Enyhítette a Debreceni Törvényszék annak a vádlottnak az ítéletét, aki pénztárosként elsikkasztotta a gondozottak pénzét egy hajdúszoboszlói idősotthonban.
A törvényszék a vagyon elleni bűncselekmény minősítését korrigálva a vádlott 7 éves börtönbüntetését jogerősen 2 évre enyhítette, végrehajtását - a törvényi maximumban meghatározva - 5 évre felfüggesztette, a közügyektől eltiltást pedig mellőzte. A bíróság a vádlottal szemben több mint 15,7 millió vagyonelkobzást rendelt el, egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyta.
Az ítéleti tényállás szerint Sz. É. gazdasági ügyintézőként és pénztárosként dolgozott egy hajdúszoboszlói idősek otthonában, ő bonyolította többek között a készpénzes ki- és befizetéseket, átvette a pénzküldeményeket, kezelte az idősek nyugdíját, zsebpénzét. Feladata volt az is, hogy az ellátottak által megőrzésre átadott betétkönyveket, értékpapírokat, készpénzletéteket kezelje, de neki kellett adminisztrálnia és átadnia a hagyatékokat is az örökösöknek.
A vádlott tevékenységét részben az otthont működtető kft. pénztárellenőrének, részben az intézmény vezetőjének kellett volna ellenőriznie, ez azonban elmaradt. A vádlott kilenc idős asszony pénzét sikkasztotta el, az összesen 16,4 millió forintból 3,3 milliót térített meg.
Egy 78 éves asszony például a temetésére fizetett be a házipénztárba 500 ezer forintot, 800 ezer forintot pedig az otthon alapítványának akart adományozni, de a pénz megakadt a vádlottnál. Több esetben látra szóló betétkönyvekből vett ki százezreket, az érintettek hozzájárulása és tudomása nélkül. Erre volt lehetősége, mert általános meghatalmazással rendelkezett. Egy 80 éves gondozottól 1,1 millió forintot szerzett meg így, de ezt követően még az idős asszony 220 ezer forintos zsebpénzét is magához vette. Egy másik bentlakó számlájáról több részletben másfél millió forintot vett ki. Sz. É. két alkalommal felvette az elhunyt gondozottak nyugdíját is, máskor pedig nem adta át a hagyatékokat.
Bűntette úgy derült ki, hogy a nyugdíjfolyósító igazgatóság kereste az elhunyt gondozottaknak tévesen kifizetett nyugdíjakat, a pénz visszautalását pedig egy hamisítvánnyal akarta igazolni.
Kovács Péter, a tanács elnöke az ítélet indokolásában jelezte, hogy a cselekmény 2012-ben kezdődött és 2015 augusztusában fejeződött be. A középkorú, büntetlen előéletű nővel szemben újabb büntetőeljárás nem indult. A büntetés kiszabásának elveit megvizsgálva, a büntetés céljait szem előtt tartva a bíróság a fokozatosság elvét is követte, így az elsőfokú bíróság ítéletében kiszabott büntetést eltúlzottnak tartotta a törvényszék.
Azt is vizsgálnia kellett a másodfokú bíróságnak, hogy szükséges-e a törvényi minimumnál (2 év) hosszabb tartamban meghatározni a szabadságvesztést. A Debreceni Törvényszék úgy ítélte meg, hogy döntően a büntetlen előélet, valamint a nagyobb mérvű időmúlásra tekintettel szükségtelen a végrehajtandó szabadságvesztés, a törvényi maximumban felfüggesztett büntetés a célt el fogja érni.
A büntetőtanács elnöke hangsúlyozta, hogy a bűncselekmény elkövetését nem a gondozottak kora tette lehetővé, nem annak kihasználásával történt, hanem az intézmény működési rendje, az ellenőrzés hiánya. Ezt a törvényszék további enyhítő tényezőként értékelte.