Még mindig általános az „egynapos” kenyér

A Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete (FOME) munkatársai segítségével felmérést végzett azokban a városokban, ahol ügyfélszolgálati irodáik elérhetőek (Budapest, Debrecen, Miskolc, Eger, Salgótarján, Szolnok), hogy a különböző boltokban milyen körülmények között tárolják és árusítják a kenyereket. Különös mértékben figyeltek arra, hogy a különböző üzletekben milyen arányban kaphatóak az „egynapos”, vagy „24 órás” kenyerek.

 24 órás kenyér – csak a „multiknál”?

A csomagolt és polcon árusított kenyereken kötelező feltüntetni fogyaszthatósági idejüket. Ettől csak egy esetben lehet eltérni, mégpedig az úgynevezett „24 órás”, vagy „egynapos” kenyereknél. Ha egy kenyér címkéjén nem találjuk meg a gyártás vagy a lejárat dátumát, esetleg egyiket sem, akkor olyan kenyeret tartunk a kezünkben, aminek a minőségét csak az adott napra garantálja a pékség. Hogy mik ezek a minőségi követelmények? A kenyérnek jól szelhetőnek kell lennie, nem szabad túlságosan morzsálódnia, s természetesen vannak ízbeli elvárások is.

 Amennyiben egy 24 órás kenyeret nem tudunk időn belül megenni, nem várhatjuk el tőle, hogy élvezeti értéke azonos legyen a friss termékekével. Ennek megfelelően érdemes átgondolnunk, hogy 200 forint értékben veszünk egy kilo egynapos kenyeret, vagy hosszabb ideig fogyasztjuk, de akár kétszer annyit is kiadunk érte.

 Téves az a közkeletű elképzelés, hogy 24 órás kenyér csak a hipermarketekben fordul elő – a tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenhol ott van a polcokon. Kétség nem fér hozzá, hogy ez a legolcsóbb, és praktikus abban az esetben, ha még aznap megesszük. Az egyik hazai fogyasztóvédelmi magazin arra mutatott rá 2008-ban, hogy ha egész évben a legolcsóbb kenyeret vesszük, több mint 80 ezer forintot spórolunk meg egy drágább üzlet kenyeréhez mérve. A csábítás tehát nagy.

 Sokan nem értik, hogy miért nem kötelező feltüntetni legalább a gyártás, vagy a lejárat időpontját ezeken a termékeken. A választ nagyon nehéz megadni, igazából érthetetlen a jelenség. A vonatkozó rendelet úgy határoz, hogy nem kötelező feltüntetni a minőségmegőrzési időt, ha az adott sütőipari termékek és péksütemények jellegükből adódóan a gyártást követő 24 órán belül fogyasztásra kerülnek. A fogyasztó azonban joggal teszi fel a kérdést: mi biztosítja, hogy nem két napos zsömlét, túrós táskát, vagy kenyeret talál a polcon? Természetesen csak a tapasztalat segíthet, a tudatos fogyasztót nehéz átverni. Nem felejthetjük el azonban azt sem, hogy a hatóságok a boltokat állandóan ellenőrzik, s súlyos szankciókkal büntetik azokat, akik megszegik a jogszabályokat, s lejárt élelmiszert árusítanak.

Összefogdosott kenyér, ami nem fér a zacskóba

Sok helyen láthatták a fogyasztóvédők, hogy a boltokban a kereskedők nem adtak, tartottak olyan eszközt, mellyel a kenyereket, péksüteményeket a vásárlók megfoghatták volna. Szintén fontos, hogy a kenyereket nem tárolhatják alsó polcon, vagy festett felületen. Ezek az előírások mind azt szolgálják, hogy a fogyasztók tiszta, fertőzésmentes terméket fogyaszthassanak.

 Bár a hipermarketek és nagyobb üzletek többsége figyel arra, hogy a kenyerek egész területét takaró csomagolást (nylon, vagy papír zacskó) biztosítson, országos élelmiszerlánc, és számos kisebb bolt sem tartja be ezt az alapvető előírást. Értelme pedig van: senkinek nincsen kedve a tejes zacskóhoz, a paradicsomhoz, vagy a földes salátához simuló kenyeret enni.

 Minőség?

Komoly figyelmeztetés lehet számunkra a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 2006. év végén készített felmérése, mely szerint a vizsgált 209 gyártóból mindösszesen 6 készítette termékeit adalékanyagok felhasználása nélkül, hagyományos technológiával. Két esetben az is előfordult, hogy bár a kenyéren a „kovásszal készült” csalogató megjegyzés virított, a kenyérben adalékanyagok voltak.

Nem volt ritka az sem, hogy bár a kenyér a gyártmánylapja alapján csak 72 óráig őrizte meg a minőséget, a címkén mégis egy vagy két nappal későbbi lejáratot tüntettek fel. Sajnos visszatérő jelenség az is, hogy a termékek tényleges súlya nem éri el a címkén feltüntetett mértéket.

 5 jó tanács kenyérevőknek

Gondosan válasszunk kenyeret, annyit vásároljunk, amennyire szükségünk van! Ne csak az ár, hanem tartalom és összetétel, vagy tömeg alapján is keressük a leginkább megfelelőt!

Ne vásároljunk olyan helyen, ahol nem biztosítanak a kenyerek megfogásához zacskót, vagy fogót! A többiek érdekében mi se puszta kézzel válogassunk!

Figyeljünk a duzzadt, nagy térfogatú kenyerekre! Ezek feltehetőleg adalékanyaggal készültek, bélzetük ezért puhább, lazább, szeléskor a többinél könnyebben morzsálódnak.

A kenyerekhez a boltokban olyan zacskót vagy csomagolóanyagot kell adniuk, amely a termék teljes felületét takarja. A kihelyezett tasakért, zacskóért az üzlet nem számolhat fel külön díjat.

A kenyerek megnevezéseinek többsége (félbarna, rozscipó, négymagvas, burgonyás, alföldi, stb.) akkor használható, ha az ún. Élelmiszerkönyvben felsorolt feltételeknek megfelel. Amennyiben a feltételeket megismerjük, pontosabban fogjuk tudni, mit is eszünk.