COVID monológok: A nyugdíj mellett visszajáró

Azért járok vissza dolgozni, mert 40 évig nem kaptam tisztességes jövedelmet, így amit most nyugdíjként hoz a postás, a rezsire sem elég. A Covid-intenzív gyógyulófélben lévő betegeit gondozó osztályon dolgozom. Két szaknővér mellé jut szintenként egy segédápolónő. Egy szinten húsz-negyven beteg is lehet, általában a 70 százalékuk fekvő. Azaz többségüket mosdatni, etetni, katéterezni, pelenkázni kell. Az egyetlen segédnővér önállóan semmilyen feladatot nem végezhet. Ezért órási a teher a szaknővéreken. A Covid-intenzívről leadott betegek nagy része 4-5 nap múlva meghal. Egyik éjszaka három exit is volt. Nem lehet megszokni, pláne ha úgy halnak meg, hogy nem tudtál mellettük lenni. Ha halott van, akkor az jelentős pluszmunka: minden testet hipós vízzel kell átmosni, dupla zsákba csomagolni. Ha ezzel végeztél, a szobát és abban minden tárgyat fertőtleníteni kell.

Egy idő után folyamatosan rémálmaid vannak. Hiába vagy évtizedek óta ápoló, azért ennyi halálozás nem szokott történni. Sokan nem is feltétlenül a fertőzésbe halnak bele, hanem az ellátatlanságba, mert amikor kell, nincs ott egy szakorvos.