Reformok nélkül az elöregedő európai társadalmak néhány év múlva nem fogják tudni kiadásaikat finanszírozni; minél előbb indulnak meg a reformfolyamatok, annál kevesebb lakossági áldozatvállalással járnak - mondta Joaquín Almunia, az Európai Unió gazdasági és pénzügyi biztosa a Libération című francia napilapban pénteken megjelent interjújában.
Az Európai Unió lakosságának száma 2050-re nem fog változni, de a 65 éven felettiek száma 58 millióval fog növekedni, a munkaképesek száma pedig 48 millióval fog csökkeni. Jelenleg négy aktív munkavállalóra jut egy nyugdíjas, 2050-ben már két aktívnak kell majd eltartania egy idős embert.
Ha semmi nem változik addig, az idősekkel is foglalkozó ellátórendszerek azaz az egészségügy, a szociális ellátás és a nyugdíjrendszer össze fog omlani - hangsúlyozza a pénzügyi biztos. Az Európai Unió a demográfiai és a költségvetési helyzet függvényében három kategóriába sorolta a tagállamokat.
A legnagyobb kockázat a tarthatatlan állami kiadásokkal járó országokban van: Magyarország mellett Cipruson, Görögországban, Portugáliában, Csehországban és Szlovéniában. Közepes a kockázat Németországban, Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban, Írországban, Olaszországban, Luxembourgban, Máltán, Nagy-Britanniában és Szlovákiában. És van, ahol, szinte egyáltalán nem jelentkezik kockázat, mégpedig Ausztriában, Dániában, Észtországban, Finnországban, Litvániában, Hollandiában, Lengyelországban és Svédországban.
Almunia felhívta a figyelmet: egy állam nem jelenthet csődöt, de kerülhet olyan helyzetbe, hogy a közszférának az adósságok törlesztéséhez az adóemelésen, és a nyugdíjak biztosításához a szociális hozzájárulások emelésén kívül nem marad más működési tere. Ez a szociális modell végét jelentené Európában. A katasztrófa elkerüléséhez a bevándorlás csak rövid távon lehet megoldás. El kell érni, hogy valamennyi tagállam 2010-ig egyensúlyba hozza költségvetését: az adósságok nem emelkedhetnek tovább.
Az unió célja 2050-re 76 százalékos állami adósságátlag. A reformokat a biztos szerint a lakosság egy része nyilvánvalóan hátralépésként éli meg. De azoknak, akik ijesztgetésre használják a reformokat, észre kellene venniük, hogy ahol megvalósultak, ott még soha nem vezettek negatív eredményre. Bizonyos szociális csoportoknak le kell majd mondaniuk kiváltságaik egy részéről a közjó érdekében, de minél előbb vezetjük be a reformokat, annál kevésbé lesznek fájdalmasak.
(MTI