Mitől félünk? Sok mindentől. Van, aki állatoktól, retteg a kutyától, kígyótól, póktól, mások a magasságtól, mélységtől, tömegtől, repüléstől, közlekedéstől, egyedülléttől. Sok mindennel kapcsolatban kialakulhat a félelem érzése, ami önmagában nem is volna baj, hiszen az egészséges félelem normális reflex: arra szolgál, hogy elkerüljük a vészhelyzetet. Viszont ha a félelemérzés, a viszolygás túllendül egy határon, ha beteges rettegéssé terebélyesedik, akkor fóbiáról beszélünk.
A pszichiáterek rangsorolják ezeket a fóbiákat jellegük, természetük, megnyilvánulási formáik és súlyosságuk szerint. Sajnos, korunk egyik leggyakoribb pszichiátriai betegségéről van szó, amely kezdetben csak kellemetlen, később - ha nem diagnosztizálják és nem kezelik - egyre súlyosabbá válhat, és komoly problémákat okoz a szédüléstől a heves szívdobogáson át az izzadásig, a vérnyomás emelkedéséig, a közösségi élettől történő elzárkózásig. Ilyenkor már az életminőség kerül veszélybe, jelentősen beszűkül a fóbiákkal küzdő élettere.
A pszichiáterek arra is figyelmeztetnek, hogy a kezeletlen, elhanyagolt fóbia, ha elhatalmasodik, elérheti a pánikrohamok súlyosságának mértékét.
Félelmi szituáció
A fóbiásokra leginkább jellemző, hogy a félelem tárgyát igyekeznek elkerülni. Ez a tipikusan "elkerülő magatartás" akadályozza őket sok mindenben - a közlekedésben, vásárlásban, közösségi összejöveteleken történő részvételben és sok másban is.
A fóbiák gyógyíthatók, ma már igen gazdag eszköztár áll a szakemberek rendelkezésére a sikeres terápia érdekében.
Újabban egyre többet hallani a virtuális terápiáról, melyről hazai gyakorlója, Simon Lajos, a SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának főorvosával beszélgetünk.
- Nálunk ugyan még kutatási, kísérleti stádiumban van, az országban egyedül használatos módszer, amellyel főként a közlekedési fóbiákban szenvedő betegeket gyógyítjuk, de a kezdeti eredmények igen biztatóak - mondja. - A Takács Barnabás kiváló kutató-programozó és csapata által kifejlesztett "virtuális környezet" rendkívül egyszerűnek tűnik, hiszen egy fotelről van szó, amelybe beleültetjük a pácienst, kap egy speciális szemüveget, kezében pedig egy chip van. Ez egy számítógép alapú, gondosan megtervezett virtuális világ, amelyben a beteg úgy érzi, hogy valóban jelen van az adott helyszínen. A kezelés lépcsőzetes, a fokozatosság elvén alapszik, nyugalmi, relaxált állapotból indulunk, amikor a fóbiás beteg elképzeli például, hogy a repülőtéren várakozik, utazni akar, majd később fel is száll a gépre. Persze mindez nem egy csapásra megy, a kezében lévő chip ugyanis jelzi a reakcióit, azonnali a visszacsatolás, és, ha a stressz eléri nála a tűréshatárt, akkor megállunk. Vagyis fokozatosan szoktatjuk az adott "félelmi szituációhoz." Egy kockázat nélküli utazáson vesz részt, virtuális térben.
Igazi próba
- Ha jól értem, a terápia célja végső soron a már említett elkerülő magatartás megszüntetése. De mi a bizonyság arra, hogy ezen a képzelt szituáción kívül, "élesben" is működik a dolog?
- Vannak visszajelzéseink. Az igazi próba, a siker bizonyítéka, ha a gyakorlatban is repül, közlekedik a metrón a páciens, vagyis megszűnnek korábbi fóbiái. Egyébként vannak olyan országok, ahol a társadalombiztosítás szerződést köt a helyi repülőtársasággal, és a terápia utolsó fázisában a gyakorlatban bizonyítható az eredmény, a páciens a terapeutával valóban felszáll a gépre.
- Ezek szerint a virtuális terápiának van jövője a pszichiátriában.
- Mindenképpen. Már sok országban alkalmazzák, ez a "kutyaharapást szőrével" tipikus esete. A technika, technológia állandó fejlődésben van. Nálunk a klinikán "fut" például egy relaxációs program, amely szintén a virtuális valóságot használja a stressz csökkentésére. Ezt a munkahelyi túlterheltséggel, stresszel küzdőknek ajánljuk. Az üzleti életben több virtuális tréningtechnika használatos, amely egészséges embereket készít fel kritikus helyzetekben történő viselkedésre. Igen érdekesek azok a kísérletek, amelyek gyerekek tanulási zavarainak megszüntetését célozzák. Kiderült, hogy a figyelemzavar, a diszlexia összefüggésbe hozható a gyerek egyensúlyzavarával. Virtuális környezetben javítani lehet a gyerek egyensúlyérzékét, koncentrációskészségét, ezzel többféle tanulási probléma kiküszöbölhető.
A számítógép alapú virtuális világ tehát még sok lehetőséget és meglepetést tartogat, minden bizonnyal a jövő egyik kiemelkedő terápiás eszköze lesz a pszichiátriában.
Minden ötödik embernek van valamilyen fóbiás félelme, nekik és környezetüknek is sokat jelent, ha a technika és egy képzett terapeuta segítségével megszabadulnak tőle.