Európában a 90-es évektől folyamatosan csökken a fehérjetartalmú takarmánynövények vetésterülete, így az uniós állattenyésztés évek óta importra szorul. Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési bizottságának ülésén tegnap arról tárgyaltak a képviselők, miként lehetne az EU egyre fenyegetőbb takarmányfüggőségét csökkenteni. Hogyan lehetne újra versenyképessé tenni az európai fehérje előállítást. Az Unióban egyedül Franciaország tudta növelni a termelését, mert ott külön támogatásban részesítették az ágazatot.
Tabajdi Csaba, mint a téma társ-jelentéstevője, valamint a Környezetvédelmi Bizottság véleményének jelentéstevője kifejtette: A nagy takarmány-függőség miatt az EU-nak választania kell. Vagy növeli a fehérjenövények behozatalát, vagy tovább kell növelnie a húsimportját. Az európai termelők számára egyik sem kívánatos! Két lehetséges megoldás kínálkozik. Francia mintára növelni a takarmány-növények külön támogatását, vagy pedig a hüvelyesek által nyújtott környezetvédelmi szolgáltatásokat (talaj nitrogéntartalmának növelése, üvegház gázok csökkentése) a megtermelt közjavak előállításaként kellene díjazni. Egyes vélemények szerint lehetséges megoldás volna még az állati fehérjék takarmányozási felhasználásának újraindítása. Ez azonban a kergemarhakór drámai tapasztalatai miatt nem támogatható. A fő célok tekintetében egyetértés látszott a képviselők között. Kulcsfontosságú a vetésterület jelenlegi szintjének megtartása, vagy innovatív, új fajták fejlesztésével akár a növelése is. Az ágazat biztonsága szempontjából fontos az áringadozások megszüntetése, melyhez azonban elengedhetetlen a szerződéses viszonyok átláthatóságának növelése, és árspekuláció visszaszorítása. A versenyképes termelés érdekében, a piaci hatások ellentételezésére szóba jöhetnek hektáronkénti időszakos támogatások is. Jobban ki kellene használni a hüvelyesek termesztésében rejlő lehetőségeket is, hiszen ezek újbóli alkalmazása a klasszikus vetésforgókban számos haszonnal jár a talaj tápanyag gazdálkodására nézve. Korábban léteztek ösztönző, nem állandó plusz támogatások a szója és más takarmánynövények támogatására, azonban a termeléstől való szétválasztással együtt ezek folyamatosan leépültek. Probléma, hogy a gabonákhoz viszonyítva alacsonyabb a gazdák haszna. A takarmány előállítás viszont stratégiai fontosságú, hiszen a takarmánybiztonság szorosan kapcsolódik az európai hús- és tejellátás biztonságához. Nem függhetünk túlzottan az Unión kívüli piacoktól! Ez alapvető élelmezésbiztonsági kérdés! - húzta alá Tabajdi.