Még mindig gyakran hátrányt okoz az indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozás, az úgynevezett geo-blocking, mert az Európai Unió területén korlátozza az online árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, csökkentve ezzel a fogyasztók szabadságát - közölte az Európai Unió luxembourgi székhelyű számvevőszéke hétfőn.
Az Európai Számvevőszék jelentése szerint noha a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló, 2018-ban elfogadott rendelet célja az állampolgárságon vagy lakóhelyen alapuló megkülönböztetés kezelése volt, a tagállamokban továbbra is nehézségek vetődnek fel a jogszabály gyakorlati alkalmazása során.
Területi alapú tartalomkorlátozás abban az esetben fordul elő, amikor például egy adott uniós tagállamban tevékenységet folytató kereskedő más országok vevői számára letiltja vagy korlátozza a hozzáférést online felületéhez, például weboldalaihoz és alkalmazásaihoz, illetve ha a vevők tartózkodási helyétől függően eltérő feltételeket alkalmaz az áruihoz és szolgáltatásaihoz való hozzáférés tekintetében.
A vonatkozó rendelet elismeri, hogy a korlátozás bizonyos esetekben indokolt lehet, egyebek között amikor az uniós országok eltérő jogi követelményeket alkalmaznak például az alkohol vásárlására vonatkozó korhatár tekintetében, vagy ha egy kereskedő úgy dönt, hogy nem értékesíti áruit egy másik tagállamban lévő vevőknek. Amikor azonban nincs ilyen indok, az uniós szabályok megtiltják az uniós tagországok lakosainak értékesítő kereskedők számára a területi alapú tartalomkorlátozás alkalmazását.
A luxembourgi közlemény Pelczné Gáll Ildikót, az Európai Számvevőszék vonatkozó ellenőrzésért felelős tagját idézte, aki azt mondta: a területi alapú tartalomkorlátozás határt szab a fogyasztók lehetőségeinek és választásainak, rengeteg elégedetlenséget okoz, és akadályokat gördít az áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme elé az unió digitális egységes piacán.
"E gyakorlat megelőzésére uniós szabályok vannak érvényben, de ezek végrehajtása terén hiányosságokat találtunk" - fogalmazott az Európai Számvevőszék magyar tagja.
A jelentéstevők arra hívták fel a figyelmet, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat vásárló végfelhasználók és a vállalkozások közötti vitákat gyakran nehéz rendezni, mivel nem egyértelmű, hogy ki nyújthat segítséget, különösen akkor, ha az unióban működő, de nem uniós kereskedők az érintettek.
Általánosságban elmondható, hogy a fogyasztók és a kereskedők nincsenek kellőképpen tisztában a fogyasztóvédelmi lehetőségekkel, és néha nem tudnak arról, hogy helyi és uniós szinten is léteznek segítségnyújtási szervek - írták.
Közölték továbbá, hogy a szabályokat be nem tartó kereskedőkkel szembeni végrehajtási intézkedések tagállamonként jelentősen eltérnek. A joghatóságra vonatkozó szabályok nem elég egyértelműek, és nehéz megállapítani, hogy mely tagállamnak kell szankciókat kiszabnia a jogsértésekre.
Ami a szankciókat illeti, a számvevők jelentős eltéréseket találtak a tagállamok között, a szankciók mértéke 26 eurótól 5 millió euróig terjed, és kiszabásuk egyes esetekben a kereskedő árbevétele alapján történik.
A számvevők jelentésükben kiemelték: az, hogy a szankciók tekintetében a tagállamok eltérő megközelítéseket alkalmaznak, azzal a kockázattal jár, hogy egyenlőtlenek lesznek a versenyfeltételek az unió egységes piacán.
Mivel elfogadásakor a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet nem foglalkozott az audiovizuális szolgáltatásokkal, köztük a mozifilm-forgalmazási szolgáltatásokkal vagy a rádiós és televíziós szolgáltatásokkal, a számvevők a szabályok kiterjesztését javasolták.
Véleményük szerint célszerű lenne elemezni a lehetséges kiterjesztés előnyeit és hátrányait, és felmérni, hogy észszerűbb-e kiterjeszteni a rendelet hatályát, vagy inkább más vonatkozó ágazati szabályokat kellene-e módosítani a helyzet orvoslására - tették hozzá.