Aktív és passzív dohányzás

A fő füst és a mellékfüst közel azonos összetételű, de kimutatott, hogy a mellékfüstben az egészségkárosító elemek: ingeranyagok, toxikus anyagok és rákkeltők nagyobb mennyiségben vannak jelen. Bármilyen megdöbbentő, de a passzív dohányzás legalább kétszer olyan károsító hatású, mint az aktív.

A környezeti dohányfüst-hatás csecsemőkorban és gyermekkorban kimutatottan fokozza a gégegyulladást, a légcső- és hörghurut gyakoriságot, a tüdőgyulladás kialakulását. Hatására fokozódnak az asztmás panaszok. A dohányzó szülők gyermekei között gyakoribb a krónikus köhögés, köpetürítés.

Zárt helyiségben a dohányfüst azonnali panaszokat: tüsszentést, orrfolyást, orrdugulást, szemviszketést, fejfájást, szédülést, torokfájást, rekedtséget, hányingert, köhögést, légzési nehezítettséget okozhat. Dohányosok környezetében élőknél gyakoribbak a szívpanaszok, romlanak a már meglévő tünetek, fokozódik a halálos szívizomelhalás gyakorisága. Kimutatott, hogy dohányos férfiak nemdohányzó feleségei között fokozott a tüdőrák elfordulása. A passzív dohányzás fokozza az orrüregi rákok kockázatát is.

Passzív dohányos kismamák magzata növekedésében elmarad. Környezeti dohányfüst ártalomnak kitett csecsemők körében gyakoribb a hirtelen halál, az ún. bölcsőhalál elfordulása.

A dohányzás szervkárosító hatásai

Az emberi szervezet nem egyformán reagál a dohányzás károsító hatásaira, a dohányosok döntő részénél azonban a dohányzás az egész szervezetet megbetegíti, és mintegy 25 életet veszélyeztető betegség vagy betegségcsoport kialakulásáért tehető felelőssé. A dohányzás rendszeressége miatt egyrészt direkt mechanikus károsító hatást fejt ki a cigarettával érintkező területeken (ajak, nyelv), másrészt hőhatása is jelentős. A dohányfüst alkotóelemei helyileg és a véráram útján a szervezet legtávolabbi pontjaira is eljutva fejtik ki direkt kártékony hatásukat.

Mechanikus hatásként alakul ki az ajkak és a nyelv rákos elfajulása. A dohányfüst ismert rákkeltő összetevői direkt hatva a felső és az alsó légutakra, szájfenék-, szájpadlás, nyelvgyök, gége-, hangszalag, hörgő-, és tüdőrákot okozhatnak.

A füst irritatív anyagai a légutak minden pontján idült gyulladást tartanak fenn az erre jellemző gyakori köhécseléssel, köpetürítéssel. A krónikusan gyulladt légutak fogékonyabbak a felülfertőződésre, heveny hörgőgyulladások, tüdőgyulladások gyakoribb kialakulására.

A gyulladás következményeként fokozódik a légutak görcskészsége, azaz a hörgő asztma kialakulásának valószínsége. A tartósan fennálló gyulladás hónapok, évek alatt a szervezet gázcseréjében közvetlenül résztvevő léghólyagocskák roncsolódását, összeszakadozását, azaz tüdőtágulatot okoz. Ezen betegségcsoport egyik legfőbb tünete a fulladásérzés, légszomj, mely már kis, közepes fizikai terhelésre is jelentkezik.

A dohányfüst legkárosítóbb anyaga a nikotin, mely a többi károsító anyaggal együtt felszívódva a szájüreg és a légutak nyálkahártyájáról, bekerül a véráramba. A vese, a máj és a tüdő egyaránt részt vesz a kiválasztásukban, azaz a szervezetből történ kiürülésükben. Ily módon alakulhat ki húgyhólyagrák a dohányosok körében gyakrabban. A nikotin közvetlenül hat az erekre. Fokozza azok összehúzódását, görcskészségét. Hatására fokozódik az érbelhártya duzzanata, áteresztőképessége. A károsodott érfelszín miatt felgyorsul a vérzsírok (koleszterin, trigliceridek) érfalba történ lerakódása, azaz az érelmeszesedés folyamata. A meszes erek rugalmatlanabbak, tágulékonyságuk csökken. Ennek hatására a szervezetben emelkedik a nyugalmi vérnyomás értéke. A terhelésre, fizikai munkavégzéskor kialakuló vérnyomásérték is jelentősebben emelkedik, mint egy rugalmasabb, ép érrendszer esetén. Ez a folyamat vezet a magasvérnyomás-betegség, ismert nevén a hipertónia kialakulásához. A nikotin hatására fokozódik a vérlemezkék kitapadási és összecsapzódási hajlama, azaz a vérrögképződés, trombózis készség a szervezetben.

A fent részletezett folyamatok együttese a szervezet megszámlálhatatlan helyén okoz gyakran már visszafordíthatatlan elváltozásokat. Az érelmeszesedés érszűkületet, érelzáródást okozhat a szemfenéki ereken, amelynek súlyos látáscsökkenés, alkalmanként hirtelen kialakuló vakság a következménye. A nyaki és az agyi verőerek meszesedése kezdetben csak „ártatlan” szédülést, fejfájást, fülzúgást, múló egyéb érzékszervi panaszokat okoz. Ugyanakkor alattomosan, váratlanul érelzáródás, agyi keringészavar is jelentkezhet, mely a mögöttes terület tartós oxigénhiányos állapota miatt agyi infarktust, az agyszövetek visszafordíthatatlan károsodását, az agyállomány elhalását okozza. Az ijesztő tünetegyüttes jól ismert: teljes jobb vagy bal oldali végtagbénulás, beszédképtelenség, vagy érthetetlen, dünnyögő beszéd, szájzug elhúzódása. A magatehetetlen állapot sokszor végleges. Az érelzáródás sok esetben halálos kimenetelű.

Az érelmeszesedés nem válogat. A szívizom saját verőérrendszerét, a koszorús ereket is gyakran érinti. Nem ritkán találkozunk már a harmincas-negyvenes éveiben járó krónikusan dohányzó férfiakkal és nőkkel a kardiológiai járóbeteg szakrendeléseken, valamint a kardiológiai intenzív osztályokon. Szerencsésebb esetben még megelőzhet a baj, ha a típusos esetben terhelésre észlelt mellkasi tompa, nyomó-feszítő vagy éppen szorító jelleg mellkasi fájdalom kivizsgálásra kerül. A koszorús erek szűkülete terhelés alatt a szívizomzatban oxigénhiányos állapothoz vezet, melyet speciális vizsgáló eljárásokkal ki tudunk mutatni, és még időben orvosolni. Kedvezőtlenebb kimenetelű annak a betegnek a sorsa, aki nem vesz tudomást az úgynevezett jósló mellkasi fájdalmairól. Ritka esetekben rövidebb, múló fájdalmak nélkül, váratlanul alakul ki a koszorús erek teljes elzáródása, mely a mögöttes szívizom területek végleges károsodásához, elhalásához, szívizom infarktushoz vezet. A szívizom infarktus lefolyása igen különböző lehet az úgynevezett enyhébb, „lábon kihordott” és a fatális kimenetel között. Ha a beteg túléli a szívinfarktusát, a szívizom teljesít képessége (pumpafunkciója) a korábbihoz képest rendszerint romlik, melyet a beteg terhelésre, később már nyugalomban is jelentkező fulladás, lábdagadás formájában észlel. Kialakul a szívelégtelenség, ami egy krónikus, folyamatosan romló betegség, mely jelentősen korlátozza a beteg napi teljesítményét és rontja életminőségét.

Az alsóvégtagi erek érelmeszesedése során a láb izmainak oxigén ellátása romlik. Egyre rövidebb távú gyaloglás okoz görcsös fájdalmat a comb, a lábikra és a talp izmaiban.  Súlyosabb esetekben a rossz helyi vérellátás miatt már kisebb sebek is nehezen, hónapok alatt gyógyulnak be. Gyakorta kialakul a lábujjak teljes elhalása, a gangrena, mely miatt az adott végtag amputációja, sebészi eltávolítása elengedhetetlenné válik.

A hasűri zsigerek közül a vese az egyik legérzékenyebb szervünk az  oxigénhiányra. Az érelmeszesedés a vese erein is hamar jelentkezik. A tartós keringészavar fokozatosan rontja a vese működését, a salakanyagok kiválasztását, melyek mennyisége megemelkedik a vérben. Szükségessé válhat ezen salakanyagok művese-kezeléssel történő eltávolítása a szervezetből, az úgynevezett hemodialízis. Kevesen tudják, de a dohányzás hatására fokozódik a gyomorsavtermelés, melynek hatására idült gyomorhurut, több esetben gyomorfekély alakul ki.

A tartós dohányzás mozgásszervi betegségeket okoz: sokízületi gyulladásos folyamatok fellobbanását váltja ki, combfej-pusztulást okoz, és a csontritkulás egyik fontos rizikófaktora.

A dohányzók több gyógyszert fogyasztanak, mivel a szervezetbe jutott nikotin hatására növekszik az anyagcsere, fokozódik a gyógyszerek átalakulása, kiválasztása, így csökken hatékonyságuk. Azonos hatás eléréséhez ugyanazon gyógyszerből magasabb dózisokra szorulnak.

A dohányzás már fiatal életkorban is észlelhető egészségkárosító hatásokat okoz. Néhány hónapos dohányzás után romlik a szív teljesítőképessége, pl. lépcsőzéskor, kocogáskor. A dohányzó sportolók teljesítménye elmarad a nem dohányzókétól.

Dohányzóknál romlik a szexuális működés, csökken a fogamzóképesség. A nemi szervek vérellátási zavara potenciazavarokhoz vezet. Csökken a hímivarsejtek száma, károsodik az életképességük. Nőkben akadályozott a megtermékenyített petesejt beágyazódása, ill. az gyakrabban kilökődik, korai vetélést okozva ezáltal. Sok házasság meddőségéért, gyermektelenségéért a rendszeres dohányzás a felelős.

Dohányzó kismamánál a magzat fejlődése elmarad, hiszen csökken a kering vér oxigéntartalma, fokozódik az érszűkület, csökken a méh és a méhlepény vérellátása. A terhesség alatti tartós dohányzás nem marad következmények nélkül. Közöttük gyakoribb a koraszülés, az éretlen, fejlődésében visszamaradott, ún. retardált újszülött, fejlődési rendellenességgel a világra jött  (pl. végtaghiányos) baba születése. Szoptatás során a nikotin kiválasztódik az anyatejbe, így az újszülött szervezetébe is bekerül.

Többek között ez az oka a hirtelen bölcshalált halt néhány hónapos, teljesen egészséges, főként fiú csecsemőknek is.

Részlet Dr. Czuriga István és Dr. Daragó Andrea  tanulmányából 2.rész

Forrás: Diamond Agency