Vannak családok, ahol a szívinfarktus, a szívelégtelenség generációkon keresztül apáról fiúra öröklődik, mint valami famíliát sújtó átok. Az Egyesült Államokban, ahol évtizedek óta kutatják a szív- és érrendszeri betegségeket, Owais Khawaja és munkatársai azoknak az adatait vizsgálták, akiknek a szülei között előfordult 55 évesnél fiatalabb korban szívinfarktus, hogy kiderítsék, a betegség kialakulásában melyik tényező erősebb, az örökletes hajlam, vagy az egészséges életvitel.
A férfiakra vonatkozó egészségügyi adatok gyűjtése orvosokon folyik már 1982 óta. A két évtizednél hosszabb megfigyelési idő során azt is követték, hogy a közben már doktorként dolgozó gyermekek a családi, örökletes esély mellett hogyan éltek, milyen kockázati tényezőik voltak - olvasható az American Journal of Cardiology legújabb számában közölt tanulmányban.
A szakemberek kicsi kockázatúnak vették azt, aki nem dohányzott, nem viselt túlsúlyt és rendszeresen, de mérsékelten fogyasztott alkoholt. Nagy kockázatúnak számított az, aki dohányzott, elhízott vagy alkoholista lett.
A kutatók azt vizsgálták, hogy infarktus, szívelégtelenség milyen gyakran jelent meg abban a csoportban, ahol a szülők közül valamelyik fiatalon szenvedett szívinfarktust, tehát örökletes tényező valószínűsíthető volt, és volt-e különbség aszerint, hogy az illető kis vagy nagy kockázatúnak számított.
Az adatokból elemzéséből kiderült: nagyobb az esélye annak, hogy annál alakul ki szívelégtelenség, akinek a felmenő rokonságában infarktus volt, mint annak, akinek a családjában senki nem volt szívbeteg. Dupla a szívelégtelenség valószínűsége azoknál, akiknek a családjában infarktus is volt és nagy kockázatúan éltek azokhoz képest, akiknek volt örökletes esélye, de egészséges életmódot folytattak.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a betegségben az öröklésnek lehet ugyan szerepe, de a helyes életvitel képes ellensúlyozni a genetikai tényezőket.