Legyen már egyszer egy pártvezető őszinte: mondja ki: „Eddig jobban éltünk, mint ahogyan dolgozunk, ezentúl jobban és többet kell dolgoznunk és rosszabbul fogunk élni.”
Az MSZP plakátjai azt hirdetik, mi mindent csináltak meg a szocialisták az elmúlt négy évben. A rejtett szlogen: jobban élünk, de még jobban fogunk, ha megint bennünket választotok. A Fidesz választási poszterei arról szólnak, minek az árát emelték fel a szocik. A kimondott szlogen: rosszabbul éltek, mint négy éve! A ki nem mondott üzenet: ha mi jövünk, újra jobb lesz.
Sajnos azt kell, hogy mondjam: az a párt, amelyik jobb életet ígér, nem mond igazat. Az igazságot legjobban tükröző hirdetés az lenne, melyben a nagyszülők, felnőtt korú gyermekeikkel, körükben a középiskolás, főiskolás unokákkal azt hirdetnék: "Eddig jobban éltünk, mint ahogyan dolgozunk, ezentúl jobban és többet kell dolgoznunk és rosszabbul fogunk élni." A pártvezetők is tudják ezt, de a nyílt, egyenes beszéddel nem lehet választást nyerni. Ezért össze-vissza beszélnek, hogy a társadalom újra (vagy megint) kormányozni engedje őket.
Nemrégiben a Magyarországot leminősítő egyik nagy jelentés írói a romló költségvetési helyzetre hivatkoztak, és arra, hogy egyelőre egyik nagy párt sem mutat elkötelezettséget a közfinanszírozási rendszer rendbetételére. Nevezzük nevén a gyereket: nem csak arról van szó, hogy a kampányban ígért többletjuttatásoknak fedezete nincsen, a helyzet ettől sokkal súlyosabb. Az állami alkalmazotti bérek, a jóléti kiadások szinten tartására sincs pénz. Radikális megszorítások kellenek, a Bokros-csomagnál körülbelül négyszer nagyobb és fájdalmasabb műtét előtt állunk.
Kényszerpályán vagyunk, magunkat kell műtenünk.
Ha egy pártvezető egyszer kimondaná, hogy az infláció elleni harcra, a munkanélküliség elleni küzdelemre és a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésre még sehol a világon, senki sem tudott tartósan és együttesen megoldást találni, az mondana igazat!
Lássunk néhány kézenfekvő, vagy annak tűnő közigazgatási ésszerűsítést. A budapesti kerületek számának harmadolása, a tizenkilenc megye 7 régióra váltása, a pénznyelő minisztériumok és közhivatalok ritkítása szükséges. Sok ezer közalkalmazott válhat az államháztartási reform után feleslegessé. A versengő pártok vezetőiben nyoma sincs az ehhez kellő akaratnak. Ráadásul mindez, ha levezénylik, akkor sem oldja meg az ikerdeficit gondját, mert a végkielégítések kiperkálása miatt kezdetben a helyzet csak súlyosbodni fog. Magyarul: nem tudjuk, melyik részünket kell először műteni.
Az államháztartási reform, a bürokraták utcára tétele következtében még tovább növekvő deficitet csak azonnali, a lakosság nagy tömegeit "sújtó" kiadáscsökkentő intézkedésekkel lehet mérsékelni. Most még mindig annak is isszuk a levét, hogy Medgyessy úriember volt és betartotta szavát, a száznapos programot. Nyögjük ma is. Ezért naiv választópolgár az, aki az ígéretek beváltásában hisz. A jelenleg alanyi jogon járó támogatások radikális megkurtítására is szükség van. Már csak azért is, mert különben nem kapjuk meg az uniós pénzeket sem. Az uniós fejlesztési pályázatok ugyanis, többnyire előfinanszírozásos-önrészes alapúak. Vagyis, amíg le nem tesszük a saját hányadunkat, egy eurót sem kapunk. Sok választásunk nincs: vagy igen szigorú megszorítások árán beruházunk vagy külső tőke híján, feléljük, amíg van mit.
Nincs érzéstelenítő és csorba a szike.
Épp a fentiek miatt a nagy pártok farvizén evező kis pártok is hallgatnak a lényegről. Mondhatnánk, a kis pártok legalább az osztogatást elítélik. Például az SZDSZ olyan lépéseket ígér és követel nagy hangon - az ellátórendszerek szolgáltatás-alapú átalakítását, kisebb létszámú bürokráciát - melyeknek a töredékére sem volt képes rákényszeríteni magát és koalíciós partnerét az elmúlt ciklusban. Az MDF is olyan témákkal állt elő - kétpárti rablógazdálkodás, gyanús sztrádaügyek- az elmúlt időben, melyek épp a párt kormányzásban való részessége, elnökének igazságügy-minisztersége alatt (is) történtek. Akkor erről egyszer sem szóltak.
Mindent összevetve: felesleges az egész választósdi. Mindannyiunkra - az egésztől undorodókra és a párthívők önfeledten kampányoló tömegeire - ugyanaz vár. Egy műtét, ahol magunkat kell műteni, nincs érzéstelenítő, csorba a szike, és azt sem tudjuk melyik részünkbe vág bele a narancsos, vagy szegfűs műtősegéd. Aki lehet, hogy az egész elhalasztását javasolja, de akkor meg belül nő a daganat. Amit utóbb még fájdalmasabb műtéttel kell kivágni. Még az is lehet, hogy túléljük.
Hajdu István
Megjelent:
www.debreceninapilap.hu.
2006 március 20.
www.indexdebrecen.hu
2006. május 23.