Miért dohányzunk?

A dohányzási szokás számos tevékenységgel összefügg a mindennapi gyakorlatban. Jól ismert a dohányzás kávéfogyasztással, alkoholfogyasztással, kiadós étkezésekkel, autóvezetéssel, vagy éppen a munka közötti szünetekben folytatott beszélgetésekkel való kapcsolata.

A dohányzás szorosan összefügg érzelmi életünkkel is: dohányzunk bánatunkban, örömünkben, unalmunkban, a fáradtság oldása vagy éppen feszültség levezetése céljából.

A dohányzás formái

A dohányzás ősi formája az indiánok között a pipázás volt. A bagózás a különlegesen előkezelt, préselt dohánylevelek rágása, amely során a nikotin a szájnyálkahártyáról felszívódhat, ill. a tápcsatorna alsóbb szakaszain keresztül jut a vérkeringésbe.

Tubákolás során a szárított, porrá őrölt dohányleveleket kis szelencéből (dobozkából) vagy a csuklón lévő kis vájulatból szippantották fel eleink, így a nikotin az orrnyálkahártyáról és a lentebbi légzőtraktusból jutott be az érpályába.

Szivarozáskor szárított, préselt, összecsavart dohányleveleket gyújtanak meg. Az első cigarettákat valószínűleg a fronton harcoló katonák készíthették kb. másfél évszázada. Azóta is a papírosba csavart vagdalt dohánylevél, azaz a cigaretta a legnépszerűbb dohányzási forma.

A dohányfüst összetétele

A dohányfüst közel 4000 vegyületet tartalmaz, melyek különböző fizikokémiai és termodinamikai folyamatok (pirolízis, oxidáció, dekarboxiláció, dehidráció, szublimáció) során keletkeznek. A dohányfüstben az anyagok két fázisban – gázfázis és diszperz közeg – helyezkednek el. Gázfázisban található a szén-monoxid, szén-dioxid, nitrogén-oxidok, ammónia, szénhidrogének, alkoholok, aldehidek, kénhidrogén, hidrogéncianid, stb. A diszperz közegben víz, oldószerek,  nikotin, kátrány, policiklikus aromás szénhidrogének, fémionok, pl. kadmium és radioaktív anyagok (pl. polónium) lelhetők fel. A diszperz fázisú füst milliliterenként 3-5 milliárd 0,2-0,4 mikron átmérőjű szemcséből tevődik össze. A dohányosok egyetlen cigaretta elszívásakor 250-300 ml ilyen telítettségű füstöt inhalálnak (lélegeznek) szervezetükbe.

A szén-monoxid 300-szor erősebben kötődik a hemoglobinhoz – az oxigén szállításáért felelős vörösvértestek festékanyagához - mint az oxigén. Így oxigén hiányt, hypoxiát okoz a szövetekben, melyre a szervezet védekezésként fokozott vörösvértest termeléssel válaszol, amely növeli az erekben a vér sűrűségét (viszkozitását). Fokozódik az érbelhártya vastagsága, helyenként nő az áteresztőképessége, ezáltal a szövetek ödéma-készsége, valamint fokozódik az érbelhártya meszesedése, ezáltal rigiditása, azaz csökken a tágulékonysága. Az emelkedett szén-monoxid szint miatt romlanak bizonyos reflexek, pl. a látással kapcsolatosak, valamint csökken a manuális teljesítőképesség, kézügyesség.

A nikotin a dohányfüst legerősebb hatású összetevője.  Hatására fokozódik a katecholaminok (a vegetatív és központi idegrendszer jelátvivő anyagai) felszabadulása.  Fokozódik a percenkénti szívverések száma, a szívösszehúzódások gyorsasága, erőssége, a szív oxigénszükséglete, ezáltal a verőtérfogat és a perctérfogat, azaz a szív munkája. Emeli a vérnyomást, a vércukorszintet, a szabad zsírsavak anyagcseréjét, felhasználását, fokozza a belsőelválasztású mirigyek váladéktermelését. A nikotin hatására fokozódik a vérlemezkék tapadóképessége, áttételesen a vérrögképződési (trombózis) hajlam. Megváltozik az agy és a szívizom vérellátása.  

A dohányfüst különböző alkotói közül 43 anyag ismerten rákkeltő! Rák-iniciátorok azok az anyagok, melyek a normális sejteket „alvó” ráksejtekké változtatják (pl. benzpirén, dibenzpirén, indenolpirén, metán, benzantracén, dibenzakridin). A rák-promótorok az alvó ráksejteket szaporodó ráksejtekké módosítják (pl. fenol, krezol, dimetilfenol).

A karcinogének mindkét hatást együttesen kifejtik, azaz a normális sejtet rákos sejtté alakítják (pl. nitrozaminok, nitrozopirolidine, hidrazin, nitropropán, nikkel, polónium-210, kadmium, naftilamin, toluidin, quinolin). A ko-karcinogén anyagok a karcinogén anyagok hatását fokozzák (pl. pirének, metilindolok,  metilkarbazolok, diklorostilbének, katechol).

Részlet Dr. Czuriga István és Dr. Daragó Andrea  tanulmányából 2.rész

Forrás: Diamond Agency