Konferencián ismertette a LifeLong Learning Magyarország Alapítvány A szakképzési hozzájárulás felhasználásának gyakorlata 2008-2009 című kutatásának részleteit június 25-én, Budapesten. A kutatás április 1. és június 22. között készült és a 390 megkérdezett cégből az adattisztítást követően végül 203 cég válaszait dolgozták fel. A részleteket Szalai Piroska, az alapítvány szakmai igazgatója mutatta be.
A vállalatoknak, vállalkozóknak az éves bérköltségük 1,5 százalékát kötelezően be kell fizetniük a Szakképzési Alapba, amellyel a hazai szak-és felnőttképzést támogatják. Ennek a kötelezően befizetett összegnek a hatvan, illetve harminchárom százalékáig a cégek munkavállalóik szakképzését támogathatják, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet által kijelölt intézményeknek nyújthatnak fejlesztési támogatást, illetve gyakorlati képzést biztosíthatnak, tehát szakiskolai tanulót foglalkoztathatnak. Amennyiben nem élnek a szakképzési hozzájárulás felhasználásának lehetőségével, egyszerűen befizethetik a pénzt a Szakképzési Alapba.
A kutatásban részt vevő cégek többsége a mezőgazdaság, az ipar, az építőipar, kereskedelem, a pénzügyi közvetítés ágazatiból, illetve a költségvetési intézmények köréből kerültek ki. A regionális megoszlásról Szalai Piroska elmondta: a Közép-Magyarország Régió túlreprezentált a kutatásban, ám a régiók közötti eltérések semmilyen releváns eltérést nem mutatnak. Sokkal fontosabb adat - mondta - a vállalkozások nagysága szerinti megoszlás, a mikro- (21%), kis- (21%), közép- (24%) és nagyvállalkozások (34%) között jelentős eltérések mutatkoznak a szakképzési hozzájárulás felhasználásának gyakorlatában. A kutatás külön mérte a többségében magyar, illetve külföldi tulajdonban lévő cégeket, nagyjából fele-fele arányban, valamint 5 százalékban az állami/önkormányzati tulajdonú vállalatok tapasztalataira is kíváncsi volt. Szalai Piroska az eredményekről előre vetítette: míg az állami és magánkézben lévő magyar vállalatok gyakorlatában szinte semmilyen eltérés nem mutatkozott, addig a többségében külföldi kézben lévő és hazai vállalatok esetében éles az eltérés.
A kutatás rámutat, míg a mikrovállalkozások 24 százaléka nem ismeri a szakképzési hozzájárulás lehetőségeit, ilyen módon 62 százaléka nem használja ki az ebben rejlő lehetőségeket, a középvállalkozások esetében kicsit jobb arányban ismerik ugyan a lehetőségek körét, ám a válaszadók 56 százaléka ítéli meg úgy, hogy nem használják ki optimálisan a lehetőségeket. Szalai Piroska elmondta: a mikro-és kisvállalkozások többsége azért nem él a szakképzési hozzájárulás felhasználásának, a befizetések mellett lehetséges három lehetőségével, mert a felhasználható összeg kicsi, az lehetőségek kihasználásával járó adminisztrációs kötelezettségek viszont bonyolultak és sok időt vesznek igénybe. Így a kis- és mikrovállalkozások többsége, előbbi 50, utóbbi 76 százaléka a Szakképzési Alapba fizeti be éves bérköltsége 1,5 százalékát.
A közép-és nagyvállalkozások esetében a többség részletesen ismeri a felhasználás lehetőségeit, a középvállalkozások 78 százaléka, a nagyvállalkozások 80 százaléka válaszolt úgy, hogy optimálisan használja fel a szakképzési hozzájárulást. Összességében elmondható, hogy a külföldi tulajdonú cégek 15 százalékkal magasabb arányban, 78 százalékban használják optimálisan a rendelkezésre álló keretet. Érdekesség, hogy míg a mikro-és kisvállalatok a képzésre fordítható összeg alacsony mértéke miatt nem használják ki a lehetőségeket, addig azon közép- és nagyvállalatok, amelyek szintén nem élnek a lehetőségekkel, az adminisztrációra és a bonyolult elszámolhatóságra hivatkoznak. A magyar és külföldi tulajdonú vállalatok összehasonlításakor azonban kiderül, ez főként a magyar vállalatoknak okoz nehézséget, míg a magyarok 56 százaléka, a külföldi tulajdonúak mindössze 36 százaléka okolja az adminisztrációs terheket.
A közép- és nagyvállalatok a gyakorlati képzés biztosítását 13, 14 százalékban, a saját dolgozók képzését hasonló arányban 26, 24 százalékban, és a fejlesztési támogatás nyújtását 31, 34 százalékban gyakorolják. Így a befizetést 30, 26 százalékban választják. A magyar és külföldi tulajdonú cégek között nagyobb eltérés a gyakorlati képzés biztosításában mutatkozik a magyar vállalatok javára. Míg a hazai cégek 22, addig a külföldi tulajdonúak mindössze 10 százalékban biztosítanak gyakorlati képzéshelyet.
Érdekesség, hogy minden vállalattípus a középfokú, szakoktatást nyújtó intézményeket támogatja leginkább, bár meg kell jegyezni, hogy a középvállalkozások szintén nagy aránya, 19 százaléka a felsőoktatási intézmények számára nyújt fejlesztési támogatást, közülük is a külföldi tulajdonú vállalatok inkább.
Az adatokból kiderül, a legnagyobb százalékban a munkavállalók több mint felét a kis- és nagyvállalatok képezték, előbbi 31, utóbbi 41 százaléka. Éles az eltérés a külföldi és magyar cégek között, a többségében külföldi tulajdonban lévő cégek 39 százaléka, míg a hazaiak 23 százaléka képezte tovább munkavállalói több mint felét. További érdekesség, hogy a vállalatok minden esetben a szakképzési hozzájárulásból és saját forrásból fedezik dolgozóik képzését, így a cégek a szakképzési hozzájárulás forrásbevonása mellett EU-s pályázati pénzeket kívánnak alkalmazni munkavállalóik képzésére a jövőben.
A mikro- és kisvállalkozások többsége 1-20 órás képzéseket támogatott, a középvállalatok támogatták legmagasabb százalékban a 4 hét-10 hónap hosszúságú képzéseket. Szakai Piroska rávilágított: Magyarország azért áll olyan rosszul a lifelong learning felmérésekben a brüsszeli adatok szerint, mert európai trend, hogy az adatok begyűjtésénél a négy hétnél hosszabb idejű képzésekről szóló összesítéseket kérik be az országoktól, meglátásuk szerint ugyanis elmélyült, használható tudást így lehet szerezni - mondta az alapítvány szakmai vezetője.
A cégek legnagyobb arányban minden esetben a logisztikai terület munkatársait képezték tovább, de magas arányban taníttatták a közép- és felsővezetőket, az adminisztráció területén dolgozókat, illetve az értékesítőket. A képzés típusát illetően népszerű volt az idegen nyelvi képzés, az informatikai, illetve a vállalat működéséhez kapcsolódó marketing, pénzügyi, stb. képzés is.
Arra a kérdésre, hogy a szakképzési hozzájárulás céljai közül melyiket erősítené leginkább a vállalat, minden méretű cég esetében kimagasló arányban a saját dolgozók továbbképzését, felnőttképzést jelölték meg a válaszadók.
A konferencián előadást tartott Dr. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rector emeritusa, az Egyetem Felnőttképzési Regionális Központjának elnöke, aki a tudásalapú társadalom jelenlegi formájáról beszélt. Elmondta: mára a végzettséggel járó műveltségi kasztok közötti különbségek elmosódtak, a tudás megszerzésének számos lehetősége van. Besenyei szerint a jelenlegi gazdasági válság azt jelzi, a véges rendszerben, tehát a Földön nem mehet végbe végtelen fejlődés. A mostani jelenség tehát nem nevezhető fejlődésnek, csupán változásnak, amely paradigmaváltást, egy új világrend kialakításának szükségességét vetíti elő.
A szakképzés a tudásmenedzsment szemüvegén át címmel Dr. Noszkay Erzsébet a MTA Vezetés és Szervezéstudományi Bizottság Tudásmenedzsment Albizottságának elnöke tartott előadást, aki többek között a tudásmenedzsment generációit ismertette. Mint mondta, az új kor embere csapatember, aki megszerzett, beépült és használható tudásrendszerének köszönhetően gyakran hallgat intuícióira, ötletes, saját megszerzett tudásának magabiztossága miatt nem retteg a tudásmegosztástól és fontosnak tartja a mester-tanítványa viszonyt.
Dr. Szép Zsófia egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzés és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának és az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájának oktatója pedig a szakképzési hozzájárulás teljesítésének elemzését ismertette a bevallások alapján.