Már otthonában cseperedik az a baba, akit fogantatásának 27-dik hetében, agyhalottként három hónapig kórházban kezelt édesanyja méhéből császármetszéssel segítettek napvilágra 2013 nyarán. A szülés után a 31 éves asszony életfunkcióit még két napon keresztül fenntartották: ez alatt családja egyetértésével kivették 5 szervét, és azokat szervátültetésre váró betegek kapták. Az orvosi bravúrsorozat a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában zajlott.
Otthon rosszul lett, agyvérzést kapott és eszméletét vesztette egy 31 éves nő. Ilyen állapotban elsőként a legközelebbi kórházba vitték a fiatalasszonyt, aki gyermeket várt: magzata 15 hetes volt. Onnan mentőhelikopter szállította a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának (DE OEC) Idegsebészeti Klinikájára. Akkor már életveszélyes állapotban volt. Mindez 2013 áprilisában történt.
A nőt azonnal megműtötték. Agykamrájába csövet helyeztek, hogy csökkentsék a nyomást és leengedjék a vért. A műtét sikerült, agyműködése mégis leállt. Eszméletét nem nyerte vissza. Agyhalott volt, de szívműködését fenntartották, mesterségesen lélegeztették, szervfunkcióit támogatták. Magzata viszont nemcsak élt, hanem élénken mozgott – ezt mutatta az ultrahang.
AZ ÉLETET VÁLASZTOTTÁK
A váratlanul drámai helyzetbe került élettárs-apa, az asszony szülei és orvosai is rendkívüli döntés elé kerültek. Mit tehetnek, és mit tegyenek? Hagyják-e meghalni a 15 hetes magzatot, vagy próbálják meg a szinte lehetetlent? Mert szinte a lehetetlennel határos fenntartani az agyhalott anya szervezetének működését, és közben így felnevelni az anyaméhben a magzatot addig, amíg életképesen megszülethet a gyermek.
Az orvosok tudták, hogy bár akadt néhány ilyen eset a világban, de azok a magzatok, akik agyhalott anyától végül világra jöttek, szinte kivétel nélkül idősebb terhességi korban voltak. A magzat túlélése tehát korántsem volt biztos, az pedig egyáltalán nem volt garantálható, hogy egészséges lesz, ha napvilágot lát.
Mindezek ellenére a hozzátartozók és az orvosok közösen úgy döntöttek, hogy küzdeni fognak a tudatosan tervezett és nagyon várt gyermekért. Miközben az anyát siratták, az életet választották.
PÉLDÁTLAN ÖSSZEFOGÁS
A lelki megpróbáltatás és az orvos-szakmai kihívás is óriási volt: egy halottnak tekinthető asszony szervtámogató kezelése zajlott, magzata védelme és későbbi világra jövetele érdekében. Éppen ezért példátlan szakmaközi összefogás alakult ki a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának részlegei és orvosai között. Prof. Dr. Fülesdi Béla, a DE OEC elnöke, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék vezetője, Dr. Molnár Csillaegyetemi docens, aneszteziológus-intenzív terápiás orvos, az Idegsebészeti Intenzív osztály vezetője és Dr. Kovács Tamás Szilveszter egyetemi docens, szülész-nőgyógyász, klinikai genetikus irányításával komplex orvosi team dolgozott éjjel-nappal azon, hogy az anya keringését, légzését, hormonális egyensúlyát, megfelelő táplálását és a magzat életesélyeit biztosítsák. A teamben Prof. Dr. Nagy Endre személyében belgyógyász endokrinológus, Dr. Orosi Piroska egyetemi docens személyében pedig kórházhigiénés szakember is ott dolgozott.
A küzdelem sikeres volt. Megszámlálhatatlanul sok orvosi problémát leküzdve eredményesen nevelték az agyhalott nő méhében a magzatot is. Miután már tudták a nemét, a terhesség 20-dik hetében – az intenzív osztály dolgozóinak biztatására – nevet kapott családjától. Ám még alig volt a magzatnak neve, amikor édesanyja állapota rosszabbra fordult: bár több fertőzést leküzdöttek, véráram-szepszist kapott. De az asszony és az orvosai győztek a fertőzéssel szemben.
1420 GRAMM
A magzatot ekkortól a nővérek nevén szólították, beszéltek hozzá. A család is rendszeresen látogatta őket: az apa és a nagymamák simogatták az anya hasát, beszéltek a gyermekhez. A kórteremben pedig folyamatosan be volt kapcsolva a rádió, hogy a magzat mindig halljon emberi szót és zenét…
A császármetszés optimális idejét több szakmát átfogó egyeztetés során határozták meg – a döntésben intenzív terápiás szakemberek (Prof. Dr. Fülesdi Béla, Dr. Molnár Csilla egyetemi docens) mellett újszülött-gyógyász (Prof.Dr. Balla György, Dr. Kovács Tamás), szülész (Dr. Török Olga egyetemi docens) vettek részt. A tervezett beavatkozás idejének meghatározása mellett percre pontosan előre rögzítették a szükséges teendők forgatókönyvét.
Szavakkal el nem mondható pillanat volt az, amikor a gyermeket a terhesség 27-dik hetében, 2013 júliusában, agyhalott édesanyja kezelésének 90-dik napján császármetszés során kiemelték – és felsírt! Korának megfelelően fejlett, egészséges koraszülött jött világra – 1420 grammal. A műtőben könnyes arcok, egymást ölelő orvosok, a folyosón pedig a várakozó apa és a nagymamák. Ők akkor pillanthatták meg először a gyermeket, amikor a koraszülött-osztályra átvitték.
A császármetszés után két lehetőség közül kellett választaniuk az orvosoknak. Az egyik az lett volna, hogy megszüntetik az anya lélegeztetését és vérkeringésének támogatását, mire megáll a szíve…
SZERVDONOR IS LETT
Nem ezt, hanem az életigenlő lehetőséget választották az orvosok és a családtagok. Közösen döntöttek úgy, hogy az agyhalott édesanya szerveivel másokon is segítsen. Az asszony orvosi kezelésének 92. napján ezért öt ép szervet eltávolítottak testéből, és átültetésre felajánlották. A máját, a két veséjét, a hasnyálmirigyét – és a szívét. Az öt szervből kettőt ugyanaz a beteg kapott. Az édesanya kezelése így lehetővé tette, hogy megszülessen saját gyermeke, és még négy beteg életét mentette meg – már a halála után.
A magas szintű koraszülött ellátásnak köszönhetően a 37. terhességi héten a babát egészségesen hazaengedték a debreceni klinikáról. A gyermek egészséges, szépen fejlődik. 2013 őszén hazatért oda, ahonnan édesanyját 2013 tavasszal kórházba vitték.