A kormány gazdaságpolitikája, a válságadók és a nyugdíjrendszer második pillérének drasztikus felszámolása kockázatos, aláássa a befektetők bizalmát, s ezzel a legnagyobb kockázatot jelenti az ország számára – mondta Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a Wall Street Journal (WSJ) online kiadásában.
A tekintélyes amerikai napilap online kiadásának főoldalán hozza a magyar jegybankelnökkel készült interjút. Simor András , aki 2007 óta áll az MNB élén úgy látja, a magyar gazdaság még mindig sérülékeny a befektetők bizalmát illetően.
A WSJ emlékeztet arra, hogy Magyarország 2008-ban az uniós országok közül elsőként szorult IMF-EU hitelre, hogy elkerülje az államcsődöt. A 2010-ben megválasztott új Orbán-kormány kétharmados többségét felhasználva válságadókat vetett ki négy gazdasági szektorra és a nyugdíjrendszer második pillérét, a magánkasszák vagyonát átirányította az állami rendszerbe. A cikk idézi Orbán Viktor , miniszterelnök azon ígéretét, hogy a 16 százalékos egykulcsos adó és a társasági teher mérséklése felpörgeti majd a magyar gazdaságot.
Simor András, a WSJ interjújában kritizálta a kormány lépéseit, mondván, hogy a gyors bevételek rövid távon csökkentik az államadósságot és a költségvetési deficitet, ám inflációt gerjeszt. Kifejtette, hogy az MNB prioritása az euró minél előbbi bevezetése, szerinte a közös valutát érintő szabályok egyébként is arra ösztönöznék a kormányt, hogy mérsékelje az inflációt és az államadósságot.
Az MNB-elnök kritizálta az ágazatokat érintő válságadót is, amely szerinte jelentős inflációt generál idén és 2012-ben is. Hozzátette, a kormány túlértékeli az adóváltoztatások hatását, s alábecsüli a különadók eredményét. Simor szerint a bankadó miatt a háztartások és vállalkozások is nehezebben jutnak majd hitelhez. S az is kérdéses, hogy a magyarországi bankok anyavállalatai ezek után terveznek-e bármilyen beruházást az országban, ami azt jelenti, hogy a bankrendszer nem tud majd hozzájárulni a gazdaági válságból történő kilábaláshoz.
Simor András a WSJ-nek azt is ecsetelte, hogy a magánkasszák vagyonának átirányítása nem más, mint a jövő megtakarításainak felhasználása a jelen adósságának fedezésére. Hosszú távon pedig növeli az állam nyugdíjra fordított kiadásait.