 hetes kamatperiódus lejárta után. Még jobban járunk, ha eleve olyan számlacsomagot választunk, ahol pénzünk valójában nem is bankszámlára, hanem egy relatíve magas kamatozású pénzpiacba kerül. („Befektetési” vagy „Hozamfokozó” számla) Ezek fenntartási díja az átlagosnál ugyan kicsit magasabb, de több százezer forintos számlaegyenleg esetén számottevő „profitot” hoz.

Ha „pénzünkhöz szeretnénk jutni”, legdrágább megoldás a bank pénztárában felvenni azt. Ez nemcsak időigényes, de a pénzintézetek a felvett összeg 0,2-0,6 százalékát, minimum 200–400 forintot hó végén levonnak egyenlegünkből. Mivel a folyószámlák többségéhez bankkártya is kapcsolódik a készpénzfelvétel döntő része bankautomatákon keresztül bonyolódik. Felmérések szerint az emberek 80 százaléka csak arra használja a bankkártyáját, hogy 2-3 részletben felvegye vele a havi fizetését. Pedig ez nem olcsó mulatság. Bár néhány bank az első 1-2 tranzakciót saját automatájából ingyen biztosítja ügyfelei részére, 50 ezer forint két részletben történő felvétele, különösképp, ha az idegen bank ATM-jéből történik 300–500 forinttal könnyíti meg a zsebünket. Mivel a költségek egy része fix tétel, a közös háztartásban élők több ezer forinttal jobban járnának éves szinten, ha a családtagok nem külön, hanem előre egyeztetve vennének fel pénzt a lényegében közös kasszából. Ennél már csak az a jobb, ha megpróbáljuk minimalizálni mindennapi készpénzigényünket. Ma már 32197 kereskedelmi POS-terminál működik országszerte, így a hazai üzletek döntő többségében kártyával is fizethetünk – külön költség nélkül. Emellett sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ha nem akarnak külföldön vagy interneten keresztül bankkártyával fizetni, akkor a dombornyomott kártyára kifizetett évi 1500-2000 forint extra költség ablakon kidobott pénz! 

S hogy melyik bankot válasszuk? A Kosár magazin írásából kiderül: a pénzintézetek lakossági folyószámla-konstrukcióinak összehasonlítása agyonbonyolított költségszerkezete miatt nem egyszerű, de megéri a fáradságot, mert akár évi 5-6 ezer forint megtakarítást is hozhat a konyhára. Első lépésben mindig a saját igényeinkkel, pénzkezelési szokásainkkal kell tisztában lennünk. Hány átutalási, pénzfelvételi tranzakciót kezdeményezünk havonta? Milyen szolgáltatásokat várunk el a bankszámlától? Alkalmanként mekkora összeget mozgatunk?

Második lépésben a pénzintézetek elérhetőségét vegyük górcső alá: van-e telebankos /internetes tranzakció-indítási lehetőség? Van-e saját bankautomata/fiók a városban? Milyen extra kedvezmények járnak egyik vagy másik csatorna használatával? A költségszerkezet elemzésekor az abszolút számok mellett figyeljünk a mögöttes tartalmakra: a havidíj hány kedvezményes tranzakciós lehetőséget tartalmaz? Pénzfelvételkor melyek a minimumköltség-tételek? Milyen kamatperiódusokra és milyen összeghatároktól lehet lekötni a számlán lévő pénzt? Döntés előtt számoljuk ki a legvonzóbbnak tűnő 3-4 számlacsomagra, hogy az elmúlt 12 hónapban melyik konstrukcióval jártunk volna a legjobban? Meg fogunk lepődni! Legtöbbször ugyanis a látszólag legolcsóbb havidíjú számla bizonyul a legnagyobb melléfogásnak!