Ez év július 15-től új vezető irányítja a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség munkáját. A hír apropóján a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ) szükségesnek látja átfogóan elemezni a hazai fogyasztóvédelem jelenlegi helyzetét, nem elhallgatva azokat a problémákat sem, amelyek megoldása az új vezetőkre vár.
Az elmúlt időszakot elemezve elmondható: a fogyasztóvédelemért felelős kormányzat nem, vagy nem teljes körűen tudta megvalósítani az általa meghatározott célokat, ugyanakkor lehetőségeihez képest mindent megtett annak érdekében, hogy azok fő vonalaikban teljesüljenek.
Rossz volt az a kormányzati döntés, amely a fogyasztóvédelmet a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumhoz csatolta. Megtorpant az egységesség irányába kezdett lépéssorozat, az állami és a civil intézményrendszer működésében egyaránt súlyos problémák jelentkeztek, amit a fogyasztók is tapasztalhattak.
A kormányzat igen fontos szerepet szán a békéltető testületeknek. Ezt mutatja, hogy 2006-ra megnőtt a testületek pénzügyi támogatása, azonban ebből az összegből 2006 júliusában még egy forintot sem láttak a testületek. Ebben éppúgy hibás a fogyasztóvédelmet felügyelő minisztérium, mint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, amellyel a minisztériumnak szerződést kellene kötnie. A békéltető testületek kizárólag azért tudnak működni, mert a területi kamarák fontosnak tartják a fogyasztóvédelmet, és saját forrásukból biztosítják a költségeket.
A fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek továbbra is súlyos problémákkal küzdenek. Mint ismeretes, 2005 második felében a fogyasztóvédelemért felelős tárca pénzügyi támogatás nélkül hagyta őket. A minisztérium mára felismerte a helyzet tarthatatlanságát, és 2005 decemberétől kiírta a folyamatos működtetéshez szükséges pályázatokat. Ugyanakkor látható, hogy a pályáztatás újragondolására is szükség van, hiszen a jelenlegi szabályozás a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek megosztását eredményezi. A most érvényes rendszer feladathoz kötöttsége ellentétes a korábbi évek gyakorlatától, mivel a fogyasztóvédelmi törvényben a civil szervezetek számára megjelölt feladatok között prioritásokat állít fel, sőt bizonyos feladatokról meg is feledkezik Mindez az egységesség és kiszámíthatóság problémáit veti fel.
A fogyasztóvédelemről szóló második középtávú (2003-2006-os) kormányhatározat ellenére nem történt meg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF), valamint a területi felügyelőségek létszámának növelése. A megyékben és a fővárosban jelenleg működő területi felügyelőségek létszámhiányát, a piacfelügyeleti ellenőrzések esetleges elmaradását a fogyasztók érezhetik leginkább. Így az FVF megerősítése, a működési struktúra hatékonyabbá tétele az új, a fogyasztóvédelmi érdekeket a kormányzat felé is minden bizonnyal hatékonyan képviselni tudó vezető feladata lesz.
Nem mehetünk el ugyanakkor szó nélkül a Főfelügyelőség leendő vezetőjének a közelmúltban a Népszabadságban megjelent egyik mondata mellett. Wittich Tamás ebben a következőt mondta: „Nem szakadok el a szakszervezeti mozgalomtól, hiszen a fogyasztóvédelem társadalmasításában nagyon komoly szerep hárulhat a szakszervezetekre.” Itt szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége az új – végül a tárca által elvetett – fogyasztóvédelmi koncepció tavalyi véleményezése során is jelezte: a szakszervezetek bevonása a fogyasztóvédelmi munkába elhibázott és indokolatlan lépés. Különösen meglepő e nyilatkozat az FVF új vezetőjétől, hiszen a Főfelügyelőség alapvetően piacfelügyeleti tevékenységet lát el, s nem feladata a civil mozgalom struktúrájának átalakítása.
A fogyasztóvédelmi civil szervezetek évek óta felhalmozódott tapasztalattal rendelkeznek a fogyasztóvédelmi tanácsadás, jogszabályelőkészítés és –véleményezés, tájékoztató kiadványok megjelentetése, illetve konferencia- és rendezvényszervezés terén. A szakszervezetek feladata pedig a munkavállaló és munkáltató közötti jogviszonyban a munkavállaló érdekeinek képviselete. Ezért szükségtelennek és szakmailag is elhibázottnak tartjuk, hogy a szakszervezetek biztosítsanak szakmai hátteret a társadalmi szervezetek fogyasztóvédelmi munkájához.
A társadalmasítás alapgondolatával, újabb tenni kész és tenni képes civil szervezek bevonásával a fogyasztóvédelembe, egyetértünk. Ugyanakkor ez csak a megfelelő anyagi források biztosításával lehetséges és nem járhat együtt a már jelenleg is működő, meghatározó civil szervezetek gyengítésével.
Természetesen nem lenne teljes az értékelés, ha nem beszélnénk az eredményekről. Sikerült a fogyasztóvédelmet érintő jogszabályokat szinte teljes körűvé tenni. Azonban érdemes arra is figyelni, hogy nem szabad szolgai módon követni az uniós követelményeket. Azaz, ha Magyarország fogyasztóvédelme megkívánja, hogy szigorúbb szabályozást tartsunk fenn valamely területen, akkor tegyük azt meg.
Megítélésünk szerint a felelős szervek bevonásával nem késő egyeztető tárgyalást összehívni, valamint érdemes lenne parlamenti vitanapot is tartani a fogyasztóvédelemről. Történjék ez azért, hogy a kormány következő középtávú fogyasztóvédelmi politikája valós célok alapján, reális és végrehajtható eredményeket határozzon meg. Rendkívül fontos feladat hárul az új kormányzati struktúrában a fogyasztóvédelemért felelős döntéshozókra. Az eredményt pedig, a fogyasztók, azaz mi mindannyian fogjuk érezni.