Hoffmann Rózsa részéről logikus lépés volt, hogy felajánlotta lemondását. Amit tett, azzal ártott. Amit elmulasztott, azzal is. Mégis jól jellemzi az új pártállamot, hogy lépésének oka nem az általa fémjelzett oktatáspolitika kudarca, hanem a Fidesz etikai bizottságának döntése. Az LMP szerint Orbán Viktornak sürgősen el kellene fogadnia az oktatási államtitkár lemondását. Milyen legyen Hoffmann Rózsa utódja?
Az LMP reméli, hogy – Hoffmann Rózsával szemben – utódja
• nem azt nevezi majd törvényelőkésztésnek és konzultációnak, amikor meg nem nevezett szakértőivel titokban beszélget,
• nem a gazdagoknak nyújtott adókedvezményekért, hanem a pedagógusok béremeléséért fog harcolni,
• képes a Pénzügyminisztériummal megértetni, hogy a kormánynak nemcsak morális kötelessége, de foglalkoztatáspolitikai szempontból érdeke is, hogy az oktatásügynek ne kevesebb, hanem több jusson,
• nem sértegeti azzal a becsapott, megalázott tüntető pedagógusokat, hogy sokezres demonstrációjukat „kiránduláshoz” hasonlítja, mondván: nem is tudják, miért tüntetnek,
• a tanári tekintélyt nem törvényekkel erőszakolja ki, hanem a pedagógus-pálya presztízsének növelésével éri el,
• nem tartja bizonytalanságban a Biztos Kezdethez vagy a Szécsényi Gyerekesély Programhoz hasonló kezdeményezéseket,
• nem csak beszél az óvoda fontosságáról, hanem minden 3 éves gyerek számára elérhetővé is teszi azt,
• nem fog teljes kihasználtsággal működő iskolák törvénytelen bezárásához asszisztálni,
• nem a kádár-kori elitiskolák mintájára akarja megújítani a magyar közoktatás egészét,
• nem szűkíti az iskolai demokrácia lehetőségeit, hanem támogatja a diákönkormányzatok, iskolai közösségek önszerveződését, s nem hanyagolja el a környezeti nevelést sem,
• nem lehetetleníti el az alapítványi iskolákat,
• nem kényszeríti arra anyagi ösztönzőkkel az önkormányzatokat, hogy iskolájukat a szülők akarata ellenére is egyházi fenntartásba adják,
• nem elkülöníteni igyekszik a „problémás” tanulókat és a romákat, hanem együttneveléssel és egyéni fejlesztéssel segíteni,
• nem akar a tankötelezettséget leszállítva megszabadulni a nehézségekkel küszködő szakiskolásoktól, középiskolásoktól, hanem biztosítja részükre a mentorálást,
• nem azt nevezi a szakképzés reformjának, hogy „duális képzés” címen három évre ingyenes munkaerőt biztosítanak a nagyvállalatoknak,
• intézkedéseit nem vélelmekre és félelmekre, hanem tényekre és a már létező jó gyakorlatokra alapozza,
• nem akarja az egyetemi-főiskolai férőhelyek szűkítésével elzárni a diplomával nem rendelkező szülők gyerekei elől a felsőoktatást, elvenni tőlük a társadalmi felemelkedés esélyét.
Budapest, 2011. június 21.
Osztolykán Ágnes
országgyűlési képviselő,
az Oktatási, tudományos és kutatási bizottság alelnöke