COVID monológok: A gyermekápoló

"Speciális, rákos gyermekeket kezelő osztályon vagyok ápoló. Amikor ez kiderül, az emberek többsége arra gondol, hogy szegény gyerekek meg fognak halni, milyen lelki teher lehet ez számomra. Pedig nem! Rengeteg a mosoly, a köszönöm mikor a kicsik hazamehetnek, mert 90 százalékuk meggyógyul. Nagyon jó úgy dolgozni, hogy tudom: a szakmám egyik csúcsán vagyok, és helyt tudok állni. A járványhullámok alatt sokkal többet dolgoztam, mert a mi kórházunkból sok kollégát vittek el Covid-osztályokra.

Sok lett a helyettesítés. A párom a Covid miatt elvesztette a munkáját, én lettem a családfenntartó. Rengeteget túlóráztam, éjszakáztam, kellett a pénz. A párom meg vitte a háztartást, főzött, mosott, takarított. Az elején jól viselte, de egy idő után eléggé frusztrálta ez a helyzet. Amikor kiderült, hogy magam is megfertőződtem, az a munkahelyemen keltett pánikot.

Legyengült immunrendszerű, daganatos gyerekek mellett dolgozom, így gyakori a munkába állás előtt a teszt. Minket nem is vezényelnek át másik osztályra, speciális a szaktudásunk, itt van ránk szükség. Pedig én szerettem volna Covid-osztályon is dolgozni.