Hallgatók körében végzett felmérés alapján a tudományos fokozat nélkül is már doktori címmel járó jogi és orvosi pálya számít társadalmilag a legelismertebbnek. Az összes válaszadó diák közül minden harmadiknak elsőre a jogász szakma jut eszébe, mint ami a legnagyobb anyagi megbecsülésnek örvend. Ez utóbbi szempontból nem maradnak el sokkal utánuk az informatikusok, a közgazdászok és a műszaki mérnökök, akik lényegében ugyanannyi említést kaptak.
A diploma elismertségét több szempontból lehet vizsgálni. Ezek közül az Educatio Nonprofit Kft. az anyagi-egzisztenciális, illetve a társadalmi elismertségre kérdezett rá. A hallgatók véleménye alapján a nekik előre megadott tíz, a diplomások jelentős részét kitevő tipikus foglalkozások sorrendjében viszonylag egyértelmű kép rajzolódik ki.
Az anyagi, egzisztenciális elismertség esetében összesen öt foglalkozás kapott érdemi számú említést, s közülük is négy emelkedik ki. Igaz, ezen belül igencsak megoszlanak a vélemények, hogy melyik számít ma Magyarországon a két anyagilag legjobban honoráltnak.
Az összes válaszadó diák közül minden harmadiknak (35,0%) elsőre a jogász szakma jut eszébe, mint ami a legnagyobb anyagi megbecsülésnek örvend. Ezen kívül további egytizedük (10,7%) is megemlíti a jogászokat, így összesen a válaszadók közel fele (45,7%) tartja kiemelkedőnek a jogi hivatás anyagi elismertségét. Nem maradnak el sokkal utánuk az informatikusok (41,6%), a műszaki mérnökök (39,9%) és a közgazdászok (38,4%) sem, akik lényegében ugyanannyi említést kaptak. Ugyan sokan említették az orvosokat (26,0%) is, ám az ő anyagi megbecsültségükről alkotott kép már ellentmondásosabb, főképp, hogy nem tudhatjuk, a válaszadók csak a legális vagy a több esetben hálapénzzel kiegészített jövedelmet és juttatásokat is figyelembe vették -írja az Educatio közleményében.
A többi felsorolt foglalkozás egészen elenyésző említést kapott, ami mutatja: a jelenlegi diákok közül szinte senki sem gondolj azt, hogy a tanítók, a középiskolai tanárok, a társadalomkutatók, a természettudósok és az agrármérnökök anyagi megbecsültsége nagy lenne.
Figyelemreméltó azonban, hogy azok a diákok, akik ezeken a szakokon tanulnak, az általános vélekedésekhez képest valamelyest pozitívabban ítélik meg saját szakmájuk anyagi elismertségét, igaz, közöttük is döntő többségben vannak a pesszimisták. Sőt, hasonló jelenséggel találkozunk a "top szakmák esetében is", hiszen ha csak az adott szakterületen tanuló diákok válaszait vesszük figyelembe, akkor még pozitívabb kép rajzolódik ki a jogászok, a közgazdászok, a műszaki mérnökök és az informatikusok lehetőségeiről. Egyedüli kivételt az orvostanhallgatók képeznek, akik közül ugyan sokan kiemelkedően honorált területnek tekintik az orvosi pályát, de mégsem annyian, mint ahogy arról az általános vélekedés szól. Valószínűleg ezekben az eredményekben szerepet játszik az is, hogy az orvosok az anyagi megbecsültségnél kevésbé veszik számításba a hálapénzt.
Több tekintetben is változik a kép, ha az egyes foglalkozások társadalmi megbecsültségét, presztízsét vesszük figyelembe. Természetesen ez nem független az anyagi megbecsültségtől, ám a vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az egyetemisták és főiskolások érdemi különbséget tettek a két szempont között.
A válaszadók közel háromnegyede (71,1%) az orvosi pályát a két legelismertebb, legmegbecsültebb foglalkozás közé sorolta, amely messze a legmagasabb értéket jelenti. Érdekesség viszont, hogy a második legtöbbször említett jogász szakma elsőre mégis többeknek eszébe jutott (40,4%), mint az orvosi (30,2%), ám összességében már kevesebben említették (53,5%). A hallgatók szerint tehát a két legtradicionálisabb foglalkozás, a tudományos fokozat nélkül is már doktori címmel járó pálya egyértelműen a társadalmilag legelismertebbnek diplomát jelenti.
A műszaki mérnök (20,3%) és a közgazdász (20,2%) pálya megítélése a jövedelmekhez hasonlóan ebben az összevetésben is szinte teljesen megegyezik, ám érezhetően mindkettőt kevesebben sorolták már a legmegbecsültebb szakmák közé.
Az igazán feltűnő eredményt az informatikusok megítélése kapcsán tapasztaltuk: amíg sokak szerint az egyik legjobban megfizetett diplomásoknak számítanak, addig társadalmi presztízsük már jóval alacsonyabb (7,9%). Nyilván ez összefügghet a szakterület újszerűségével, vagyis hogy a munkaerőpiacon általában jól megfizetett szakma ilyen rövid idő alatt nem tudott - legalábbis egyelőre - komoly presztízst kivívni magának.
Ennél összességében többen (10,2%) jelölték a komoly presztízsű szakmák közé a természettudósokat, akik viszont a jól fizetett diplomások "versenyében" már elenyésző szavazatot kaptak (1,6%).
Valamelyest többen vélték úgy, hogy az alacsony anyagi juttatások ellenére a társadalmi presztízse némileg magasabb a középiskolai humán tanároknak (5,7%), az általános iskolai tanítóknak (4,6%) és a társadalomkutatóknak (4,3%), ám ezen humán területek diplomásainak elismertségéről is a válaszadók döntő többsége negatívan nyilatkozott.
Ennél is rosszabbnak ítélik meg a hallgatók azonban az agrárpálya helyzetét: szerintük ugyanis az alacsony anyagi elismertség (3,8%) mellett az agrármérnökök társadalmi megbecsültsége is nagyon kicsi (2,3%). Általában itt is megfigyelhető volt az a tendencia, hogy az adott szakon tanuló hallgatók saját szakterületük társadalmi presztízséről pozitívabban vélekedtek, mint más szakos társaik. Sőt, ez a fajta "szakmai öntudat" erősebben jelen volt ebben az összefüggésben, mint a jövedelmek esetében. Pl. a két általánosan is elismert szakma képviselői, az orvostanhallgatók és a jogászjelöltek közül még többen sorolták a társadalmilag legelismertebb hivatások közé a sajátjukat (86,4%, illetve 71,1%). De ugyancsak egyértelműen pozitívabb kép él saját szakjukkal kapcsolatban a műszaki mérnökök (33,1%) és a társadalomkutatók (8,0%) körében is. Az általános vélekedésekhez képest pedig a legnagyobb különbséget a természettudósok esetében tapasztaltuk, ahol a válaszadók közel egyötöde (17,2%) a kifejezetten magas társadalmi presztízsű pályák közé sorolta a természettudósokét.