Kijelentését alátámasztják a Magyar Orvosi Kamara elmúlt 20 éves történetének azon tanulságai, amelyek abban összegezhetők, hogy érdemi orvosi együttműködés, számottevő kamarai jogosítványok nélkül a szükséges változtatások nem vihetők végbe.
Súlyos, önpusztító tévedés volt azt hinni, hogy a köztestület megsemmisítésének kísérlete, az orvoskar szétzilálására, meggyengítésére tett lépések megkönnyítik az egészségügy tönkretételére irányuló reformnak nevezett folyamat kivitelezését. Éppen ennek során bizonyosodott be, hogy az ellenünkre elkövetett lépésekből erőt merítve és összefogva tudtunk minden korábbinál nagyobb eredményt elérve akadálya lenni a társadalombiztosítás kiárusításának.
Tapasztalatainkra alapozva azt állítjuk, hogy az elkövetkező időszak megígért és egyébként is rendkívülien sürgető teendői az egészségügyet érintően csak egy jogaiba visszahelyezett, sőt jogosítványaiban kifejezetten megerősített, tárgyalóképes, a teljes orvoskart képviselő köztestület szakértő közreműködésével és támogatásával lehetséges.
Ehhez szükséges az utóbbi napokban sokszor felemlegetett egyetértési jogunk helyreállítása csakúgy, mint az orvosok jogállását szabályozó törvény mielőbbi megalkotása a küszöbön álló kamarai törvényre épülő módon. Sajnálatos módon a döntéshozók sok-sok éves, már-már bűnösnek mondható késlekedése generálta az orvosok egyre növekvő passzív ellenállását, amely elsősorban több ezrük pályaelhagyásában, külföldre távozásában testesült meg.
A Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezeteinek Tanácsa 2010. október 2-án kelt levelével fordult a Miniszterelnökhöz, a szaktárca vezetőjéhez és államtitkárához, melyben leszögezte többek között, hogy: Utópia azt hinni, hogy: - az orvosok létszámának megőrzése nélkül a lakosság ellátása biztosítható, - a jelen munkakörülmények és bérezés mellett az orvosok pályaelhagyása és elvándorlása megakadályozható, - az egészségügyi rendszer működtetése a jelenleg érvényes finanszírozási szisztémával és keretek között lehetséges.
Valamint: A finanszírozás rendszerének átalakítása során elengedhetetlennek tartjuk, hogy az adott intézmény munkaerejének ára, garantált és szükséges bérköltsége külön megnevezésre, és kifizetésre kerüljön. A meglévő és a plusz források nem fordíthatók csak és kizárólag a beszállítók követeléseire.
És végezetül, de nem utolsó sorban: leszögeztük, hogy orvosaink megtartása és paraszolvencia mentes tisztességes jövedelemhez juttatása érdekében a kezdő szakorvos óradíja nem lehet kevesebb, mint bruttó 5.000,-Ft. Mindezekre tekintettel a Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezeteinek Tanácsa 2010. november 3-án tartott ülésén egyhangú határozatában hívja fel a figyelmet, és kéri nyomatékosan a Kormányt, és valamennyi parlamenti képviselőt, hogy elkövetkező döntéseit – különösképpen kiemelve a költségvetés kérdését – fentiekre felelősen odafigyelve hozza meg.
Budapest, 2010. november 3.
Magyar Orvosi Kamara Területi Szervezeteinek Tanácsa
Kiadó: Magyar Orvosi Kamara
OS