A bizalmi indexek az EU-ban és Magyarországon továbbra is nagyon kedvezőtlen kilátásokat tükröznek, de kissé javulnak. Miközben a magyar gazdaság teljesítménye idén 6,5% körüli mértékben esik, a külső egyensúly látványosan javul, a belső pedig megfelel a nemzetközi követelményeknek. A recesszió mélypontja a III. negyedévben várható, gyors kilábalás azonban sehol sem valószínű.
Magyarországon a GDP az I. negyedévben 6,7%-kal csökkent, ezen belül a magágazatok (az agrárium és közszolgáltatások nélküli GDP) 9%-kal, vagyis az átlagosnál is nagyobb mértékben. A szolgáltatások - a kereskedelem kivételével - az átlagosnál kevésbé estek vissza. A beruházások 7,7%-kal, a háztartások végső fogyasztása 5,9%-kal (ezen belül a vásárolt fogyasztás 7,3%-kal) volt kisebb az egy évvel korábbinál. A foglalkoztatási és bérfolyamatok fokozatosan alkalmazkodnak a recesszióhoz. Az elbocsátásokról nincs statisztika, de azok bizonyosan bőven 100 ezer feletti dolgozót érintettek, eleinte főleg a feldolgozóipari exportszektorokban, később a nagy és közepes szolgáltató cégeknél is. Egy részük külföldi volt (ők többségben hazamentek), további részük elhelyezkedett, illetve nyugdíjba ment. Végülis 2009 február-áprilisában a foglalkoztatottak száma csaknem 85 ezerrel volt kevesebb, mint egy éve. A munkanélküliségi ráta 9,9%-ra emelkedett (a 2008 végi 8%-ról, illetve az egy évvel ezelőtti 7,7%-ról). A regisztrált munkanélküliek száma 60 ezerrel nőtt (érdekeltek a regisztrációban), a munkaerő felmérés szerint (amely a szürke munkavégzést is kiszűri) viszont csak 10 ezerrel. A kisvállalkozások tevékenysége érdemben szürkült. A bruttó átlagkeresetek az I. negyedévben a versenyszektorban 4,8%-kal emelkedtek. A költségvetési szektorban a februári-márciusi bérkiáramlás összességében stagnálást jelez. Végeredményben a reálkereset 2,7%-kal csökkent az I. negyedévben. A lakosság mérsékli halasztható és/vagy hiteligényes fogyasztását, így leginkább a tartós fogyasztási cikkek vásárlását. Ezért GDP-arányos nettó megtakarítási rátája emelkedik. 2009. I. negyedévében a hiteltörlesztés már meghaladta az új hitelfelvételt. A fogyasztási hitelfelvét 1/6-ára, a lakáscélú 1/3-ára esett vissza. Az első négy hónapban 6 ezer lakás kényszerértékesítésére került sor, de a hitellel rendelkezők óriási többsége vagy normálisan törleszt, vagy megállapodott az átütemezésről. A válság kitörésétől 2009. április végéig a lakosság kb. 600 milliárd forint vagyonvesztést szenvedett el a tőzsdei részvényeken és a befektetési jegyeken. Ez éves jövedelmének 6-7%-a.
Az első öt hónapban az államháztartás bevételei a tervezett jelentős növekedés helyett csak stagnáltak, s a hiány elérte az éves GDP 2,2%-át. A kormány az év során egyrészt több lépcsőben kiadáscsökkentésekről döntött, másrészt előbb 2,9%-ra, majd - a nemzetközi szervezetekkel egyeztetve - 3,9%-ra emelte a hiánycélt. A kormányváltás jelentős strukturális reformok megkezdésével járt a nyugdíj- és a szociális támogatási rendszerben, illetve átrendezésekkel az adórendszerben. Az év első öt hónapjában az infláció 3,2% volt. Májusban - részben időjárási okokból, de részben a tartósan gyenge forint miatt - 3,8%-ra ugrott az infláció. A forint euróhoz viszonyított árfolyama a 2008 végi 265-ről március elejére 317-re gyengült, majd május végére 275-285 közé erősödött. Ilyen körülmények között a jegybanki alapkamat - amely a 2008 októberi 11,5%-os csúcsról január közepére 9,5%-ra csökkent - hónapok óta változatlan. A forint erősödése mellett május végére, a magyar állampapírok piaci hozama csökkent, a BUX - nagyon alacsony szintről -, de látványosan erősödött. A magyar gazdaság iránti bizalom valamelyest javult, de még nagyon törékeny.
A világ nagy országai fiskális és monetáris expanzióval hatalmas összegeket költenek bankmentésre, államosításra, fogyasztói keresletnövelésre, a foglalkoztatás megőrzésére és a szociális válság elkerülésére. Ennek nyomán 2009 késő tavaszán a szabadesés minden bizonnyal végetért, a pénzügyi rendszer összeomlását sikerült elkerülni. A költségvetési hiányok és az államadósságok viszont drasztikusan emelkednek. A válságból való kilábalás valószínűleg az USA-ban, Kínában és Indiában kezdődik meg, esetleg már idén. Az előző negyedévhez viszonyított pozitív növekedési adattal az EU-ban és Magyarországon legkorábban 2010 első felében lehet számolni. Az EU összevont GDP-je 2009-ben várhatóan 4,5%-kal, Németországé 6%-kal csökken. Az új közép- és kelet-európai EU-tagországok közül 2009-ben különösen súlyos recesszió fenyeget a balti köztársaságokban. A válsággal szemben a kiterjedt belső piaccal rendelkező és szigorú fiskális politikát folytató Lengyelország mutatja a legnagyobb ellenállást. Az eurót bevezető Szlovákiának jobb a pénzügyi stabilitása, regionális versenyképessége azonban a környező országok devizájának leértékelődése miatt jelentősen romlik. Magyarország és Lettország után további új EU-tagállamok (pl. Románia, Bulgária és Litvánia) szorulnak rá az IMF és az EU segítségére.
Az amerikai tőzsdeindexek a 2009 márciusi mélyponthoz képest 25-30%-ot emelkedtek. Lehet azonban, hogy ez még nem a reálgazdasági fellendülést jelzi előre, hanem csak részvénypiaci korrekciót tükröz, illetve az agresszív globális fiskális expanzióhoz fűződő várakozásokból táplálkozik. Az USA GDP-je idén 3,5%-kal esik, de az utolsó negyedévben már esetleg kissé emelkedik. Az államháztartás hiánya a GDP 12%-a körül lesz. Tavasszal a Fed 0,25%-ra, az Európai Központi Bank 1%-ra mérsékelte irányadó kamatlábát. További kamatlábcsökkentésre nincs tér. A recesszióban szokásos körülményekhez képest a finanszírozási feltételek szigorúak, a tőke- és hitelpiacok alig működnek, a likviditás a jegybankokba áramlik. Ezen a jegybankok nem konvencionális eszközök alkalmazásával kívánnak enyhíteni (állampapírok, vállalati kötvények vásárlása, stb.). Az euró árfolyama a 2008. évi 1,47 dollárral szemben 2009-ben 1,38 körül lesz, jelentős ingadozások mellett. A Brent típusú kőolaj hordónkénti világpiaci ára a 2008. augusztusi 147 dolláros csúcsról 2009. március elejére 40 dollár közelébe esett, azóta emelkedett; a 2008. évi átlagosan 98 dollárral szemben 2009-ben 55 dollár körüli ár prognosztizálható.
A GKI konjunktúra-index szezonális hatásoktól megtisztított értéke 2008 júliusától 2009 áprilisáig romlott, ezen belül október óta zuhant, majd az áprilisi stagnálás után májusban és júniusban érzékelhetően javult. Ez az üzleti szférára és a fogyasztókra is jellemző. A magyar gazdaság reálfolyamatai 2009-ben beleillenek az európai recessziós trendbe. Egyensúlyi szempontból azonban a magyar folyamatok kissé eltérnek a nemzetközi tendenciáktól, mert az államháztartás hiánya alig nő, a külső finanszírozás számottevően esik, viszont az infláció a II. félévtől gyorsan emelkedik. Magyarország a kiszáradt külső finanszírozás és az erre válaszként felvett IMF-EU hitel nyomán nem reagálhatott a válságra erőteljes expanzív fiskális, monetáris és jövedelem-politikával, csak egyensúlyi helyzetének általános javításával, s azon belül kisebb élénkítő, átrendező lépésekkel, illetve a szerkezeti reformok felgyorsításával. Ennek megfelelően a költségvetési politikában fordulat következett be. A kieső államháztartási bevételek miatt (2008 októberétől) a GDP kb. 3%-ára rugó kiadáscsökkentő lépésekre volt szükség. Az évközi tb-járulék és szja-teher mérséklést a fogyasztást terhelő adók emelése, azaz adó-átcsoportosítás teszi lehetővé. A 2010-re elfogadott, illetve tervezett intézkedésekkel folytatódik a foglalkoztatás közterheinek és a kiadásoknak a mérséklése. A 2009-2010. évi adóváltozások összességében a munkaadók és a közepes jövedelmű munkavállalók javára csoportosítanak át forrásokat a többi jövedelemtulajdonos, illetve általában a fogyasztók és (az ingatlanadó elfogadása esetén) a vagyonosok rovására.
A vállalkozások eredménye idén több mint 10%-kal mérséklődik, ami arányosan apasztja a költségvetés nyereség- és különadó bevételeit. A fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételek az adóemelések mellett is csak megközelítik a tavalyi szintet, a foglalkoztatás közterhei pedig elmaradnak a 2008. évitől. Az államháztartás kiadásainál a legjelentősebb megtakarítás a nyugdíjkiadásoknál várható. Ugyanakkor a kamatkiadások - a kincstárjegyek magas kamata miatt - továbbá a válsággal összefüggő egyes szociális transzferek (munkanélküliségi ellátás, táppénz) kissé meghaladják a tervezettet. Végeredményben az államháztartás egyensúlyi helyzete pénzforgalmilag közel 350 milliárd forinttal, a GDP 1,4%-ával lesz kedvezőtlenebb az eredetileg tervezettnél. Ez az ESA kimutatásokban mintegy 1,2 százalékpontos eltérést, azaz 3,8%-os hiányt jelent. A bruttó államadósság a GDP százalékában a 2008 végi 73%-ról 2009 végére 80% körüli értékre emelkedik. Ez döntően a GDP csökkenésének és a 2008 véginél várhatóan gyengébb forintárfolyamnak a következménye. Az MNB-nél betétként elhelyezett, fel nem használt IMF hitellel nettósítva az adósság 2008 végén 67,4% volt, ami 2009 végére kb. 75%-ra nő. Ez messze nem lesz kiugró Európában. Az adósságfinanszírozás a magyar pénzügyi rendszer rövid távú forrásaival, továbbá az IMF-EU hitelcsomag részbeni felhasználásával megoldható. Emellett a piaci bizalom visszatérésével az államkötvényekbe történő külföldi befektetések is megindulhatnak. A külső egyensúly a belföldi kereslet visszaesése miatt jelentősen javul. Ez a finanszírozó források hiánya miatt egyben kényszer is. Jelentősen bővül a termékek és a szolgáltatások külkereskedelmi aktívuma, s - a csökkenő profitok miatt - mérséklődik a jövedelmek passzívuma. Emellett 1,1 milliárd euróról mintegy 2,5 milliárd euróra emelkedik az EU-támogatások tőkemérlegben elszámolt nagysága. Így a folyó fizetési és tőkemérleg deficitje 2009-ben 2 milliárd euróra, a GDP 2,2%-ára csökken,. amit az IMF-EU hitelkeret finanszíroz.
2009-ben a magyar gazdaság teljesítménye mintegy 6,5%-kal csökken. A GKI feltételezése szerint a gazdasági visszaesés a III. negyedévben éri el mélypontját. Az ipari termelés mintegy 18%-kal zuhan. A válság okozta visszaesés a II. negyedévben valószínűleg megáll, ezt stagnáló, kisebb-nagyobb javulást és visszaesést mutató időszak követi. Folytatódik (-5%) az építőipari termelés 2006 közepe óta tartó visszaesése. Az egyetlen növekvő területet az EU által társfinanszírozott fejlesztések jelentik. A mezőgazdasági termelés mintegy 20%-kal csökken. Az aszályos időjárás következtében búzából akár 30% feletti, kukoricából 10-15%-os terméscsökkenésre lehet számítani. A kiskereskedelmi forgalom 5%-kal, az ebben nem szereplő gépkocsi-értékesítés ennél is sokkal nagyobb mértékben csökken. Volumenben az áruexport 15%-os, az áruimport 17%-os visszaesése prognosztizálható. A cserearányok az energiaárak csökkenése miatt várhatóan 1,5%-kal javulnak. Így a külkereskedelmi mérlegben 2009-ben 2,8 milliárd euró többlet várható.
A magyar bankszektor korábbi irreálisan gyors növekedési üteme lefékeződik, az eszközminőség romlik, a céltartalék nő, de nincs rendszerszintű kockázat, mert a korábbi magas jövedelmezőség terhére mindez elviselhető. Sok vállalat néz szembe finanszírozási nehézségekkel. Ennek fő oka a kintlévőségek gyors növekedése, a lánctartozások terjedése, emellett a lejárt forgóeszközhitelek megújítása gyakran nehézségekbe ütközik. A munkaerő-kereslet mérséklődik, a munkanélküliségi ráta növekszik, éves átlagban 10% körüli lesz. Ugyanakkor a GKI felmérése szerint májusra már jellemzően megállt a foglalkoztatási szándék romlása. 2009-ben az üzleti szférában 4,5%-kal emelkednek a bruttó átlagbérek, a közszférában 2,5%-kal csökkennek. A szürke jövedelmek erőteljesen emelkednek, különösen a mikro- és kisvállalkozásoknál. Végeredményben a versenyszférában 0,5%-kal, a közszférában viszont több mint 5,5%-kal csökken a reálkereset. A legnagyobb jövedelemvesztés az elbocsátottaknál lép fel. A reálnyugdíj és a gyermektámogatások reálértéke 5%-kal lesz kisebb, a reáljövedelmek 4-5%-kal esnek. Mivel a lakosság hitelfelvétele zuhan, ezért fogyasztása 6,7%-kal - vásárolt fogyasztása 7%-kal - csökken, megtakarítási hajlandósága pedig látványosan, legalább a GDP 5%-ára emelkedik. A beruházások volumene 2009-ben mintegy 8%-kal mérséklődik. A recesszió miatt az üzleti beruházások jelentős részét halogatják, ezt a rossz hitelfelvételi kondíciók, s az EU-források nehézkes lehívása csak felerősíti.
2009 közepétől az áfa- és jövedéki adók emelésének hatására átmenetileg megugrik a fogyasztói árindex, év végére 7% körül lesz. Éves átlagban közel 5%-os drágulási ütem várható. A nemzetközi inflációs trendek inkább csak 2010 közepétől gyorsulnak. A monetáris politika a kamatcsatornán keresztül restriktív marad (de ennek jelentősége csekély), az árfolyamcsatornán keresztül viszont a forint viszonylagos gyengesége miatt segíti a gazdasági kilábalást. A jegybanki alapkamat magas szinten (9,5%) beragadt, az MNB megítélése szerint azonban a külső finanszírozhatóság egyelőre nem tesz lehetővé érdemi csökkentést. A külső és belső egyensúly javulása nyomán a változó nemzetközi befektetői hangulatban ismét vonzóbb befektetési cél lehet Magyarország. 2009 második felében megkezdődhet az alapkamat mérséklése (az év végére 8,5%-ig). Ezzel párhuzamosan az állampapír-hozamok is csökkenni fognak, ami a forint erősödéséhez vezet. 2009 második felében 270-280 körüli, az I. félévinél kisebb volatilitású, tendenciájában enyhén erősödő, éves átlagban 285 forint körüli euró-árfolyam várható. A gyorsított euró-csatlakozáshoz hiányzik az eurózóna fogadókészsége. Emellett a maastrichti kritériumok reálisan csak 2011-12-re teljesíthetők, ami az euró 2013-14. évi bevezetését teszi lehetővé. A 2013. évi dátumhoz a mai szabályok mellett 2010 közepéig kellene csatlakozni az ERM-2 rendszerhez. Kérdéses az is, hogy a választások után megalakuló kormány mennyire tekinti ezt prioritásnak.
A számos mutató alapján az elmúlt években sereghajtónak bizonyult Magyarország 2009-2010-ben egyensúlyi szempontból az európai középmezőny élére kerül. Ennek megőrzése, illetve további strukturális reformok végrehajtása esetén a válság utáni időszakra viszonylag kedvező versenyképességi és növekedési pozícióba hozhatja magát.