Sok szélütéses beteg életét mentheti meg a lábszárra rögzíthető olcsó, felfújható, műanyag "csizma", amelyet a vérkeringés serkentésére, a vérrögök kialakulásának megakadályozására használnak. A módszer sikerét szakértők a stroke-kal kapcsolatos kutatások egyik komoly áttöréseként értékelték.
A Lancet című orvosi folyóiratban megjelent tanulmány szerint egy Skóciában végzett kutatás bizonyította a módszer eredményességét. A közel háromezer beteg bevonásával készült vizsgálat során kiderült, hogy a felfújható "csizmának" köszönhetően csökkent a vérrögképződés.
Az eredmények "rendkívül bíztatóak", és arra utalnak, hogy akár sok ezernyi ember életét lehetne megmenteni az eljárással - közölte a brit Stroke Szövetség.
A lábban képződő vérrög, mélyvénás trombózis hosszú repülőutakon alakulhat ki, de olyan betegeknél is előfordul, akik nem képesek mozogni. Nagy-Britanniában évente 60 ezer szélütéses, mozgásképtelen beteg kerül kórházba.
A brit Western General Hospital és az Edinburghi Egyetem orvosai szerint a kompressziós zoknik nem javítják a túlélési esélyeket, a vérrögképződést akadályozó gyógyszerek pedig súlyos mellékhatásokkal, köztük az agyban kialakuló vérzéssel járhatnak.
Az orvosok tanulmányozták a lábszárra rögzíthető, percenként felfújódó eszközt, amely a lábra gyakorolt nyomással préseli vissza a szív felé a vért. A kísérletben részt vevő páciensek egy hónapig, illetve felgyógyulásukig, mozgásképességük visszanyeréséig viselték az eszközt.
A tanulmány szerint a vérkeringés-stimuláló eszközt viselő betegek 8,5 százalékánál tapasztaltak vérrögképződést, míg az a hagyományos kezelésben részesültek 12,1 százalékánál fordult elő.
"Legalább van egy egyszerű, biztonságos és olcsó kezelés, amely csökkenti a mélyvénás trombózis kialakulását, és úgy tűnik, hogy a stroke utáni halálozás kockázatát is mérsékli" - közölte Martin Dennis professzor. Hozzáfűzte: a becslések szerint Nagy-Britanniában évi 60 ezer betegen lehetne segíteni ezzel a kezeléssel, amely ennyi páciens esetében háromezernél akadályozhatja meg a mélyvénás trombózist, és mintegy 1500 ember életét mentheti meg.
A professzor úgy vélte, hogy a módszert más mozgásképtelen betegeknél, például a tüdőgyulladásban szenvedőknél is ki kellene próbálni.