A bábák sajnálattal fogadták, hogy az ítélet kettős mércét alkalmaz: a bíróság eltérően ítéli meg a kórházi és az intézeten kívüli szülést. Habár az eljárás során nemzetközi szaktekintélyek sora, köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO) volt igazgatója azt igazolták: a magyar bábák nem hibáztak, a bíróság mégis a hazai szülész-nőgyógyászat által diktált rendszer fenntartásában érdekelt szakértőkre hagyatkozott.
A bíróságnak nem sikerült megértenie, hogy az otthonszülés lényege nem a szülés helyszíne, hanem annak a felesleges beavatkozásokat lehetőleg kerülő módja. Ezért utóbbira lehetetlen az előbbi szabályait alkalmazni. Civilizált országokban a bábák nem bíróság, hanem szakmai szervezetek előtt felelnek munkájukról, és nem kizárólag kórházi szülésekben jártas szakértők törnek felettük pálcát, hanem az otthonszülést ismerő szakemberek.
Az eljárásban a vád egyik alapvetése az volt, hogy az otthonszülés nem engedélyezett. A bábák döbbenettel fogadták, hogy bár a kormányzat időközben megalkotta az intézeten kívüli szülés szabályrendszerét, a vádhatóság egész egyszerűen nem vett tudomást erről, és továbbra is fenntartotta kőkorszaki álláspontját. A bíróság mai döntésével továbbra is fenntartja az otthonszülés kriminalizációját. Ezzel pedig nemcsak a vádlottakat bélyegzi meg, hanem azt az évi több száz édesanyát és családot is, akik ezt választanák.
Kiadó: Születésház Egyesület