Természet- és társadalomtudósok beszélgettek a fenntartható fejlődésről és a gazdasági növekedésről az Ökopolisz Alapítvány vitaestjén szerdán este a Gödör Klubban. Egyetértettek abban, hogy nem látjuk még a fenntartható gazdasághoz vezető utat, és hogy gyökeres fordulatra van szükség. Kérdéses még viszont, hogy milyen forgatókönyv jön: összeomlás, reform vagy a párhuzamos világok?
Vida Gábor biológus akadémikus a fenntarthatóság fogalmát járta körül felvezető előadásában. Ilyen rendszert szerinte jelenleg csak a fogyasztás csökkentésével és a szeméttermelés megszüntetésével hozhatunk létre. A környezet, a gazdaság és a társadalom egymástól elválaszthatatlan területek, amelyek egymás hatását erősítve hoznak létre válságokat. A fenntarthatóság nem azt jelenti, hogy valami nem változik – hiszen ez lehetetlen – hanem azt, hogy a változások ellenére működőképes marad a rendszer. Mint mondta, az emberi társadalom példát vehetne a természetről, ahol csak egy ideig dominál a verseny, utána a diverzitás és a munkamegosztás veszi át a főszerepet.
Hetesi Zsolt fizikus expozéjában a fejlődés fogalmát igyekezett definiálni. Ezt szerinte ma kizárólag a növekvő fogyasztással azonosítjuk, és nem vesszük figyelembe, hogy a növekedés óhatatlanul korlátokba ütközik, hiszen az erőforrások is csak korlátozottan állnak rendelkezésre. Valódi fejlődés szerinte ezért csak a természet példája alapján, a Nap energiájának hasznosításával képzelhető el, ami mindig rendelkezésre áll, míg a kőolaj előbb-utóbb el fog fogyni. A fenntartható rendszer egyébként szerinte természettudományos eszközökkel egyszerűen definiálható: az energia és entrópia meghatározott viszonyát jelenti.
Boda Zsolt közgazdász, politológus a fejlődést társadalmi szempontból közelítette meg, és jobb társadalmi helyzetbe jutásként definiálta. Ebben az értelmében a fejlődés normatív fogalom, aminek a jelentését a közösség határozza meg. Mint mondta, ma valóban a fogyasztás növekedését értjük alatta, holott kutatások bizonyítják, hogy a GDP növekedése nem jelent automatikus jólétet, nem vezet boldogsághoz. Mindenhol ezt mutatják az adatok, kivéve Közép-Kelet-Európát. A mi régiónk tehát a világ többi részénél sokkal materialistább szemléletű. Boda Zsolt szerint a gazdaság eredeti célja az emberi élet alapjainak megteremtése lenne, de megfordultak a viszonyok, és az ember a gazdasági növekedés eszközévé vált. Ma éppen a gazdaság miatt omlanak össze az életfeltételek. Ugyanakkor kettős kihívással állunk szemben, mert a gazdasági modell átalakítása mellett meg kell oldani a fejlődő országok jogos igényét is, amely még mindig a fogyasztás növelésére irányul.
A növekedés kényszere
A jelenlegi modellben növekedési kényszer van Boda Zsolt szerint: ha ugyanis nem nő a gazdaság, megugrik a munkanélküliség. Ennek oka, hogy az innovációk jelenleg kizárólag a munkaerő megtakarításra irányulnak, erre ösztönzik a vállalkozásokat az élő munka hatalmas terhei. A megoldást Boda szerint a szennyezést adóztató ökológiai adóreform jelentené. Hetesi Zsolt szerint viszont nem általánosságban a gazdaság jellemzője ez a fajta innováció, csak a mostani gazdasági rendszeré. Ő példának Indiát hozta fel: ott Gandhi olyan textilgyártó technológia behozatala mellett döntött, ami kisebb hatékonysággal, tehát több emberi munkával dolgozott. Így sok embernek adott munkát, de nem termelt túl sokat.
Út a fenntartható gazdasághoz
Boda Zsolt elismerte, hogy bár arra már vannak ötletek, hogyan kellene kinéznie a fenntartható gazdaságnak, az odavezető utat még nem látjuk pontosan. Szerinte ugyanis a gazdaság anyagtalanítása és a hatékonyságnövelés hosszú távon nem jelent megoldást. Ennek ugyanis egyrészt fizikai korlátai vannak, másrészt, amit megspórolunk, azzal pazarlóbban bánunk, máshogy használjuk fel. A takarékosság szerinte működhet, de igazi megoldást csak a nem növekedés jelentene.
Forgatókönyvek
A jövőről három lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel az előadók. Az első, Hetesi Zsolt és Vida Gábor szerinti legvalószínűbb kimenet az összeomlás. „A hajó, amin ülünk, süllyed, és az egyetlen, amit teszünk, hogy lezabáljuk a maradékot a svédasztalról.” – fogalmazott Hetesi Zsolt. Hiába kezdtük el lassan átalakítani a rendszert, nincs idő annak befejezésére. A második, „reformista” szcenárió szerint lassan megváltoznak majd a dolgok, és a helyes irányba fordul a hajónk. A harmadik, ún. „párhuzamos világok” elmélete szerint pedig a globalizált fősodor mellett felépül egy másik, fenntartható világ, amely egyszer csak, egy küszöb elérése után, uralkodóvá válik. Hetesi Zsolt véleménye szerint ugyanakkor ez még több fogyasztással járna, mert a fősodorból kilépők által megspórolt energiát boldogan felélnék a többiek. Nulla fogyasztással viszont senki sem tud élni. Hetesi Zsolt szerint ezért az lenne a megoldás, ha megtanulnánk rendszer szinten gondolkodni, és a média és a döntéshozók is belátnák végre, hogy itt az ideje a változásnak. Ahogy egyikük fogalmazott: „a Titanicon legalább a kapitány tudta, hogy süllyed a hajó”.
Forrás:Őkopolisz