A magyar munkaerőpiacot a gyenge állásvédelem és a nagyfokú rugalmasság jellemzi - állítják az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) által most kiadott tanulmány szerzői
A tanulmány szerint a foglalkoztatás politika akkor lehet hatásos, ha a legsúlyosabb problémát: a munkavállalási korúak tartós, gyakran végleges, inaktivitását veszi célba. Nem a munkaerőpiacról való kivonulást kell támogatni, hanem a munkanélküliek újbóli elhelyezkedését. A magyar munkaerőpiacra most belépő munkáltatónak viszonylag kevés korláttal kell számolnia. A nemzetközi összehasonlító kutatások a magyar szabályozást meglehetősen rugalmasnak mutatják, a legkevésbé korlátozónak a korábbi szovjet érdekszférában.
A mindennapi gyakorlat számos területen kevésbé szabályozott mint azt a Munka Törvénykönyve vagy a Foglalkoztatási Törvény olvasói gondolnák. A határozatlan időre szóló szerződések költségmentesen felbonthatók a munkaviszony korai szakaszában, és ugyanez vonatkozik a határozott idejűekre a lejárat időpontjában. Az új belépőkkel kötött szerződések viszonylag magas arányban rövid időre szólnak és/vagy lehetővé teszik a munkaviszony költségmentes felbontását a munkaviszony korai szakaszában. A vállalatok megtalálják a módját, hogy csökkentsék az elbocsátások pénzügyi költségeit, végül is az állásvesztők igen kis része kap végkielégítést.
A versenyszférában a munkahelyek védelme nem tekinthető erősnek, a béreket alapvetően vállalati szinten határozzák meg, inkább informális mint formalizált kollektív alku keretében. A minimálbér még az emelések után is alacsonyabb az átlagbérhez viszonyítva, mint Nyugat-Európában. A munkaidő szabályozása liberális (a teljes idős foglalkoztatás dominanciájáért a szabályozáson kívüli okok felelősek).
A munkanélküli támogatási rendszer ma már nem tekinthető nagyvonalúnak, eléggé szűkmarkú ahhoz, hogy súlyos ellenösztönző hatásokkal ne kelljen számolni. A nem foglalkoztatottak sajátos összetételét figyelembe véve arra lehet számítani, hogy a foglalkoztatási ráta beavatkozás nélkül is növekedni fog az előttünk álló években, gyorsabban, mint azt a demográfiai trendek alapján - és az öregségi nyugdíjkorhatár emelkedését is figyelembe véve - gondolnánk. Az inaktívak és munkanélküliek egy különösen nagy csoportja - melynek tagjai 1989-91-ben veszítették el az állásukat és azóta sem dolgoztak - ugyanis fokozatosan kiöregszik a munkavállalási korból.
(MTI)