Május 12-én világszerte az ápolónőket ünnepeljük, azokat a segítő kezeket, akik betegségünk idején gondoskodnak a betegekről, az elesettekről. Segítik felépülésüket, vigyáznak rájuk, együtt élik meg fájdalmaikat, szenvedéseiket. Az egyik legnehezebb hivatás az övék, amit kifogyhatatlan energiával, kitartással és szeretettel végeznek.
Ki az ápolónők nemzetközi példaképe?
1820. 05.12-én született Florence Nightingale brit ápolónő. 1850-es években a krími háború angol sebesültjei rendkívül rossz, elhanyagolt körülmények között, ellátatlanul szenvedtek. Sidney Herbert hadügyminiszter, aki ismerte Florence tevékenységét, felkérte, hogy vegyen részt a katonai kórházak munkájában. Florence Nightingale 1854 novemberében érkezett Scutariba az általa kiválasztott 28 ápolónővel. Az orvosok, mivel női ápolók eddig nem dolgoztak a katonák között, eleinte bizalmatlanul fogadták őket, azonban néhány nap alatt bebizonyították hozzáértésüket. A szigorú higiéniai szabályok és a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány.
Az évek során Florence Nightingale munkásságát nemcsak Angliában, de az egész világon elismerték. Nemzetközi tekintélynek számított az ápolástudomány területén, több, mint 200 cikket, tanulmányt, könyvet publikált. A polgárháború idején az Egyesült Államok tőle kért tanácsot a sebesült katonák ellátásához. 1883-ban Viktória királynő a “Royal Red Cross”-al tüntette ki, 1907-ben pedig, elsőként a nők között, megkapta az “Order of Merit” (az angol becsületrend) érdemrendet. 1910. augusztus 13-án, kilencvenéves korában hunyt el. Florence Nightingale születésnapján ünneplik világszerte az ápolónőket a WHO kezdeményezésére.
"Az ápoló legyen józan, becsületes és megvesztegethetetlen; legyen igazmondó és megbízható; legyen pillanatra pontos és hajszálig rendes; gyorskezű, de nem kapkodó ;szelíd, de nem lassú; nyájas, de nem fecsegő; tapintatos, de sohasem tétovázó; legyen derűs és bizakodó; tiszta saját személyében és tisztaságot teremtő a beteg körül legyen szíves és szolgálatkész, a betegre gondoljon és nem önmagára!"
(Florence Nightingale)
Hazánk ápolónőinek példaképe Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos húga, kit 1849 áprilisában a tábori kórházak főápolónőjévé nevezték ki. Szervező munkájának eredményeként 3 hónap alatt 72 tábori kórházat létesített és elérte, hogy önkéntes adományokból önként jelentkezők végezzék a sebesültek és betegek ápolását, ellátását. Ilyen felelős poszt betöltésére először került sor a hazai ápolás területén. Hat évvel később ugyanezt a munkát végezte az angol Florence Nightingale és egy nemzet hálája volt osztályrésze, míg Kossuth Zsuzsanna tettei csaknem feledésbe merültek. 1854. június 29-én halt meg. New Yorkban van eltemetve Magyarország első országos főápolónője, akinek hazaszeretete, erkölcsi tartása, önzetlensége, humánuma példa lehet a mai kor számára is. Róla elnevezett díjjal minden évben kitűntetnek egy magyar ápolónőt.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a minimális arány 100 ápolónő minden 100 ezer emberre. Néhány afrikai országban ez az arány kevesebb mint 10 ápolónő 100 ezer emberre, míg pl. Finnországban és Norvégiában több mint 2000 ápolónő jut 100 ezer emberre. Európában az arány átlagban tízszer nagyobb, mint Afrikában és Dél-kelet Ázsiában.
Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2008-ban Nagy Britanniában 25 ezer orvossal és 250 ezer ápolónővel több kell, mint 1997-ben. Az Egyesült Államok kormányának előrejelzése szerint 2020-ra több mint egymillió ápolónői állást kell majd betölteni, ami jórészt annak a demográfiai elöregedésnek köszönhető, amelyet az alacsonyabb termékenységi ráta és a magasabb várható élettartam idéz elő az iparilag fejlett országokban.