A világ túljutott az elmúlt 70 év legnagyobb gazdasági válságának legfájdalmasabb szakaszán. Világszerte - így Magyarországon is - emelkednek a konjunktúra- és tőzsdeindexek, erősödik a befektetők kockázat-vállalási hajlandósága. Ez a reálfolyamatok javulását vetíti előre. Ugyanakkor ennek mértéke és tartóssága bizonytalan. Még nem látható, hogy nem fullad-e ki a készletfeltöltésnek is köszönhető, sok országban költségvetési forrásokkal megtámogatott kereslet-növekedés, mennyire indulnak be szerves növekedési folyamatok. A nemzetközi szervezetek a nyár végén hosszú idő óta először nem lefelé, hanem felfelé korrigálták gazdasági előrejelzéseiket.
A visszaesés mértéke Magyarországon az átlagosnál magasabb: 2009 I. félévében az EU-ban 4,8%-kal, Magyarországon 6,4%-kal volt kisebb a GDP, mint egy évvel korábban. Eközben 15-20%-os visszaesést szenvednek el a balti államok, de a magyarnál nagyobb a visszaesés Romániában és Szlovéniában is. Németország - fő exportpiacunk - GDP-je csaknem 6%-kal csökkent. A magyar gazdaság 2009 őszén a visszaesés mélypontján van (a hazai számbavétel szerint az I. félévben a GDP 7,2%-kal esett). A IV. negyedévben ehhez képest már minimális növekedés várható, ami a tavalyi IV. negyedévhez képest még nagy, mintegy 4%-os csökkenést jelent. Éves átlagban mintegy 6,5%-os visszaesés valószínű. A szolgáltató szektor enyhíti a visszaesést, egyfajta stabilizátor szerepet tölt be.
A foglalkoztatási, bérezési és fogyasztási folyamatok fokozatosan alkalmazkodnak a recesszióhoz. Éves átlagban 9,8%-os, az év végén 10,3% körüli munkanélküliség várható. A lakosság reálkeresete 2-3%-kal, reáljövedelme 4-5%-kal esik vissza (a munkanélküliség növekedése és a jóléti transzferek szigorítása miatt). Mivel a lakosság hitelfelvétele zuhan, fogyasztása 6,7%-kal csökken, megtakarítási hajlandósága viszont látványosan, a GDP közel 5%-ára emelkedik. A fogyasztás a II. félévben az I. félévinél is erőteljesebben esik. A beruházások volumene mintegy 5%-kal mérséklődik.
A visszaesést az EU-forrásokból finanszírozott, jórészt infrastrukturális beruházások fékezik. A külkereskedelemben az év egészében mintegy 4,5 milliárd euró aktívum várható. A folyó fizetési és tőkemérleg kb. egyensúlyban lesz. A magyar gazdaság 2009-ben nem vesz igénybe külső nettó finanszírozási forrást (mert a felvett hiteleket vagy a devizatartalék növelésére, vagy korábbi hitelek visszafizetésére fordítja)!
Éves átlagban 4,4%-os, az év végén 6% közeli infláció várható. Éves átlagban inflációs hatású a tavalyinál 7-8%-kal gyengébb forint, a második félévben azonban az első félévinél (290 forint) lényegesen erősebb és kevésbé ingadozó, 270 forint körüli árfolyam várható. A jegybanki alapkamat a kedvezőtlen pénzpiaci hangulat idején magas szinten (9,5%) maradt. Az MNB csak a pénzpiaci kockázatvállalási kedv javulása és a jövő évi adótörvények elfogadása után mérsékelte a kamatot összesen 150 bázisponttal. Az év során folytatódhat a kamatcsökkentés, év végére 6,5-7% közöttire.
A vállalkozások üzleti eredménye várhatóan több mint 10%-kal mérséklődik és ezen felül jelentkezik a pénzügyi eredmények már 2008-ban bekövetkezett drámai romlásának hatása. A költségvetés nyereség- és különadó-bevételei jelentősen visszaesnek. A fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételek csak megközelítik a tavalyi szintet, a foglalkoztatás közterhei pedig elmaradnak az előző évitől. 2009-ben az államháztartás adó- és járulékbevételei mintegy 750 milliárd forinttal lesznek kisebbek a költségvetés tervezésekor feltételezettnél.
Az államháztartás kiadásainál a költségvetési törvényhez képest összességében 400 milliárd forint megtakarítás várható. Ennek két legjelentősebb tétele a nyugdíjkiadások visszafogása és a költségvetési fejezetek nettó személyi kiadásainak a mérséklése. Végeredményben az államháztartási egyensúly pénzforgalmilag közel 350 milliárd forinttal lesz kedvezőtlenebb az eredetileg tervezettnél. Ez az ESA módszertan szerint a módosított célnak megfelelő, 3,9%-os hiányt jelent.
A konjunktúraciklust figyelembe véve ez gyakorlatilag kiegyensúlyozott államháztartást mutat! A magyar gazdaság javuló nemzetközi megítélését jelzi az eurókötvény-kibocsátás sikere, a kamatvágások után is viszonylag erős forint. Az IMF-megállapodás meghosszabbítása előremutató: az adósságfinanszírozás a pénzpiacokról megoldhatónak látszik, s a következő kormány új szerződés nélkül igénybe veheti (ha akarja, vagy ha kell) a hátralévő összeget.
A nagy erőcentrumokban 2010 közepétől napirendre kerül a fiskális és monetáris lazítás befejezése, a szigorítás megkezdése, szerkezeti reformok elindítása, s egyidejűleg a növekvő munkanélküliség és szociális feszültségek kezelése. A gazdasági válság harmadik szakasza a kilábalás, ami a korábbi GDP szint (vagy trendvonal) eléréséig tart. Ez a fejlett országok egészében legkorábban 2012-ben lehetséges, így feltehetőleg egy ötéves (2007-2012) válságot élünk meg. Az USA-ban és egyes EU-tagországokban már idén, de a fejlett országok többségében csak jövőre kezdődik meg a kilábalási folyamat. A GMU-tagállamok többsége megsérti a Stabilitási és Növekedési Paktumot (amely egyébként korszerűbb értelmezésre szorul). Valószínűleg életbe lép a Lisszaboni Szerződés, s ezzel az EU végre lezárja belső intézményi válságát. A Brent típusú kőolaj hordónkénti világpiaci ára a 2008. augusztusi 147 dolláros csúcsról 2009. március elejére 40 dollár közelébe esett, azóta visszaesésekkel tarkítva emelkedik. Éves átlagban a 2008. évi hordónkénti 98 dollárral szemben 2009-ben 60, 2010-ben 75 dollár körüli ár prognosztizálható. Az euró éves átlagos árfolyama a 2008. évi 1,47 dollárral szemben 2009-ben 1,38, 2010-ben 1,45 dollár körül várható, jelentős rövid távú ingadozások mellett.
A GKI konjunktúraindexe a 2009. áprilisi mélypont óta folyamatosan emelkedik, s augusztusban már valamelyest meghaladta a tavaly novemberi értéket. Bár a javulás markáns, összességében továbbra is pesszimista vélekedést tükröz. A GKI 2009. szeptember elején vállalati felmérést végzett a válság hatásáról. Ez ugyancsak a recesszió mélypontjának elérését valószínűsíti, miközben nem kecsegtet gyors kilábalással. Összességében a saját cég és a főleg nemzetgazdaság egésze szempontjából többen vannak a következő másfél évben javulásra számítók a romlást váróknál.
A magyar gazdaság 2010. évi fejlődése főleg a világméretű kilábalási-konszolidációs folyamat függvénye. A gazdaságra természetesen hat a jelenlegi kormányzat ismert (egyensúlyvédő és hitelességet építő), illetve az országgyűlési választásokat követően felálló kormány egyelőre ismeretlen gazdaságpolitikája is. Mivel azonban a pénzpiac világossá tette, hogy csökkenő államadósság-rátát, illetve mérséklődő külföldi adósságot, vagyis összességében legfeljebb nagyon mérsékelt külföldi forrásbevonást hajlandó finanszírozni, a jelenlegitől makrogazdasági hatásaiban lényegileg eltérő gazdaságpolitika tartósan aligha valósítható meg, miközben a részletek változtatásában az új kormány lehetőségei szinte végtelenek.
2010-ben fő kereskedelmi partnereinktől csak mérsékelt növekedési impulzus remélhető. Ugyanakkor újraindulhat az EU-termelés egy részének versenyképesebb telephelyekre, így Magyarországra történő kihelyezése, a régiós gazdasági együttműködés fejlődése, s az EU-n kívüli piacok felé történő nyitás is dinamizáló tényező lehet. A nemzetközi pénzügyi közvetítő rendszer működése várhatóan lassan konszolidálódik, noha a szinte korlátlanul rendelkezésre álló olcsó pénz korszaka nem tér vissza. A magyar kormány a válság kezelésére 2010-ben sem tud eredményes keresletélénkítő gazdaságpolitikát folytatni.
Nemcsak az egyensúlyi követelmények miatt, hanem azért is, mert a nyitott országokban a hazai termelés belföldi kereslet-élénkítéssel kevéssé emelhető. A kínálat-ösztönzés EU-konform módja a vállalatokra rakódó közterhek csökkentése, a jelenlegi kormány ezen az úton indult el. A következő kormánynak - ha akarja - lehetősége lesz az állam működésének átformálására irányuló új reformprogram nyílt vagy burkolt megfogalmazására és megvalósítására, beleértve az önkormányzatokat, az egészségügyet, az állami feladatok újrafogalmazását, a feladatellátás újraszervezését, a bürokrácia és a korrupció elleni harcot. Enélkül az adóreform érdemi folytatására és ezzel a növekedési esélyek javítására nem nyílhat elégséges mozgástér.
2010-ben az adócentralizáció kb. 1 százalékponttal mérséklődik. Az államháztartás bevételei csak megközelítik az előző évi szintet. Nominálisan az államháztartás kiadásai is csökkennek, főleg a foglalkoztatottakat is érintő közteher-csökkenés és a 13. havi juttatások megszűnése következtében. Bár a választások utáni kormány - akár új, akár pótköltségvetés keretében - jelentősen módosíthatja a 2010. évi költségvetést, ez feltehetőleg érdemben nem változtat a most tervezett 3,8%-os hiánycélon.
A bruttó államadósság a GDP százalékában a 2008 végi 73%-ról 2009 végére 80% körüli értékre emelkedik; s 2010 végén is hasonlóan alakul. Az idei romlás főleg a GDP csökkenésével függ össze. Az MNB-nél betétként elhelyezett, fel nem használt IMF-hitellel nettósítva az adósság 2008 végén 67,4% volt, ez 2009 végére kb. 75%-ra nőhet, majd 2010 végére mérséklődhet a két mutató közötti eltérés. Ez az eladósodottsági szint egyáltalán nem lesz kiugró Európában!
A külső egyensúly 2010-ben is kedvezően, a 2009. évihez hasonlóan alakul. Az áruforgalmi aktívum ugyan kb. 3 milliárd euróra csökken, mivel a nemzetgazdasági készletek 2009. évi nagyfokú csökkenése miatt 2010-ben még alig emelkedő belföldi felhasználás mellett is az exportnál legalább 1 százalékponttal gyorsabb importnövekedés (4 illetve 5%) és némi cserearány-romlás várható. A folyó fizetési mérleg más tételei azonban érdemben nem változnak, mivel a profitok csökkenése miatt értelemszerűen annak kivonási lehetőségei is szűkülnek. Ugyanakkor a nettó EU-támogatások a 2009. évi 2,5 milliárd euróról 2010-re mintegy 3,4 milliárd euróra emelkednek. Így végeredményben a külső finanszírozási igény az ideihez hasonlóan nagyon mérsékelt vagy nulla körüli lesz. Lassan a működőtőke-import is lendületet kap, miközben a tőkeexport visszafogott marad. Végeredményben Magyarország külfölddel szembeni nettó adóssága 2010-ben érezhetően csökkenni fog.
A magyar gazdaság 2010-ben az EU egészéhez hasonlóan stagnálni fog, nálunk azonban a "negatív stagnálásnak" valamivel nagyobb az esélye. Az előző év azonos időszakához képest a II. félévtől várható (szerény) növekedés. A mezőgazdaságban a 2008. évi csúcs és az ehhez viszonyított 2009. évi visszaesés után átlagos időjárást feltételezve 100 körüli index várható. Az építőipar a növekvő EU-forrásokból finanszírozott infrastrukturális fejlesztések révén a leggyorsabban fejlődő ágazat lesz 6% körüli termelés-növekedéssel. Az iparban a lassan javuló exportlehetőségek és a belföldi kereslet minimális bővülése révén 2-3% körüli növekedés várható. A szolgáltatásokban - a még némi visszaesés elé néző pénzügyi és ingatlanszektor kivételével - ugyancsak stagnálás valószínűsíthető.
Magyarország 2009-2010-ben a fogyasztás jelentős csökkentésével és a beruházási ráta megőrzésével reagál a válságra; az EU országaiban jellemzően stagnál a fogyasztás, viszont zuhan a beruházás. A beruházások 6%-os növekedése nagyjából a 2008. évi szint elérését fogja jelenteni. A vállalkozói beruházások kissé emelkednek, az EU-forrásokból megvalósuló fejlesztések felpörögnek. A lakosság fogyasztása érdemben nem változik. A bruttó keresetek - az szja-csökkentésre is tekintettel - várhatóan csak 1%-kal nőnek. A nettó keresetek azonban a módosuló szja-szabályok következtében 7-7,5%-kal emelkednek, ami a reálkeresetek kb. 3%-os növekedését eredményezi. A reáljövedelmek nagyjából stagnálnak, mivel a munkanélküliek támogatása az idő előrehaladtával csökken, a családtámogatások nominálisan sem nőnek, egy részük az adóalap (nem adózó) részévé is válik, a nyugdíjak reálértéke pedig a 13. havi nyugdíj teljes megszűnése miatt csökken. A lakosság hitelhez jutása könnyebbé válik, de magatartása óvatos lesz. A nettó megtakarítási ráta 5% környékén marad. A munkanélküliségi ráta éves átlagban az ideivel megegyező, 9,8%-os lesz. A foglalkoztatás mélypontja 2010 I. negyedévében várható.
A magyar inflációs folyamatok 2009-ben elszakadtak a nemzetközi tendenciáktól. Az EU-ban megállt a drágulás, sőt számos országban defláció van. Magyarországon viszont gyorsul az infláció, részben az energiaárak késleltetett begyűrűzése, részben a fogyasztást terhelő adók emelése miatt. 2010 vége felé viszont a gazdaságélénkítő lépések hatására az egész világon inflációs hullám indulhat be. A világgazdaságba pumpált plusz likviditás keresleti inflációt gerjeszthet, emellett számos országban áfa-emelés mellett dönthetnek a megugrott államháztartási hiány leépítése céljából. Így a magyar inflációs folyamatok ismét eltérhetnek a nemzetközi trendtől, hiszen nálunk ekkor fut ki az adóemelések hatása. A 2010 I. félévében 5% körüli infláció az év végére 3%-ra csökken, az éves átlag 4% körül lesz.
2010-ben a magyar egyensúlyi mutatók tovább javulnak, a külső finanszírozási igény gyakorlatilag a megújításra korlátozódik, az államháztartási hiány nem növekszik, az adósságráta mérséklődni kezd. A fokozatosan javuló befektetői bizalom hatására nagyobb lesz a magyar eszközök iránti kereslet, bár az első félévben a politikai (választási) kockázat beárazódik. Így a második félévben tovább mérséklődnek az állampapír hozamok, a forint erősödik. A jegybank a stabilitás megőrzése mellett fokozatosan csökkentheti az alapkamatot a 2009 végi 6,5-7%-ról 2010 végére 6% környékére. A forint árfolyama 2010 I. félévében a választások okozta bizonytalanság miatt a 2009. II. félévre jellemző 270 forint/euró környékén marad, majd a pénzpiac és a nemzetközi szervezetek által támogatott gazdaságpolitika esetén a II. félévben 260 forint/euróra erősödik, s éves átlagban 265 körül alakul.
A számos mutató alapján az elmúlt években sereghajtónak bizonyult magyar gazdaság 2010-ben egyensúlyi szempontból az európai középmezőny élére kerül. Ennek megőrzése, illetve további strukturális reformok végrehajtása esetén a válság utáni időszakra viszonylag kedvező versenyképességi és növekedési pozícióba hozhatja magát. Sőt, Közép-Európában talán egyedül nálunk kerülhet reális közelségbe az eurózónához való gyors (2013-14-es) csatlakozás.