Európai parlamenti emlékezés az 1956-os forradalomra

Josep Borrell, az EP elnöke felszólalásában azt mondta, az 1956-os forradalom volt az első, politikával kapcsolatos gyermekkori emléke. Az elnök felidézte, hogy Spanyolországban is a címlapokra került a magyar felkelés, hogy az iskolában tanára egy térkép segítségével magyarázta a magyarországi eseményeket. Borrell emlékezett a rádióadásokra, a T34-es tankokat mutató újságképekre és a Budapesten a szabadságért harcolókra. Heteken keresztül élt a forradalom sikerének reménye; a magyarok abban bíztak, hogy a szabad nyugat segít, ez azonban nem történt meg - mondta Borrell, emlékeztetve arra, hogy a forradalom leverése után megtorlás következett, és magyarok százezrei hagyták el hazájukat. Ez nemzeti tragédia volt, ugyanakkor az első repedést jelentette a szovjet birodalmon - vélte az EP elnöke. A prágai tavasszal és a lengyelországi Szolidaritás-mozgalommal folytatódott, a berlini fal leomlásához, a kontinens újraegyesítéséhez vezető folyamat Magyarországról indult - mondta Borrell. A házelnök idézte Albert Camus 1957-es szavait, melyek szerint a leigázott és bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely más európai nemzet az utóbbi húsz évben. Borrell szerint most az egységes Európa közös célját, az európai szellemiséget kell szem előtt tartani. Ezzel is tartozunk azoknak, akik a szabad Európáért haltak meg Magyarországon - mondta Josep Borrell.

Hans-Gert Pöttering (néppárti, német) azt mondta, a magyarok 1956-ban a szabadság, az igazság és a demokrácia gondolatáért, az emberi jogokért harcoltak, és akkor is méltóságukról adtak tanúbizonyságot, amikor páncélosok rohanták le az országot. A néppárti frakcióvezető szerint ezzel a magyarok egész Európának segítettek, és egész Európáért szenvedtek. Pöttering azt mondta, a forradalmárok azért harcoltak, amiért ma az Európai Parlament is: hogy a szabadságot és az emberi méltóságot soha többé ne sérthessék meg úgy, mint a felkelés előtt Magyarországon. Pöttering magyarul mondta ki a forradalom szót, összehasonlítva az ellenforradalommal. Szerinte a kettő között az a különbség, mint a szabadság és a szolgaság között. A magyaroknak az európai értékekért folytatott harca - mondta Pöttering - az európai identitás része lett. A frakcióvezető szerint különösen a mostani budapesti események fényében elismerésre méltó, hogy a magyar EP-képviselők lehetővé tették, hogy az Európai Parlamentben minden frakció által elfogadott állásfoglalási javaslatot nyújthassanak be 1956 emlékére. Ez azt mutatja - mondta -, „hogy a napi politikai vitákon túlmutatóan közösek az alapértékeink, amelyek összekötnek bennünket”. Pöttering reményét fejezte ki, hogy a budapesti összecsapások egyik oldalon sem vezetnek aránytalanságokhoz, és a demonstrációkra nem reagálnak aránytalan mértékben.

Martin Schulz (szocialista, német) beszédében összekapcsolta a magyar forradalmat, és az Európai Uniót hosszú távon megalapozó, pár hónappal később aláírt római szerződést. Szerinte mindkettő a szabadságról, a szabad népek összefogásáról szólt, és hálásnak kell lennünk azoknak, akik akkor a ma az EU által garantált jogokért - a demokratikus népek közösségében szabadságban és önrendelkezéssel élni - küzdöttek. Schulz szerint bármilyen szörnyűek is a diktatúrák, mindegyiknek meg kell buknia, ahogy a kommunista, sztálinista is megbukott és a többi is meg fog. Ezért a magyarok ötven évvel ezelőtti bátorsága a most a világban az elnyomás ellen küzdők bátorsága is - vélte a frakcióvezető. Schulz szerint Magyarországnak az unióhoz, mint szabad nemzetközi közösséghez történt önkéntes csatlakozása éppen az ellentéte a korábbi állapotnak: kényszerből egy kényszerközösség tagjának lenni. Úgy vélte, éppen ez mutatja Európa óriási haladását az eltelt ötven évben. A politkus azt mondta, a forradalomkor tíz hónapos volt, és az, hogy egész életében szabadságban élhetett, óriási kitüntetés, amelyért hálás a magyaroknak.

Bronislaw Geremek (liberális, lengyel) azt mondta, a liberális frakció meghajtja fejét az 1956-os forradalom, a magyar nép bátorsága, az elnyomás áldozatainak emléke és az egész nép szenvedése előtt. Geremek emlékeztetett arra, hogy a lengyelországi, poznani munkások mozgalma csak rövid ideig tarthatott, az 1956-os év nagy pillanatai a magyar antikommunista, népi, nemzeti forradalomhoz kapcsolódnak. A szónok szerint a felkelés az európai szabadság történetének része, és soha nem szabad elfelejteni, ahogy emlékezni kell Nagy Imrére is, aki kommunistából lett az antikommunista forradalom bajnoka, és akit aztán ezért meggyilkoltak. Geremek Bibó Istvánról is megemlékezett, majd felidézte, hogy Európa felháborodott ugyan, mégis csendben nézte végig a magyar forradalom leverését. Ez Geremek szerint a mai Európa számára azt mutatja, hogy erősnek, egységesnek és szolidárisnak kell lennie, erősítenie kell a szabadságot, a demokráciát és az emberi jogok tiszteletét. A mai Magyarországon „a vezetőknek és a népnek 1956-os bátorsággal kell megtalálnia azt a bölcsességet, amely ahhoz szükséges, hogy a politikai vitákon túllépve a közjó és a közös érdekek érdekében cselekedjenek” - mondta Geremek.

Daniel Cohn-Bendit (zöldpárti, német) azt mondta, a kommunizmus leverésének folyamata 1953 júniusában, Kelet-Berlinben indult, majd 1956, Magyarország, aztán 1958 és 1968, Lengyelország és Csehszlovákia következett. A magyar felkelés a demokráciáért folytatott, nemzeti és politikai felkelés volt Cohn-Bendit szerint. A politikus emlékeztetett a Petőfi körre, a magyar értelmiségiekre, akik aztán a munkásokkal együtt egész Magyarországon munkástanácsokat alapítottak. Cohn-Bendit idézte a száz éve született Hannah Arendtet, „akinek volt ereje ahhoz”, hogy a két totalitárius rendszerről beszéljen, mert a fasizmus és a kommunizmus is az - tette hozzá a frakcióvezető. Cohn-Bendit szerint a demokráciáért minden nap küzdeni kell. Ezt mutatja szerinte a mai Lengyelország, Magyarország és Franciaország, ahol fasiszta szélsőjobboldali erők vannak.

Francis Wurtz (kommunista, francia) elmondása szerint frakciója többségének véleményét tolmácsolta, amikor azt mondta, az 1956-os magyarországi felkelés mindenekelőtt egy a szabadságért és a függetlenségért való népfelkelés volt. Wurtz egyetértett sztálinizmus bűneinek, valamint a forradalomnak a szovjet hadsereg általi véres leverésének radikális elítélésével is. „Nem tudjuk azonban elfogadni, a kortárs történelem egyoldalú olvasatát, és - részben - a kommunista ideológia diabolizálását” - fogalmazott a frakcióvezető. Wurtz arról szólt, hogy a kommunisták nagy szerepet játszottak a rezsim elleni tiltakozó mozgalmakban, hogy a reformkommunista Nagy Imre az életével fizetett azért, mert a felkelők oldalára állt, és hogy a Petőfi kört is fiatal kommunisták hívták életre. Wurtz emlékeztetett a kommunista filozófus, Lukács György reformtevékenységére is.

Cristiana Muscardini (UEN, olasz) felidézte az 1956-os eseményeket, nemzeti tragédiának nevezve az akkor történteket. A képviselő felsorolta az előzményeket és a következményeket, az SZKP XX. kongresszusát, a kelet-berlini, a poznani történéseket. Muscardini azt mondta, minden rendszert el kell ítélni, amely az emberi jogokat lábbal tiporja. A képviselőnő úgy vélte, még most is léteznek az emberek élete feletti teljes ellenőrzést gyakoroló országok, mint Észak-Korea, Irán és Kuba.

Johannes Blokland (IND/DEM, holland) úgy vélte, az 1956-os magyarországi események, a forradalom szovjetek általi leverése sok nyugat-európai szemét nyitotta fel. A képviselő azt mondta, tizenhárom éves iskolásként élte meg, hogy édesanyja szülőföldjén a nép hősiesen küzd az elnyomás ellen. Mint mondta, élénken megmaradt emlékezetében Nagy Imre és Maléter Pál neve, az orosz tankok elleni harc. Akkor megtanulta szüleitől, hogy Magyarország nem kelet- hanem közép-európai ország, amelyet erős vallási és kulturális szálak fűznek Nyugat-Európához. Blokland azt kívánta a magyaroknak, hogy túl tudják tenni magukat a múlton, és együtt tudjanak működni a békés és szabad jövő érdekében.

Luca Romagnoli (független, olasz) szerint az új magyar elit az 56-os harcot és a kommunizmus jelképeit felhasználva akarja igazolni a liberalizmust, miközben a lakosság komolyan megszenvedi ennek a liberalizmusnak a hatását. A képviselő beszélt az előző napi budapesti demonstrációkról. Romagnoli azt mondta, az olasz kommunisták Togliattitól a mai köztársasági elnökig, Giorgio Napoitanóig elítélték a magyar felkelőket, és egyetértettek a szovjet beavatkozással.