Dávid Ibolya beszéde a kampánynyitó rendezvényen

Sőt, azt is meghallgathatjuk: mi a megoldás, a kimozdulás talán egyetlen iránya.

Nagy szükségünk van erre, hiszen Magyarország 2010-ben válaszúthoz érkezett. Az emberek előtt itt a lehetőség, hogy megszabaduljanak az újból- és újból lecsapó válság terhes örökségétől. A döntés józanságot és felelősséget kíván, hiszen a tét óriási. Most dől el, hogy hazánk Kelet vagy Nyugat felé indul el. Most dől el, hogy csatlakozik-e a világ élvonalába tartozó országokhoz, vagy belesüpped a vezető hatalmak által leírt országok hosszú sorába.

 

A választás azért is fontos, mert Magyarország sorsa saját polgárai kezében van. Nem vetül fölénk egyetlen nagyhatalom árnyéka sem. Nem fenyeget sem háború, sem terrorizmus. Hazánk húsz éve kóstolt bele először a demokrácia ízébe. Mára megszokhattuk a szabadság édes ízét, de az elmúlt években sajnos azt is meg kellett szoknunk, hogy ebbe az ízbe egyre több keserűség is vegyül.

 

Keserűség, mert a szabad választás nem párosult a minőséggel, a kormányzati hatalomért versengő pártok nem a jobb közpolitika, hanem a hatékonyabb demagógia területén keltek versenyre egymással. Gladiátori küzdelemmé változtatták a parlamentet, életre-halálra küzdeni egy másik képviselő ellen, lehetőleg amortizálni őt ahelyett, hogy legjobb erőiket az ország szolgálatába állítanák (Antall).

 

A minőségi változás hiányában hazánk az elmúlt nyolc év alatt egyre többet veszített el azokból a vívmányaiból, melyeket az 1989-90-es rendszerváltás során kiharcolt magának.

 

Kiüresedett a demokrácia, utat tévesztett a politika, a mindenkori ellenzék és a mindenkori kormánypártok színjátéka tette tönkre. Kiüresedett a demokrácia, mert intézményeit elfoglalta és kisajátította magának a pártokrácia. Ma már mindennapos eset, hogy nyíltan pártpolitikai elfogultsággal vádolják a rendőrséget és az ügyészséget, az adóhivatalt. A munkahelyek többségében nem a szakmaiság számít, hanem a politikai lojalitás ehhez vagy ahhoz a párthoz. Az emberek bizalma megrendült a demokratikus intézményekben, és egyre kevésbé tudják, kihez fordulhatnak ügyes-bajos dolgaikkal.

 

Kiüresedett az eredetileg a magántulajdonra, a szabad vállalkozásra, a tisztességes versenyre épülő ő piacgazdaság. Ma az adórendszer és a bürokrácia nem a tisztességes munkát támogatja, hanem az ügyeskedést. A politika és gazdaság közé pedig óriási korrupciós szürkezóna ereszkedett le.

 

Megmérgezve a közbeszerzéseket és fejlesztéseket: és nem csak a 4-es metró, a rádiófrekvencia-pályázat vagy Margit-híd szintjén, hanem már községi önkormányzati szinten is. A korrupció ma már olyanná vált, amelytől nem tudunk megszabadulni. Nem is fogunk mindaddig, amíg a parlament nem magán kezdi a párt- és kampányfinanszírozási törvény megalkotásával. Mindenki tudja ebben az országban: a fejétől bűzlik a hal.

 

Az ország viharba került hajóhoz hasonlítható, mely minden ízében recseg-ropog, minden eresztékében szivárog. Bár látszik a szárazföld, a tisztikar képtelen megfékezni a káoszt, képtelen a jó irányba fordítani a hajót. Egy olyan kormányos kell, akinek elméleti és gyakorlati tapasztalata is van a veszély elhárítására és aki nem papírhajón kísérletezett.

 

Ilyen kormányosra tesz az MDF javaslatot Bokros Lajos személyében. Ő az egyetlen, aki az MDF-el együtt átfogó, hiteles és megvalósítható programot tett az asztalra. Bokros Lajos 30 országban vett részt gazdaságpolitikai, és mintegy 10 országban államháztartási reformok kimunkálásában.

 

Ezek közül kiemelhető: Oroszországban a bankcsőd menedzselésével foglalkozott. Szlovákiában tanácsadóként közreműködött többek között az egészségügyi és az adóreform kimunkálásában. Horvátországban, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában és Szerbiában szerzett tapasztalatot ilyen és hasonló munkákban.

 

Bokros Lajosnak azonban szüksége van egy csapatra. Ez a csapat a nyitás politikáját valló Új MDF. Az Új MDF, a Magyar, Demokrata és Független polgárok összefogása. Magyarok, Demokraták, Függetlenek - ez a három szó fejezi ki politikánk lényegét, törekvéseink esszenciáját.

 

Magyarok

 

Magyarok vagyunk mi mindannyian, nem kérünk magyarságunk megkérdőjelezéséből. A magyarságunk befogadó és nem kirekesztő. Hisszük, hogy közösségi létünk kérdését, jelesül azt, hogy „Mi a magyar?” „Ki a Magyar?” újra meg újra át kell gyúrnia a párbeszédnek az érvelésnek. Hiszen nemzeti sajátosságaink és nemzeti hagyományaink megőrzéséhez nélkülözhetetlen az, hogy nemzetünk gazdagodjon, színesedjen és változzon.

 

El akarjuk kerülni, hogy a magyarság magába forduló, megkövült zárvánnyá váljon pont itt, Európa keresztútján, a Kárpát-medence legközepén.

 

Ezért nekünk, magyaroknak a magyarságról való párbeszéd nem a sértettségről, a dacról vagy múltbarévedésről szól, hanem a büszkeségről, nyitottságról,befogadásról, sokszínűségről. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy a türelmetlenség, a gyűlölet és a kirekesztés vegye át az uralmat. Minden egyes ember képes hozzáadni valamit Magyarországhoz, és csak az összefogással juthatunk ki abból a gödörből, ahová a széthúzás jutatott minket.

 

Ahogy Babits Mihály az Örök kék ég a felhők mögött című esszéjében gyönyörűen megfogalmazta:

„Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen!”

 

Demokraták

 

Kedves Barátaim!

 

Demokraták vagyunk, mert hiszünk abban, hogy a jól működő demokrácia képes biztosítani a rend és szabadság, a jogok és kötelezettségek helyes egyensúlyát.

 

Demokraták vagyunk, mert a politika lényegét a tisztességes versengésben és az együttműködésben látjuk, nem pedig a totális háborúban, a gladiátor küzdelemben és az életre-halálra folytatott harcban. Ez a harci zaj feledtette el sok politikusban a képviselői munka értelmét, célját.

 

Demokraták vagyunk, ezért ma kötelességünk felemelni szavunkat, és nyíltan kimondani: a magyar demokrácia válságban van. Ma Magyarországon úrrá lett a félelem, aminek motorja az a beteg politikai magatartás, hogy aki „nincs velem az ellenem” sőt elhitették, hogy aki ellenem van az ellenség. Az ellenségre pedig kilövési engedély van, és a cél szentesít minden eszközt.

 

A sokszor egyenesen gyomorforgató eszközöket – mi, MDF-esek sajnos mindannyian saját bőrünkön tapasztalhattuk – úgy vélem, kevesen vagyunk itt, akinek az elmúlt nyolc évben nem kellett legalább egy lejáratókampányt vagy rágalomhadjáratot átvészelnie.

 

A kóros demokráciafelfogás és a hatalomgyakorlási módszerek mellett a populizmus ártott legtöbbet az elmúlt években.

 

A parlamenti többség 2002-ben a 100 „napos program” elfogadásával egyértelműen a populizmus mellett tette le a voksát. Csak azért, hogy a következő hónapban esedékes önkormányzati választásokon néhány többletszavazatot szerezzenek. Az MSZP, a Fidesz, és a Szabad Demokraták olyat mertek tenni, ami elindította a lejtőn a költségvetést – egy generáció életét tönkretéve. Az azt követő évek koncepciótlan kormányzása bajt bajra halmozott és a populista versenyben kifulladó baloldal szétesésével pedig megbénult a parlamentáris kormányzás: megadták magukat a Fidesz által ostrom alá helyezett demokratikus intézmények.

 

És közben Orbán köpenyéből szép csendben előbújt, önállósult, majd megizmosodott az antidemokratikus és a radikális Jobbik. A versengőből polgárháborússá változtatott pártpolitikai küzdelem mára komoly fenyegetést jelent polgári demokráciánkra.

 

Mi, magyar demokraták egy olyan országban szeretnénk élni, ahol a politikai versenytársak észérveken alapuló vitát folytatnak a problémákról és a megoldási javaslatokról. Egy olyan országban, ahol az összefogás nem csak üres szó vagy kampányígéret, hanem mindennapos gyakorlat.

 

Egy olyan országban, ahol a politikusok számára a közérdek, az ország az elsőnem pedig a betartás.

 

Függetlenek

 

Kedves Barátaim, a harmadik üzenetünk.

 

Függetlenek vagyunk. Olyan emberek, akik maguk akarják kézbe venni sorsukat, pénzüket és alkotó energiáikat pedig családjuk és tágabb közösségük javára akarják fordítani.

 

Nem az állami újraelosztásból, hanem saját munkánkból, vállalkozó szellemünkből élünk,  nem kérünk az állam túlhatalmából, mert keserű gyakorlati tapasztalatokból tudjuk, hogy az állami gyámkodás legtöbbször szükségtelen formában, és a mi adóforintjainkból történik.

 

Mi ki merjük mondani, amit mások nem: az állam nem mindenható; ott van szükség aktív részvételére, ahol arra valóban rászorul a társadalom, a gazdaság. Az 1990-es első programunk is erre a célkitűzésre épült.

 

Negyven éven keresztül az államszocializmustól, az utóbbi időszakban pedig a szocialista államfelfogástól szenvedtünk: attól hogy természetesnek tartják már milliók, hogy adjon az állam alanyi jogon, ingyen, vissza nem térítendő módon a más által kemény munkával megtermelt adókból, miközben a gazdaság teljesítőképessége egyre fogy.

Az Új MDF esélye

 

Kedves Barátaim!

 

Bebizonyítottuk, hogy politikai üzeneteink nem puszta kampányszlogenek. És miközben a nagypártok semmiről sem szóló álvitákba és választási plakátokba csomagolják semmittevésüket, mi valódi, végiggondolható és számonkérhető programmal állunk a választók elé. És ma már látszik, hogy megérte a kockázatosabbnak és fáradtságosabbnak tűnő utat választani.

 

Mert míg korábban hallgatás és néma közöny vette körül törekvéseinket, ma már az irántunk való érdeklődés vetekszik bármelyik parlamenti pártéval.

 

Nyolc év üres kudarcpolitikája után az emberek egyre jobban igénylik az őszinteséget. Gondoljanak bele, az elmúlt héten országszerte több mint négyszáz helyen jelentek meg a politikánkkal foglalkozó cikkek! És ennek egyértelműen az az oka, hogy volt bátorságunk szakítani a mellébeszélő indulati politizálással, ami az elmúlt években polgárjogot nyert Magyarországon.

 

A korábbi választási kampányok során botrányosan torzító közvélemény-kutatók is kénytelen-kelletlen elismerik politikánk sikerét. Felméréseik egyértelműen azt mutatják, Bokros Lajos számít Orbán Viktor fajsúlyos kihívójának.

 

Január folyamán pedig az öt nagy közvélemény-kutatásból négy támogatottságunk javulását mérte, ezzel jelezve, hogy a Magyarországot fedő hótakaró alatt valami megmozdult, és a nyitást képviselő új MDF tör utat magának.

 

Ma az ajánlószelvény a kulcsszó. Az ajánlószelvény, melyről egyes politikusok úgy gondolják, hogy azt betakarítani vagy aratni kell: mindenki más elől meg kell szerezni. Azt kérem Önöktől, Tőletek, hogy az első 1000 ajánlószelvényig nagyon sokat és gyorsan dolgozzatok a saját választókerületetekben. Aztán a többit hagyjuk meg másnak, hadd teljesítsék az előírt mércéjüket…

Szimpatizánsainkat is arra kérem, gyűjtsék össze környezetük ajánlószelvényét, és tiszteljék meg Bokros Lajost, a Magyar Demokrata Fórumot, hogy nekünk adják.

 

Kedves Barátaim!

 

A világ rohamléptekkel változik, és nekünk is tartanunk kell az iramot. Nem szabad megijednünk a változástól, nem szabad megijednünk a megújulástól. A megújulás az MDF számára azt jelenti, hogy újult erővel, soha nem látott elszántsággal és frissességgel képes kiállni a rendszerváltó demokratikus értékek, a szabadság, a jogállamiság és a tisztességes verseny mellett. És ami legalább ennyire fontos: a gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő programja mellett.

 

Barátaim ezért rázzuk a kolompot. Köszönöm azoknak, akik mindezt meghallották:

-    a rendszerváltó visszatérőknek: Roszík Gábornak, Debreczeni Józsefnek, Katona Tamásnak, Király Zoltánnak…

-    az SZDSZ új vezetésének és tagjainak, akik belátták, hogy Bokros Lajos sikere, az MDF sikere az ország sikere, hogy ne vesszenek el szavazatok…

-    az egyetemi fiataloknak, a Bokros Lajos Baráti Társaságnak…

-    a Vidék Pártjának…

 

Várunk minden demokratát a sorainkba, munkát és segítséget kérünk azoktól, akik egyszerre érzik a kormányváltás fontosságát, ugyanakkor egyszerre fogalmazódik meg bennük a jogos félelem a Fidesz-Jobbik alkotmányozó többségétől. Azoknak a felelősségére építünk, akik tudják: nincs értelmes áldozatvállalás nélkül nemzeti felemelkedés.