Tony Blair brit miniszterelnök is cselekvésre szólította fel a világot egy klímaváltozásról szóló tanulmány hatására. A Londonban megjelent tudományos jelentés - rendhagyó módon - főként közgazdasági értelemben közelíti meg a témát, a klímaváltozás lehetséges következményeinek figyelembe vételével.
Az azonnali cselekvés elmaradása esetén - a tanulmány szerint - akár százmillióknak is el kell hagyniuk lakhelyüket az emelkedő tengerszint következtében, a károk pedig dollár-ezermilliárdokra rúghatnak.
Egy világháború pusztításával érhet fel a klímaváltozás
Nagy jelentőségű tudományos tanulmány készült a brit kormány megbízásából a globális felmelegedés várható gazdasági hatásainak felmérésére Sir Nicholas Stern, a neves közgazdász vezetésével. Az egyedülállóan részletes, mintegy 700 oldalas jelentés szerint összesen akár 200 millió ember válhat menekültté amiatt, hogy otthonaikat árvíz vagy szárazság következtében elveszítik. Ebből a tényből kiindulva Stern a praktikus dolgokra, a lehetséges megelőzésre és annak gazdasági folyamataira helyezi a hangsúlyt.
A tanulmány elérte célját: ismét sikerült a nemzetközi közvélemény és a világ vezető politikusainak a figyelmét a klímaváltozási kérdésre irányítani, a sokkoló várható hatások pedig végre globális cselekvésekre ösztönözhetik a döntéshozókat.
"Bár mind tudományos, mind gazdasági szinten még sok mindent nem értünk, már tisztában vagyunk a kockázat nagyságával, a cselekvéshez szükséges időskálával és azzal, hogyan avatkozzunk be hatékonyan" - idézet a BBC Sternt. "Azért vagyok optimista - és azért csináltam ezt az ismertetőt - mert van tudásunk és még időnk is a cselekvésre. De csak abban az esetben, ha a cselekvés nemzetközi szintű, határozott és azonnali" - mondta.
Tony Blairt sem hagyta hidegen a tanulmány. A brit miniszterelnök szerint a bolygónkra vonatkozó tanulság az, hogy a cselekvés elmaradása szó szerint katasztrófával ér fel. Azt is hozzátette, hogy a katasztrófa nem valahol a távoli jövőben, hanem a mi életünkben következhet be. Minden jelenlegi befektetés többszörösen megtérül majd a jövőben, nem csak környezeti, hanem gazdasági értelemben is - mondta a brit miniszterelnök a BBC-nek.
A tanulmány szerint nincs idő a késlekedésre, a világ GDP-jének egy százalékát azonnal az éghajlatváltozás elleni küzdelemre kell fordítani. Arra figyelmeztet, hogy a határozott cselekvés elmaradása esetén az éghajlatváltozásnak néhány évtizeden belül az alábbi következményei lehetnek.
A világtenger felszínének növekedése miatti példátlan áradás következtében 100 millió embernek kell lakhelyét elhagynia.
A gleccserek olvadásából származó vízhiány a Föld népességének hatodát érinti.
A természetes élővilág károsodik, akár a fajok 40 százaléka is kihalhat.
Az aszályok következtében 10 vagy akár 100 millió ember is "klíma-hajléktalanná" válhat.
A tanulmány szerint a várható hatások egy világháború pusztításával érnének fel, és a világgazdaságot akár 20%-kal is visszavetnék. A fenyegető társadalmi és biológiai károk pedig pénzben ki sem fejezhetők.
Mit tehetünk?
A tudomány nagy biztonsággal feltárta már, hogy a globális felmelegedés fő okozója az emberi eredetű, nagymértékben felfokozott szén-dioxid-kibocsátás. Az emiatt erősödő üvegházhatás fokozódó felmelegedést okoz globális méretekben. Ennek egyenes következménye többek között a gleccserek olvadása, a tengerszint emelkedése és az éghajlati viszonyok drasztikus megváltozása.
Mindezek világosan mutatják, hogy a legfőbb teendő a szén-dioxid-kibocsátás nagymértékű visszafogása lehet, melyet csak globális méretekben lehet értelmezni. Ennek a gondolatnak volt következménye - több nemzetközi kísérlet után - a Kiotói Jegyzőkönyv elfogadása, ami jelentős lépés volt a nemzetközi folyamatok elindításában, bár önmaga nem elégséges a probléma hatékony megoldására.
A tanulmány kapcsán a célok eléréséhez szakértők olyan cselekvési programot sürgetnek, mely az "alacsony szén-dioxid-típusú világgazdaságot" teremtené meg. Többek között szorgalmazza a szén-dioxid európai kibocsátásának 30 százalékos csökkentését 2020-ra, a bioüzemanyaggal meghajtott gépkocsik részarányának lényeges növelését, a fenntartható trópusi erdőgazdálkodás kialakítását és tisztább szén-alapú technológiák kidolgozását.
A tanulmány egyértelműen kijelenti, hogy késlekedésre nincs idő: amit ma adott pénzmennyiségből elérhetünk, arra holnap már ennek az ötszörösét kell ráköltenünk.