Nehéz időkben, mint amilyen most is jár a magyar gazdaságra, minden olyan véleményre nagy szükség van, amely gyorsítja a kialakult nehézségek tartós megoldását, s minden polgár számára jobbá teszi az életkörülményeket. Ebből a szempontból volt különösen figyelemreméltó a Fidesz most lezajlott kongresszusa.
Várakozásainkat azok a jobboldalról hallható hangok is fölsrófolták, amelyek az általános tagadás időszaka után koherens, versenyképes, igenekből építkező alternatív program megjelenését sürgették. Ennek előkészítését szolgálta - a Fidesz-vezetők elképzelése szerint - az az öt hónapos vitafórum, amelynek eredményét Jövőnk címmel a jobboldali szövetség könyv formájában is összefoglalta. A Fidesz honlapja szerint e dokumentumot a májusi kongresszuson megvitatták, és ez lehet az alapja a párt új programjának.
Vagyis új program nincs, csak annak alapvetése ismerhető. Minthogy a vitasorozatot ősszel folytatni kívánják, az alapvetés bizonyára még formálódik, azaz a programkészítés tovább tolódik. Ez érthető és természetes, ha abból indulunk ki, hogy alkotmányos berendezkedésünk szerint a következő választásokig van még három év, tehát van bőven idő felkészülni a kormányzati szerepvállalásra. Megengedhetetlen azonban olyan párt esetében, amely - elnökének állítása szerint - bármelyik percben kész átvenni a kormányzást. Nem tudjuk: mire a nagy mellény? A Fidesz-vezérkar vagy valóban felkészült szakmailag az ország kormányzására, csak ezt jó indokkal titkolja a kormányzandók elől, vagy továbbra sincs semmi a nagy szólamok mögött, a "király meztelen", csak senki nem meri kimondani.
Tanulmányozva a kongresszusról megjelent információkat, egy harmadik esetre tippelek: a Fidesz olyan nagy bevásárlóközpontot nyitott a Hungexpón, ahol mindenki megtalálhatja a neki tetsző portékát. Vagyis (mindenkinek) van valami, de az egymásnak ellentmondó elemek zavaros képet adnak.
Varga Mihálytól megtudhattuk, hogy "Magyarország ma ... lejjebb és lejjebb van a pályán", és itt "káoszkormányzás folyik, ... rossz irányba mennek a dolgok, rossz forgatókönyvet valósít meg a kormány" - de állításai indoklás nélkül lebegtek a kommunikációs térben. Nem tudtuk meg, miért rossz a mai gazdaságpolitika azon túl, hogy evidenciának tartják a szoclib kormányzás országrontó, nemzetellenes jellegét. Ha a kongresszus legalább egy pontos diagnózist felvázolt volna, abból közvetetten kiolvashatnánk, hogy az "új többség" milyen irányban keresné a magyar gazdaság kibontakozását. Ám ehelyett a Jövőnkben is csak az a tautologikus megállapítás szerepel, hogy "a mai gazdaságpolitika azért rossz, mert az alapjaiban hibás".
A jobboldali szövetség kiemelt gazdaságpolitikusa ugyanakkor nagyon határozottan hangoztatta, hogy tudják a kiutat, "... van megoldás. Letettünk már annyit az asztalra, hogy ezekre büszkén vissza tudjunk mutatni. Széchenyi-terv, otthonteremtési program, lakásépítések elindítása, Nemzeti Színház, Mária Valéria híd és így tovább." Ha ezek valóban mind nagyszerű gazdasági eredmények lennének (nem azok, sőt!), akkor is kérdés, mennyiben adnak választ egy súlyos egyensúlybomlással küszködő gazdaság problémáira. Attól tartok, semennyire. Mint ahogy erre egyébként a Jövőnk is figyelmeztet (melynek egyik műhelyében Varga Mihály is dolgozott!): "A mai világban nem lehet megélni egykori dicsőségeinkből."
Navracsics Tibor kongresszusi felszólalásából is az tűnik ki, hogy vagy nem olvasta az alapvetést (melyhez ő írt előszót), vagy már elfelejtette. Azt hangoztatta ugyanis, hogy a Fidesznek ötmillió-háromszázezer nőn, nyolcszázezer cigányon, két és félmillió szegényen, hatszázezer fogyatékoson, négyszázhetvenezer egyszülős családon és 223 ezer nagycsaládoson kell segítenie (remélhetőleg figyelemmel lesznek a közös halmazokra, mert egyébként kb. tizenegymillió honpolgár szorulna a segítségükre). Ugyanakkor az idézett könyv - helyesen - azt hangsúlyozza, hogy "napjainkra bebizonyosodott: pusztán állami újraelosztással nem lehet orvosolni a magyar társadalom gondjait".
A legzavarosabb azonban Orbán Viktor világképe, aki egyfelől nem hisz a piacot működtető, láthatatlan kézben (értsd: a piacban, a versenyben), mert úgy tudja, minden piacon egyetlen láthatatlan kéz van, a tolvajé (vagyis a tulajdon = lopás). Másfelől szerinte az általuk megteremtendő erős Magyarország hisz majd a szabadpiacban, a szabad kereskedelemben. Ráadásul a jobboldali szövetség elnöke azt is akarja, hogy "Magyarország a tulajdonosok országa legyen".
Orbán Viktor szerint az ország baja "az adósság, a hiány növekedési politikával orvosolható". Ez lehetséges, de semmiképpen sem azzal a belső keresletélénkítő politikával, amelynek első lökését éppen ő adta meg a minimálbér drasztikus felemelésével 2001 elején, s amit aztán kormányzásának utolsó percéig folytatott, beindítva az eladósodás növekedését.
A Jövőnk című programkönyv a növekedéspárti gazdaságpolitikai fordulatot az adók és a bürokrácia csökkentésével véli elérhetőnek. S miközben ennek szükségességét hangsúlyozza, belátja, hogy ma Magyarországon az "adócsökkentés lehetőségei nagyon korlátozottak". Ezért első lépésben adószerkezeti változások kellenek (kár, hogy ennek tartalmáról nem szólnak), és csak a második lépésben lehetséges a vállalkozások adóterhelésének jelentős csökkentése - a gazdasági növekedés és az államháztartás helyzetének függvényében. Magyarul: a "csodafegyver" akkor vethető be, ha a magyar gazdaság visszatért a fenntartható növekedési pályára. Azaz a növekedéspárti gazdaságpolitika a gazdasági egyensúly megteremtésének következménye és nem eszköze. Micsoda különbség!
Nem mellékesen és nem véletlenül a mai kormánykoalíció is ilyesmiben gondolkodik. Meg olyasmiben, amiről a Jövőnkben ez olvasható: "Egy adócsökkentést megcélzó adóreformnak csak akkor van értelme, ha egyúttal gyökeresen újrarendezi az állam, a gazdasági szereplők és az állampolgárok lehetőségeit, mozgásterét, egymás közötti viszonyait. ... Ha világosan rögzíti, hogy mi az, amit az állam feladatként felvállal, és ehhez kéri a polgárok adóit, és mi az, amit a polgárok, önkormányzatok, vagy a civil szervezetek maguk végeznek, és saját forrásaikból maguk finanszíroznak. Tehát ha az adóreform egy új társadalmi szerződésre támaszkodik."
Az új társadalmi szerződés valóban nagyon kellene. Sajnos az "új többség" mostani kongresszusa egy tapodtat sem vitt közelebb hozzá. Nemhogy tisztább, még zavarosabb lett mindaz, amiről a lehetséges szerződéskötésnél tárgyalni kellene.
Forrás:nol.hu