A GKI előrejelzése 2008-2009-re

A recesszió mélysége és befejeződésének időpontja egyelőre teljesen bizonytalan. Az elmúlt hónapokban az új és új riasztó hírek hatására szinte hétről hétre lettek pesszimistábbak a prognózisok. 2009-ben az EU-ban a GDP közel 2%-os, ezen belül Németországban átlag feletti visszaesése valószínű. Pillanatnyilag a 2009 végén kezdődő javulás látszik a legvalószínűbbnek, de ennél kedvezőbb és rosszabb helyzet egyaránt bekövetkezhet.

Az amerikai Fed a korábbi 5,25%-os csúcsról 1%-ra, az EKB 4,25%-ról decemberben már 2,50%-ra mérsékelte irányadó kamatlábát, ezzel párhuzamosan egyéb likviditást bővítő intézkedéseket tett. Az USA-ban a kamatláb-politika mozgástere beszűkült, a válságkezelés terhe főleg a fiskális politikára hárul. Az Európai Központi Bank várhatóan további kamatcsökkentéseket hajt végre, 2009 közepére irányadó kamatlába 1,5-2%-ra mérséklődhet. A külföldi tőke beáramlása az USA-ba jelentős marad, ennek hatására az euró/dollár árfolyam a 2008. évi 1,47 dolláros átlaggal szemben 2009-ben 1,3 dollárra (vagyis a 2008 végihez hasonlóra) prognosztizálható, jelentős rövid távú volatilitás mellett. A világgazdasági konjunktúra lanyhulása nyomán a kőolaj világpiaci ára a nyári csúcshoz képest 2008 őszén kevesebb, mint a felére, s december elején tovább zuhant. A Brent hordónkénti ára a 2008. évi 98 dollárról 2009-ben 60 dollárra mérséklődik (vagyis a 2008 végihez képest emelkedik), jelentős ingadozások mellett.

Az elmúlt hónapokban minden várakozási felmérés (lakossági és üzleti egyaránt) rohamosan romló eredményeket hoz. Nagyon nehéz szétválasztani, hogy ebből mennyi a gazdasági válság (esetenként pénzügyi pánik) kirobbanásának pszichológiai hatása és mennyi a tényleges üzleti vagy fogyasztói szándékváltozás.

Szinte biztosra vehető, hogy Magyarországon 2009-ben formálisan is (vagyis a megengedett nyugdíjpénztári korrekció nélkül is) jóval a maastrichti kritérium alá csökken az államháztartási hiány. A 2009-es 2,6%-os deficitcél teljesülését az IMF megállapodás szigorú monitorozása is garantálja. A GKI 2009. évi előrejelzése így egyfelől abból indul ki, hogy a kormányzó erők ebben a választási ciklusban tartják magukat a költségvetési fegyelem megszigorodott követelményeihez. A válságkezelés keretében további kisebb-nagyobb reformlépések bekövetkezhetnek, mindenekelőtt a nyugdíjrendszerben és a közszféra bérrendszerében, de esetleg az adórendszerben, a szociális hálóban és az önkormányzati rendszerben is.

2009-ben az egyensúly javulása lényegében kizárólag kiadási oldalon megy végbe. A GDP arányában várhatóan mérséklődnek a közszolgáltatások kiadásai, miközben a transzferek aránya is némileg alacsonyabb lesz; alapozva az egyes területeken (pl. 13. havi nyugdíj, rokkantnyugdíj rendszer, nyugdíjszámítás, gázár-támogatás, stb.) megtett intézkedések hatására. Az államháztartás közteher-bevételei a folyó áras GDP emelkedését megközelítően nőnek, vagyis az adóközpontosítás érdemben nem változik. Bevételi kockázatot jelent a költségvetés tervezésekor számítottnál valószínűleg alacsonyabb növekedés és infláció, amit a várhatóan magasabb bérek - a csökkenő foglalkoztatás miatt - nem tudnak ellensúlyozni. Minderre a költségvetési tartalék valószínűleg nem nyújt teljes egészében fedezetet. Ezt például az üzemanyagokat terhelő jövedéki adó (átmeneti) emelésével, egyes kiadási előirányzatok - alacsonyabb inflációval indokolható - részleges zárolásával lehet pótolni. Végeredményben 2009-ben a megengedett nyugdíjpénztári korrekció mellett még jelentős bankkonszolidációs kiadások mellett is teljesül az ún. maastrichti kritérium. Ez utóbbi az államadósság alakulása miatt is fontos. A forint 2008 és 2009 vége közötti jelentős erősödése, illetve némi adósságtörlesztésre használt 2009-es privatizációs bevétel (és a 2009-et nem terhelő bankkonszolidációs kiadások) esetén elképzelhető a GDP-arányos államadósság csökkenése, ami két év folyamatos mérséklődéssel teljesíthetővé tenné e maastrichti kritériumot is 2011-re.

Az euróhoz vezető út fontos állomása az un. ERM-2 árfolyamrendszerbe való belépés, ami a végbement konvergencia folyamatok alapján rövidesen napirendre kerül. Az ERM-2 árfolyamrendszerbe való belépés a magyar kormány és a jegybank kezdeményezésére valószínűleg 2009-ben történik meg. A feltételezett ütemezés esélyt ad az euró 2012-2013-as bevezetésére (ahol a pontos időzítés különösen az államadósság csökkenésének folyamatától, illetve az ennek megítélésével kapcsolatos esetleges értelmezési viták kimenetelétől függhet.) A 2012-es dátum versenyképességi szempontból előnyös lenne a magyar gazdaság számára, mivel a visegrádi országok csatlakozási folyamata közben előrehalad.

Eközben a külső egyensúly gyors javítása is elengedhetetlen, mivel a jelenlegi pénzpiaci helyzetben nagyon megnehezült és megdrágult a külföldi forrásokhoz való hozzáférés. A gyakorlatban maga a forráshiány az, ami kikényszeríti a külső deficit mérséklését. A GKI prognózisa szerint a külső finanszírozási igény a 2007. évi 5,4 milliárdról 2008-ban 5,1 milliárd euróra majd 2009-ben 3 milliárd euróra csökken. Ez a külkereskedelmi egyenleg aktívumának és az EU-támogatások emelkedésének lehet az eredménye. E két tényező eredményeként a külső finanszírozási igény a 2002-2008 közötti éves átlagban 6 milliárd euró körüli nagyságról ennek felére, 3 milliárd euróra csökken. Ezt meghatározó módon a működőtőke nettó beáramlásának kell finanszíroznia. (A működőtőke-exportban is jelentős lassulásra lehet számítani.) Így a nemzetgazdaság nettó adóssága a 2007. évi 46,8 milliárd euróról 2008-ban 52 milliárd euróra, majd 2009-ben csak minimálisan emelkedik (tud emelkedni).

A magyar gazdaság kilátásait 2009-ben alapvetően a külső tényezők alakulása vezérli. A keresleti és kínálati folyamatokat, a finanszírozási feltételeket a közvetlenül nem exportáló cégek számára is a világgazdasági válság határozza meg. A magyar kormány intézkedéseit is nagyrészt a világpiacról érkező hatásokra adandó reakciók motiválják, az államháztartási egyensúly gyorsított javításának kényszere miatt nincs forrás a belföldi kereslet élénkítésére. Némi mozgástér csak az EU-források átcsoportosításában - például ezek egy részének fejlesztés helyett likviditást segítő célra való hasznosítása formájában - illetve igénybevételük könnyítésében (például a sajáterő csökkentése, az előleg gyorsabb folyósítása formájában) van.

2009-ben a magyar gazdaság teljesítménye mintegy 2,5%-kal csökken. Ez egyrészt a 2008. évi növekményt hozó agrárágazat kibocsátásának átlagos időjárás esetén természetes (GDP-ben mérve mintegy 10%-os) mérséklődésének, másrészt a magágazatok (a mezőgazdaság és közszolgáltatások nélkül számított nemzetgazdaság) már 2008-ban elkezdődött visszaesése elmélyülésének következménye. A magágazatok közül az ipar várhatóan 4%-kal visszaesik, az I. félév várhatóan jelentős GDP-csökkenést hoz, a IV. negyedévben azonban az alacsony bázishoz képest elindulhat a növekedés. A magyar kivitel számára kedvezőtlen, hogy az EU importkereslete várhatóan jobban csökken, mint a GDP-je, mivel a szolgáltatások iránt viszonylag stabilabb a kereslet, mint például a gépkocsik iránt. Egyes uniós forrásokból finanszírozott beruházások felgyorsítása néhány ipari szegmens számára új piacot jelenthet. Az építőiparban folytatódik (bár 3%-ra csökken) a már két éve tartó visszaesés, a hitelforrások szűkössége az állami, üzleti és lakossági beruházásokat is visszafogja. A szállítási ágazatban 2009-ben a régió erősen lassuló növekedése az eddigi húzóerőt, a tranzitszállítást is fékezi. A különböző üzleti szolgáltatások fejlődése - a pénzügyektől az ingatlanfejlesztésen át a távközlésig - követi a gazdaság egészére jellemző recessziót. 2009-ben a megtakarítási hajlandóság emelkedése és a lakossági beruházások csökkenése egyenlegeként a reáljövedelmek csökkenésénél kissé nagyobb mértékben, 2,5%-kal mérséklődik a kiskereskedelmi forgalom. A gazdaság nagy részére eddig is jellemző versenyt tovább élezi a szűkülő kereslet. Ez főleg a kisebb tőkeszegény vállalkozások körében csődöket, a tőkeerős cégek egy részénél globális mértékben folyó felvásárlásokat valószínűsít. A pénzszűke következtében növekedni fog a körbetartozások mértéke. A külkereskedelmi forgalom csökken, de az import erőteljesebben, mint az export. A cserearányok 2009-ben mintegy 1%-kal javulnak.

A recesszió következtében a munkaerő-kereslet mérséklődik, a meglévő foglalkoztatási gondokat újabbak tetézik. A folyamatok megítélésében a szokásosnál nagyobb a bizonytalanság, mert a foglalkoztatók többsége kivár, de később jelentős döntésekre szánhatják el magukat. A munkanélküliség éves átlagban 8,3%-ra nő.

A bruttó keresetek évek óta jellemző, 8% körüli dinamikája 2009-ben radikálisan, 2,5%-ra lassul, ez is nagyobbrészt az áthúzódó hatások következménye. A versenyszektorban 4% körüli emelkedés, a költségvetésiben 1%-os csökkenés várható, ami összességében a reálkeresetek mintegy 1%-os csökkenését jelenti. Az üzleti szférában nem csökkennek a reálkeresetek, s elképzelhető a szürke jövedelmek arányának enyhe növekedése. A fogyasztók megtakarítási hajlandósága emelkedik. Ez részben a kényszer - a hitelek nehéz hozzáférhetősége és költségesebbé válása -, részben az érdekeltség - a betéti kamatok és hozamok magasak, a hitelfelvételhez szükséges önrész nagysága emelkedik, s ennek összegyűjtéséhez időre van szükség - következménye lesz. A lakosság építési kiadásai is csökkennek, de kevésbé; ennek megfelelően a fogyasztás visszaesése 2009-ben nagyobb lesz a reálkeresetekénél (mintegy 2,5%). A beruházások 2009-ben várhatóan tovább csökkennek, s nagyjából a 2004. évi szinten lesznek. Az ok a recesszió és a hitelforrások hiánya (illetve irreálisan drága volta). A nettó EU-támogatások összege a 2008. évi 1,5 milliárd euróról 2009-re 2,5 milliárdra emelkedik.

Az infláció - főleg a világpiaci energia- és mezőgazdasági árak esése, illetve a magas bázis miatt - 2009 elején gyorsan esik, éves átlagban 2,8%-os (az év végén 2,5% körüli) áremelkedés várható. Az élelmiszerek a 2008. évinél jóval lassabban fognak drágulni. A háztartási energia ára éves átlagban emelkedik, azonban az év elején további növelés, az év közepétől az alacsony nemzetközi energiaárak következtében a csökkenés lenne indokolt. Ehelyett 2009 elején elmarad a gázár emelése, de emiatt később érdemi csökkenésre sem kerül sor. Az üzemanyagok éves átlagára - esetleges jövedékiadó-emelés mellett is - meredeken esik. A forint árfolyama a nemzetközi pénzpiaci bizonytalanság miatt ingadozó marad, de jellemzően inkább erősödik. Az a tény, hogy az MNB kamatcsökkentéseit a forint erősödése követte, arra utal, hogy 2009-ben folyamatos lehet a kisebb-nagyobb kamatvágások sorozata. Ha 2009-ben valóban sor kerül az ERM-2 rendszerbe való belépésre, az euró-bevezetés céldátumának - célszerűen 2012-nek, esetleg 2013-nak - a bejelentésére, ez növelheti a magyar gazdaság, s a forint iránti bizalmat. Ez gyorsabb kamatvágásokban, illetve erősebb forintban nyilvánulhat meg. 2009 végén 7% körüli, kedvező esetben ez alatti alapkamat várható. A forint tendenciájában fokozatos erősödés mellett - de folyamatos ingadozás közepette - 2009-ben 255 forint/euró árfolyamnál stabilizálódhat, de kedvező esetben erősebb is lehet.

Nem elhanyagolható a valószínűsége annak, hogy a gazdasági folyamatok a GKI eddigiekben bemutatott előrejelzésénél lényegesen rosszabbul vagy éppen jobban alakulnak. Ez elsősorban a világgazdasági folyamatok függvénye. Egy mélyebb és/vagy elhúzódóbb recesszió esetén a 2009. évi visszaesés még nagyobb lehet. Mivel a jövedelmi folyamatok tehetetlensége miatt a lakossági kereslet ehhez nem alkalmazkodna, a külső hitelforrások bővítésére viszont nincs mód, az egyensúly valószínűleg a foglalkoztatás még markánsabb csökkenése, esetleg a forint gyengülése és az infláció lassúbb csökkenése formájában jönne létre. A költségvetési egyensúly javításának folyamatát mindez (mivel ekkor újabb intézkedések várhatóak) valószínűleg nem veszélyeztetné, ugyanakkor nem lenne forrás a válság és a szociális feszültségek enyhítésére.

Előállhat azonban egy olyan helyzet is, hogy a recesszió az eddigiekben előrejelzettnél kevésbé mély és valamivel rövidebb lesz, miközben az egyensúly olyan gyorsan javul, hogy a magyar államháztartási hiány - a többi ország válságkezelés miatt is romló pozíciója miatt - európai összehasonlításban már kifejezetten alacsony lesz. Ez 2009. közepétől olyan többlépcsős adóreform megkezdését - ezen belül az élőmunka terheinek csökkentését - tenné lehetővé, amely a javuló európai konjunktúra most reálisan várhatónál jobb kihasználását, a magyar gazdaság tartósan gyorsabb növekedését alapozná meg. Mindez az előrejelzettnél már 2009 második felében is erősebb forintot, gyorsabb kamatcsökkentést, s mintegy 0,5-1%-kal kisebb visszaesést eredményezne.

Gazdaságkutató Inttézet hírlevele