Megtehettük volna, hogy hallgatunk.
A szocialisták nem szavaztak Schmitt Pálra. Nem a mi jelöltünk volt, működését vagy épp működésének hiányát számtalanszor kritizáltuk. Őszintén, Schmitt Pál elnöki produkciója számunkra politikai tőke, hiszen napi rendszerességgel ad okot a kritikára. Mi rendre élünk is a lehetőségekkel.
Megtehettük volna, hogy hallgatunk, mert Schmitt Orbán Viktor embere. Ő jelölte az államfői posztra a bolgár tengerpartról hazaküldött üzenetében. Ő vállalt érte konfliktust a Fideszen belül. Ő ragaszkodott az irányítható díszletelnök szerepéhez, meg a konkrét személyhez.
Mondom, megtehetnénk, hogy hallgatunk, és élvezettel figyeljük, ahogy Orbán Viktor a saját levében fő, hogy ország-világ látja: rossz döntést hozott. Megtehetnénk, hogy hallgatunk azért is, mert nekünk aztán igazán nem érdekünk, hogy hirtelen új elnöke legyen az országnak, akinek a mandátuma 2017-ig tart. Kormányzásra készülünk, egyáltalán nem mindegy, hogy a Fidesz által örökül hagyott államfővel egy évig vagy három évig kell együtt élni.
Hallgathatnánk, hogy ne dagasszuk mi is a botrányt, nehogy épp mi töltsük az utolsó cseppet a pohárba. Mégsem hallgatunk. Nem hallgathatunk, mert vannak más, sokkal lényegesebb szempontok, mint az MSZP érdekei. Schmitt Pál Magyarország köztársasági elnöke. Magyarország pedig a hazánk, a mi hazánk is. Magyarország pedig mi is vagyunk. Ez az egész botrányos ügy a hazánkat teszi nevetségessé világszerte. Schmitt Pál minden, további államfőként eltöltött perce Magyarország tekintélyét rombolja. Pénteki interjújában arcátlanul emlegette a becsület kifejezést és még ő volt megbántódva, holott többször is hazudott.
Erre nincs mentség. Bocsánat is csak akkor, ha végre távozik a posztról. Azért sem hallgathatunk, mert világossá kell tennünk: nem lehet teljesítmény nélkül magasra jutni. Nem lehet hazudni saját cselekedeteinkről, nem lehet e vétkek megbánása nélkül, sőt, e vétkekre büszkén továbblépni. Nem lehet egy politikai oldalnak a múlt feltárásáról papolni, közben pedig szemet hunyni saját korábbi és jelenbeli hazugságai felett. Mi azok oldalán állunk, akik akár egy doktori dolgozatért, akár a napi megélhetésért valóságosan és becsülettel megküzdenek. Akik erőfeszítést tesznek, hogy az életük jobb legyen, és sokszor már annak is örülniük kell, ha rosszabb nem lesz.
Nem volt még olyan rendszer e hazában, amelyben Schmitt Pál ne járt volna jól. Ez sokat elárul róla. De nem ezért kell mennie. Szégyellje magát, akik nap mint nap küzdenek, dolgoznak a családjukért, magukért, az országért. Akik bármennyit güriznek is, nem tudnak mindig jól járni, mint Schmitt. Ők a többség. Schmitt Pál, a plagizátor, a valótlanságokat állító álamfő nem lehet az ő köztársasági elnökük. A megújuló MSZP nem Schmitt Pál ellen küzd, hanem az általa is megjelenített politikai kultúra ellen. A hierarchikus társadalom, a szervilizmus, a képmutatás, a vezér istenítése ellen. A szocialisták másféle országot akarnak, olyat, amelyben nem egyetlen személy akarata határoz a jövőről, hanem sokak közös gondolkodása, tettei és felelősségvállalása. Schmitt Pálnak azért kell mennie, mert ezekkel az értékekkel került szembe.
Az elmúlt napok fejleményei, a Schmitt Pállal szembeni kulturált, szarkasztikus, de határozott tiltakozás nyomán megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy igenis van igény a demokráciára, a felelős politikára Magyarországon. Van értelme demokratikus ajánlatot nyújtani a választóknak, amit az MSZP meg fog tenni. Van értelme széles körben gondolkodni a Fidesz-évek utáni negyedik köztársaságról. Erre a munkára hívja a Szocialista Párt a demokratikus politikai és civil szervezeteket.
Mesterházy Attila
Kiadó: MSZP-Országos Központ
OS