A múlt héten lezárult az első néhány olyan vita, mellyel a pénzügyi szolgáltatók ügyfelei bíróság helyett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete mellett működő Pénzügyi Békéltető Testülethez fordultak igényeik érvényesítése érdekében. Működésének első két hónapjában már mintegy háromszázan keresték igazukat az új intézménynél.
A testülethez mintegy háromszáz – többnyire banki vagy biztosítói tevékenységgel kapcsolatos – fogyasztói kérelmet nyújtottak be. A múlt héten már meg is tartották az első tárgyalásokat, sőt néhány ügyet már le is tudott zárni az intézmény. A beadványok negyedét azonban vissza kellett utasítani, mert például nem pénzügyi szolgáltatóval volt kapcsolatos, vagy az ügyfél nem kísérelte meg a vita közvetlen rendezését.
A testületnél folyó eljárások többféle módon is lezárulhatnak, és már mindegyik kimenetelre akadt példa. Öt-tíz alkalommal már a tárgyalást megelőzően sikerült megegyeznie a az ügyfélnek és a szolgáltatónak. Több esetben a szolgáltató alávetette magát az eljárásnak, és elfogadta a békéltető testület határozatát. Ám előfordult az is, hogy a szolgáltató nem volt hajlandó együttműködni a testülettel. Ilyenkor az utóbbi ajánlást hoz, amelynek végrehajtása nem kötelező, ám ha az hatvan napon belül nem valósul meg, akkor a testület az ügyet a szolgáltató megnevezésével nyilvánosságra hozza.
A Pénzügyi Békéltető Testület működtetésének célja, hogy az ügyfelek gyorsan és olcsón megoldhassák vitatott ügyeiket. Az eljárásokat ugyanis az azok megindulását követő kilencven – indokolt esetben 120 – napon belül le kell zárni. Az eljárás végződhet a felek közötti egyezséggel. Annak hiányában ha a pénzügyi szervezet aláveti magát az eljárás további részének, akkor a testület határozatot hoz, amely végrehajtható. Ha a szolgáltató erre nem hajlandó, akkor ajánlást hoz. Annak megvalósítása nem kötelező, ám elfogadására ösztönözheti a szolgáltatót, hogy a testület nyilvánosságra hozhatja álláspontját.