A Gulyás György által 1961-ben alapított Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny 2011-ben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját.
Ötven évvel ezelőtt még egyszeri eseményt ígért, hiszen akkor még senki sem lehetett biztos a folytatásban. Tény, hogy a verseny megrendezésének gondolata Debrecenből pattant ki, az akkor 600 éves város ünneplésére.
A versenyt 1961. augusztus 15-20. között rendezték meg. Az akkori rendezvény sikere bizonyítja, hogy immár ötven éve „szól az ének” a cívisvárosban.
2011. április 8-9-én kétnapos rendezvénysorozat keretében idézzük fel az eltelt fél évszázad legjelentősebb eseményeit. Ennek során színpadra lépnek azon Debrecen városában működő énekkarok, melyek versenyzőként is részvevői voltak a korábbi rendezvénynek. A Bartók Kórusverseny történetében mindig fontos figyelem irányult a magyar, s különösen a debreceni kórusok szereplésére.
A fennmaradt tárgyi és fotódokumentumokból kiállítást rendezünk, melynek anyagát nyomtatott formában is közreadjuk. Az évfordulós események csúcspontja
lesz az az ünnepi hangverseny, mely tulajdonképpen az 1961. augusztus 15-én lezajlott megnyitó díszhangverseny rekonstrukciójának tekinthető. Akkor előbb kortárs magyar zeneszerzők „a cappella” művei hangzottak el a Debreceni Kodály Kórus előadásában, Gulyás György vezényletével, majd a második részben Szokolay Sándor: Istar pokoljárása című oratóriumának bemutatója következett. Április 9-én a Kölcsey Központban, a Kodály Kórus az elmúlt ötven év kórusterméséből nyújt áttekintést, azokból a darabokból melyet Debrecen városa rendelt magyar komponistáktól. Vezényel: Pad Zoltán
Az est második részben ismét megszólal a „csipkerózsika-álmot” alvó Szokolay alkotás.
Az idén 80 éves, Kossuth-díjas zeneszerző, Szokolay Sándor egy babiloni legenda nyomán született Weöres Sándor versre komponálta nagyszabású oratóriumát, az Istar pokoljárását. Bemutatója az 1961-ben első ízben megrendezett Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny nyitóhangversenyén volt. Szokolay opuszának „újrafelfedezése” komoly művészi tett lesz, mert az egykor (külföldön is) nagy sikert aratott darab évtizedek óta nem hangzott el, felvétel sem készült belőle. Az évfordulók aktualitása mellett külön rangot ad az eseménynek, hogy a karmesteri feladatokat az egyik legtekintélyesebb magyar muzsikus, Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója vállalta.