Rendszerszintű problémákat, megkülönböztetésre lehetőséget adó elemeket tárt fel Szabó Máté vizsgálata az egészségügyi alapellátás feltételrendszerének vizsgálatában. Panaszbeadványok, valamint az eddigi tapasztalatok rávilágítottak, hogy például az alapellátási feladatra szerződő háziorvosokkal szemben az önkormányzatok jelentős erőfölénnyel rendelkeznek, melyet akár diszkriminatív módon is használhatnak.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése rámutat arra, hogy az egyenlő bánásmód, a jogbiztonság követelményének érvényesülése, a kiszámíthatóság, az egészségügyi ellátás szintjének kiegyensúlyozottsága érdekében szükséges, hogy jogszabályban rögzítsék az önkormányzat és a háziorvos feladatellátási szerződésének minimális tartalmi elemeit. A jogalkotónak kell meghatároznia az alapellátás körében felmerülő egyes feladatok felelősét és a finanszírozás forrását.
Az ombudsman szerint mind az alapellátásban dolgozó háziorvosok, mind pedig a betegek számára hátrányos következményekkel járhat, hogy kizárólagos önkormányzati hatáskörbe tartozik a körzetkialakítás és körzetmódosítás jogosultsága. A szabályozás emellett pusztán azt a lakosságszámot határozza meg, amelynek eléréstől kezdve szó lehet önálló körzet alakításáról, kötelezettséget azonban nem jelent az önkormányzatok számára.
A háziorvosok kötelesek a körzetükhöz tartozó valamennyi lakos ellátására, ami azonban egy bizonyos számú és korösszetételű beteg felett már megoldhatatlan terhet jelenthet, ráadásul a finanszírozás nem követi a betegek számának növekedését – hívja fel a figyelmet jelentésében a biztos. Egy lakópark vagy nagyobb társasház építésével például egy-egy körzet lakosságszáma jelentősen – és az orvos számára előre nem látható mértékben – nőhet. Az önkormányzatot semmilyen számon kérhető jogszabályi rendelkezés nem kötelezi arra, hogy a minőségi betegellátás érdekében új körzetet hozzon létre, vagy a meglévő körzetek határát módosítsa.
Az orvosok emellett a körzeten kívüli betegek jelentkezését is elfogadhatják, elfogadhatták és – mivel a körzetükhöz tartozó betegek száma előre nem kalkulálható – eleinte ezt meg is tették. Az egyszer már befogadott beteget azonban nem küldhetik el, a beteg csak szabad akaratából válthat háziorvost. Mivel a hatályos szabályozás nem nyújt megoldást, a túlterhelt orvosok informális úton próbálnak betegeket a saját érdekükben más rendelőbe irányítani.
A beteg azonban ott is könnyen hasonló szituációban találhatja magát: több órás a várakozás, minimális az egy beteg ellátására fordítható idő, kimerült az orvos és a szakszemélyzet. Az ombudsman szerint igaz ugyan, hogy formálisan, papíron minden beteg tartozni fog valahová (vagyis elvileg hozzájut az alapellátáshoz), azonban ez messze nem jelenti ténylegesen az elvárható szintű betegellátás biztosítását. Ebből következően több ponton is sérül tehát az egészségügyi ellátáshoz való jog, illetve az egyes betegjogok.
A biztos a megállapításait megküldte a nemzeti erőforrás miniszternek és jogszabály-módosítás kezdeményezésére kérte fel őt.
Kiadó: Országgyűlési Biztos Hivatala