- A hatékony jövedelemtranszfer a felzárkózó országokban a társadalmi kohéziót és a növekedést is elősegíti - írja második alkalommal megjelenő, kétéves, "A globális fejlődés kilátásai 2012" című jelentésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).
A hétfőn nyilvánosságra hozott, "Társadalmi kohézió egy változó világban" című elemzésben a szervezet megismétli az előző jelentésben megfogalmazott megállapítását, amely szerint a világgazdaság szerkezete átalakult, a növekedés gócpontjai nyugatról keletre és északról délre kerültek át. Az elmúlt évtizedben mintegy 80 fejlődő országban volt kétszer akkora a gazdasági növekedés, mint az OECD-átlag, így több száz millió ember került ki a szegénységből. A világ középosztályát alkotó, napi 10-100 dollárból élő mintegy 2 milliárd ember fele él ilyen felzárkózó országokban. Ez a szám 2030-ra várhatóan a 3 milliárdot is meghaladja - értékel az OECD.
Arra hívják fel ugyanakkor a figyelmet, hogy az országok közötti jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése nem járt együtt a fejlődő piacokon belüli jövedelmek kiegyenlítődésével. Mint írják, ezekben az országokban a gazdasági és társadalmi átalakulás új feszültségeket teremt. Az állampolgárok elvárásai mind inkább nőnek: magasabb életszínvonalat és a mobilitási lehetőségekhez való jobb hozzáférést követelnek. Ezen felül - amint azt a thaiföldi és arab felkelések is bizonyítják -, az ilyen országokban egyre nő a befogadó demokratikus politikai folyamatok iránti igény.
Az OECD szerint a fejlődő piacok gyors növekedése és viszonylag stabil költségvetési helyzete megteremti azt a gazdaságpolitikai mozgásteret, amely hosszú távú és átfogó szociálpolitikai stratégia megvalósítását teszi lehetővé. Az állam és polgárai között megszülető új társadalmi szerződés, amely a magasabb arányú adóbefizetés ellenében jobb szolgáltatásokat teremt, olyan pozitív visszacsatolást eredményezhet ezekben az országokban, amely nemcsak a társadalmi kohéziót, hanem a növekedést is elősegíti - írja a szervezet. Ugyanakkor, azokban az országokban, ahol a növekedés széles társadalmi egyenlőtlenséggel és kirekesztéssel párosul, továbbá csekélyek a tiltakozás lehetőségei, a fejlődés legtöbbször fenntarthatatlan marad - teszik hozzá.
A tanulmány kiemeli, hogy a társadalmi kohézió erősítése hosszú távú stratégiát és elkötelezettséget igényel. Az oktatási rendszer színvonalának emelése és a kirekesztettség csökkentése, így a generációkon átívelő társadalmi mobilitás csak több éves távlatú tervekkel érhető el. Az OECD ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ilyen szakpolitikák sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő makrogazdasági stabilitás. Ezen felül hozzájárulhatnak az eredményességhez a minisztérium-közi bizottságok, a jogszabályok előzetes hatásvizsgálatai, továbbá a tematikus, horizontális költségvetési finanszírozási formák.
A költségvetési politikák terén a szervezet a programok hosszú távon fenntartható finanszírozását emeli ki. Ebből a szempontból az adókulcsok növelését vagy az adóalapok szélesítését abban az esetben tartja hatékony lépésnek, ha az a kiadási oldalra vonatkozó megfelelő társadalmi bizalommal párosul. "Csak ebben az esetben valósulhat meg a növekedést elősegítő pozitív visszacsatolási mechanizmus" - írja az OECD.
A szervezet szerint a sikerhez az olyan törvények is hozzájárulnak, amelyek a kiadásokat függetlenítik a felzárkózó országokban gyakran ingadozó állami bevételektől. Példaként említi az olyan költségvetési jogszabályokat, amelyek gazdasági fellendülés esetén megtakarításra kötelezik az kormányt.
Az OECD az olyan foglalkoztatási szakpolitikákra hívja fel jelentésében a figyelmet, amelyek elősegítik a munkaerőpiac bérmeghatározó, disztribúciós és allokációs szerepét. Mint írják, a megfelelő szociális biztonsági háló megteremtése lehetővé teszi, hogy a munkavállalói érdekképviselet ne kizárólag a munkahelyek megtartására korlátozódjon.
A szervezet elemzésében kiemeli, hogy a rövid távú kedvező hatások ellenére a munkaerő-piaci szabályozás hagyományos formái, így a minimálbér-meghatározás számos kedvezőtlen mellékhatással jár. Az ilyen szakpolitikák drágítják, sok esetben csökkentik a foglalkoztatottságot, ráadásul a végrehajtástól és a széttagoltságától függően egyenetlenül hatnak a munkaerőpiac különböző szegmenseire - értékel az OECD. Hangsúlyozzák: az ilyen intézkedések nem helyettesíthetik a megfelelően hatékony szociális védőháló létrehozását, illetve a munkaerőpiac bérmeghatározó funkcióját.
A szervezet hangsúlyozza az oktatás fontosságát. Az oktatási rendszerben való részvételen túl lényeges az oktatás minősége is, hiszen ez teremt magasabb termelékenységi potenciált és kedvezőbb munkaerő-piaci kilátásokat.
Az OECD szerint elengedhetetlen, hogy a szakpolitikák az egyén szintjén mérsékeljék a minőségi oktatáshoz való hozzáférésben jelentkező különbségeket, Ezek között említi a tanköteles kor előtti programokat, később pedig a tanulás költségeinek csökkentését. Ez utóbbi tekintetében az iskoláztatáshoz kötött szociális és élelmiszertranszferek hatékony eszköznek bizonyulnak - írja a szervezet.
A fenntartható, összetartozó társadalom nem képzelhető el a tiltakozási formák engedélyezése nélkül. Civil részvételen és visszacsatolási mechanizmusokon alapuló, befogadó szakpolitikák szükségesek a hosszú távú tervezés és növekedés megteremtéséhez - írja a tanulmány