A nemrégiben létrehozott RECENSIO – Társadalmi Elemző Központ vezető elemzőinek, Székely Leventének, az Új Ifjúsági Szemle társfőszerkesztőjének és Nagy Ádámnak, a Civil Szemle volt főszerkesztőjének célja, hogy a társadalmi teret közvetlenül érintő intézkedéseket, történéseket, lépéseket érdek nélkül , autonóm módon elemezze, értékelje és kommentálja. A szakértői csoport elsőként a közelmúltban elfogadott Médiatörvényt vizsgálja.
Az elemzés összefoglalása
A hírközlésre és a médiára vonatkozó jogi szabályozás korszerűsítése régi adóssága a törvényhozásnak. A korábbi próbálkozások rendre a kétharmados támogatottság küszöbén véreztek el, amely a jelenlegi parlamenti erőviszonyok között az eddigieknél lényegesen könnyebben teljesíthető kritériumot jelent. E támogatottság igénye is jelzi a terület kulcsszerepét, illetve, hogy a félig elkészült médiatörvénnyel kapcsolatban már jó néhány szervezet (pártok, médiatulajdonosok, érdekvédő szervezetek) elmondták véleményüket, megfogalmaztak kritikákat.
Pozitívumok:
•A törvényjavaslat talán legfontosabb előnye a léte és annak lehetősége, hogy elfogadásra kerül, ezzel leváltva az 1996-os már megszületésének pillanatában is idejétmúlt szabályozást.
•A szabályozás logikája platformfüggetlen, tartalomalapú megközelítést alkalmaz.
•A szervezeti médiafelügyeleti és a közszolgálati struktúra átalakításában megvan a költségmegtakarítás lehetősége.
•A törvényjavaslat lehetőséget biztosít a civil kontrollnak.
Negatívumok:
•A törvényjavaslat több, a szólás- és sajtószabadság elvét korlátozó kitételt tartalmaz. Összességében túlzó szabályozási igénnyel lép fel.
•A törvényjavaslat elkészítését nem előzte meg a hazai médiapiac elemzése és egyes, már elfogadott rendelkezéseiről nem folyt társadalmi vita.
•Hiányoznak a kulcsterületek, így említésre sem kerül a digitális átállás elősegítése, vagy az információs írástudás fejlesztése.
•A törvényjavaslatból hiányzik a szakmai kontroll lehetőségének biztosítása.
Osztályzat: 2-3. Egy rossz és idejétmúlt törvény nem ok arra, hogy előkészítetlenül és a sajtószabadságot korlátozva léptessünk életbe újat.
Hiányosságok, társadalmi költségek
A jelenlegi szabályozás alapján 2011 végén megszűnik a televízióadások földfelszíni vételi módja. Magyarországon jelenleg mintegy 800.000 háztartás néz televíziót tető-, vagy szobaantenna segítségével analóg módon (nem beszélve a határon túli magyar háztartásokról). Nem tisztázott, hogy ezen háztartások, amelyek között felülreprezentáltak a nyugdíjasok, a kevésbé tehetősek, digitális átállása hogyan történik meg. Szakértői véleményekre alapozva elmondható, hogy nem a lefedettség hiánya az akadály, hanem a háztartások információs és technológiai felkészületlensége. Abból adódóan, hogy a lekapcsolás állami döntés, elsősorban az állam feladata az átállás elősegítése.
Kiadó: Excenter Kutatóközpont Alapítvány