Kilencvenéves korában hétfőn elhunyt Szabó Magda Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas író - tudatta az alkotó titkára. Tasi Géza elmondta, hogy az írónőt délután 4 órakor olvasás közben érte a halál.
Szabó Magdát az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti.
Szabó Magda Kossuth-díjas írónő, műfordító Debrecenben született 1917. október 5-én. Szülővárosában érettségizett 1935-ben, 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Az 1940-es években Páhi (Bács-Kiskun megye) községben tanított rövid ideig. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle, és állásából is elbocsátották, egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a XX. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.
1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek.