„NEM ELÉG GONDOLNI A NEMRE!”

2.         NEM a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésére

a.         Ha eltöröljük a vizitdíjat, ismét egyenlőségjelet teszünk az indokolt és indokolatlan orvoshoz fordulás közé.

b.         Ha eltöröljük a vizitdíjat, a háziorvosok bevétele (a 2007-es számokhoz viszonyítva) átlagosan havi 160 ezer forinttal, az egyes kórházak tervezhető forrása havi tízmillió forinttal csökken.

c.         Ha eltöröljük a kórházi napidíjat, megszűnik a kórházi ellátásban részesülő beteg érdekeltsége, hogy kezelésének, ellátásnak valódi adatait tüntessék fel a részletes elszámoló nyilatkozaton.

d.         Ha eltöröljük a vizitdíjat, úgy megszűnik az emberek anyagi érdekeltsége, hogy saját kezdeményezésre szűrővizsgálatokon vegyenek részt.

e.         Ha eltöröljük a vizitdíjat, fennmarad a hálapénz, a beteg újra szükségét érzi, hogy külön honorálja az egyes szolgáltatásokat.

 

Miért kell NEM-et mondani a tandíj eltörlésére?

 

Voltak és vannak vitáink a felsőoktatás jövőjéről, a reform irányáról, eszközeiről és tempójáról. Abban azonban mindenki egyetért: nem csupán pénzügyi, hanem tartalomhoz kötődő átalakítást kell végrehajtani.

A tandíjra szükség van. Ahogy azt Mádl Ferenc még miniszterként, az Országgyűlés 1993. június 7-i ülésén tartott expozéjában mondta: "A tandíj a hallgató hozzájárulása saját képzésének költségeihez. Amellett, hogy ez a felsőoktatás jelentős forrása lehet, egyben meghatározó struktúraalakító és hatékonyságbefolyásoló tényező is lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felsőoktatásért, mint szolgáltatásért fizető hallgató kereslete befolyásolni képes az intézmények kínálatát, de a minőséget is."

Ha eltöröljük a tandíjat, azzal újra beismerjük: a diákoknak semmi joga beleszólni abba, milyen képzést kapnak. Ezért mondja az SZDSZ azt: NEM-et kell mondani a népszavazáson.

 

Abban sincs vita köztünk, hogy a felsőoktatás finanszírozása megújításra szorul. Ne az állam, hanem a piac és a hallgatók döntése legyen a mérvadó az intézmények bevételei kapcsán. Ezért fontos, hogy a képzési hozzájárulás 2008-tól a felsőoktatási intézmény el nem vonható bevétele, amelynek kormány által meghatározott mértékét - legalább egyharmadát, legfeljebb ötven százalékát - a kiemelkedő tanulmányi teljesítményű hallgatók támogatására kell fordítani, míg a fennmaradó hányadot az intézmény a fejlesztési céljaira fordíthatja. A rendelet értelmében a bevétel 50 százaléka fordítható a teljesítmény elismerésére.

Ha eltöröljük a tandíjat, azzal elfogadjuk, hogy az állam ízlése döntse el a felsőoktatás jövőjét, ahelyett, hogy a valódi tudást adó, a munkaerő-piaci előnyt garantáló intézmények jutnűnak magasabb bevételhez. Ezért mondja az SZDSZ azt: NEM-et kell mondani a népszavazáson.

 

Legyünk őszinték! A tandíj bevezetésével arról is véleményt mondtunk, hogy egy versenyképes, hasznos tudást nyújtó intézmény hallgatói egy értékes szolgáltatás kapnak, melynek ára van. Nem csak mi, liberálisok állítjuk ezt, de a Fidesz is azt rögzítette 1994-es választási programjában: „a felsőoktatásban részt vevő hallgató közvetlen és közvetett egyéni haszna nagyobb a képzésből kimaradó és azt csupán adójával támogató polgár közvetett hasznánál”.

Ha eltöröljük a tandíjat, akkor épp azokkal fizettetjük meg a diákok képzésének költségét, akik talán soha nem jutnak diplomához. Ezért mondja az SZDSZ azt: NEM-et kell mondani a népszavazáson.

 

Végezetül azt se feledjük: ha nem nyitjuk ki a szemünket, ha a politika folytatja hazudozást az ingyenes felsőoktatásról (hasonlóan az ingyenes egészségügyhöz), akkor tovább erősödnek a jelenlegi igazságtalanságok és különbségek. Hazudhatjuk azt, hogy ne legyen tandíj, és máris mindenki azonos eséllyel kerülhet be az egyetemre – de ettől még a szegényebb családok gyerekeinek ugyanúgy nem lesz pénze albérletre, utazásra, tankönyvre, és ugyanúgy nem tudják vállalni majd a felsőoktatással járó, ma is meglévő terheket.

Programunk szerint a felsőoktatásban tanulók az első félévben iskolakezdő alaptámogatásban, a további félévekben pedig szociális támogatásban és tanulmányi ösztöndíjban részesülhetnek. Ha ezenfelül pedig még jól is tanul, úgy tandíjat se kell fizetnie.

 

Az SZDSZ ezért egyszerűen annyit üzen, hogy mondjuk NEM-et a népszavazáson. Mondjunk nemet a számonkérhetetlenségre, mondjunk nemet az igazságtalanságra, mondjunk nemet a leszakadásra és hasznosíthatatlan képzésekre. Mondjunk nemet a diplomás munkanélküliségre, nemet az elavult intézményekre, nemet az ingyenesség hazugságára és nemet arra a gátlástalan politikára, mely újabb eszközt, a népszavazást állította hatalmi céljai szolgálatába.

 

Az egészségügyi reform két fontos elemét, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat támadja a 2008-ban tartandó népszavazás. Bár továbbra sincs válasz arra kérdésünkre, mit tenne a Fidesz az egészségügyben, az SZDSZ ezt a kampányt is arra használja fel, hogy újra elmagyarázza a reformot.

 

Nem titok: mi, liberálisok NEM-mel fogunk szavazni a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről szóló kérdésre, és ugyanezt javasoljuk mindenkinek.

 

Miért ragaszkodunk a vizitdíjhoz és a kórházi napidíjhoz?

 

Az önrészfizetés fontos érdeke, kalkulálható bevétele a kórházaknak és a háziorvosoknak. Ha eltöröljük a vizitdíjat, a háziorvosok bevétele (a 2007-es számokhoz viszonyítva) átlagosan havi 160 ezer forinttal, az egyes kórházak tervezhető forrása havi tízmillió forinttal csökken. Nem csak az SZDSZ állítja ezt: Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Szövetség főigazgatója szerint „A háziorvosoknak átlagosan 20-25 százalékos bevételkiesést jelentene a vizitdíj megszüntetése, s ez éves szinten körülbelül 10-12 milliárdot jelent”.

 

Az önrészfizetés, a vizitdíj fontos része az igazság kimondásának. Ilyen igazság az is, hogy semmi sincs ingyen, és főleg semmi sem korlátlan. Nincs rá mód, hogy a súlyos betegek és az orvosi kezelést nem igénylők azonos feltételekkel vegyék igénybe az egészségügyi ellátórendszert. Európa leggazdagabb államai is elvárják a polgároktól, hogy mérlegeljenek, mielőtt orvoshoz forduljanak, erre pont mi működtessünk olyan rendszert, melyben nem számít, hányszor és milyen ürüggyel költi valaki közös befizetéseinket?

Ha eltöröljük a vizitdíjat, ismét egyenlőségjelet teszünk a súlyos betegek, és, mondjuk azt finoman, a rendelőben melegedők között. Nem lesz módunk és eszközünk azt kérni: közösen tartjuk el a társadalombiztosítást, Te is legyél gondosabb, hogy mire költöd a pénzünket!

 

Ma, amikor valaki kórházi napidíjat fizet egyúttal részletes elszámolást kap a kórházi ellátásáról. Aláírásával erősíti meg, hogy az elszámolt beavatkozásokat elvégezték, és a papíron szereplő időt kórházban töltötte. Így biztosítjuk, hogy közös befizetéseinkből csak valódi kiadásokat finanszírozzunk.

Ha eltöröljük a kórházi napidíjat, megszűnik a kórházi ellátásban részesülő beteg érdekeltsége, hogy kezelésének, ellátásnak valódi adatait tüntessék fel a részletes elszámoló nyilatkozaton. Amennyiben nem tesszük anyagilag érdekeltté a beteget a dokumentáció hitelességében, úgy könnyebben aláír bármit. Ezért a kórházi napidíj eltörlése a kórházi elszámolások hitelességét is alááshatja.

 

A vizitdíj fontos eszköz a megelőzésben is. Arra késztet arra, hogy idejekorán, panaszmentesen is felkeressük a szűrővizsgálatokat – utóbbiak ugyanis ingyenesek. Közös befizetéseinket nem a végső stádiumú betegségek kezelésére, hanem az időben felismert baj orvoslására fordíthatjuk – és ez a beteg érdeke is.

Ha eltöröljük a vizitdíjat, úgy megszűnik az emberek anyagi érdekeltsége, hogy saját kezdeményezésre szűrővizsgálatokon vegyenek részt. Ehelyett a már kifejlődött betegséggel keresik fel az orvost, amely a gyógyulás esélyét csökkenti, a kiadásokat pedig jelentősen növeli.

 

A vizitdíj és a kórházi napidíj hatásos eszköznek bizonyult a „bagatell hálapénz” elleni küzdelemben is. Az egy-egy injekció beadásáért, a receptírásért alkalmanként átadott 500 és 1000 forintok kiváltására tökéletesnek tűnő megoldás a vizitdíj. A betegnek nincs oka és módja a nyugtával kísért vizitdíj-fizetést követően újra, immár zsebbe fizetni.

Ha eltöröljük a vizitdíjat, a beteg újra szükségét érzi, hogy külön honorálja az egyes szolgáltatásokat. Legyünk őszinték! Ha választhatunk, akkor a kiszámíthatatlan korrupció, vagy a jogszerű, egyértelmű 300 forintos kifizetés mellett döntenénk?

 

Végezetül vizsgáljuk meg a vizitdíj és a kórházi napidíj kérdését egy általánosabb szempontból. Ma, amikor Magyarország őszinteségre vágyik, amikor minden problémánk közül a legsúlyosabb a bizalom hiánya, akkor kötelességünk ragaszkodni az első őszinte tetthez, ami egy súlyosan hazug rendszer ellen tettünk. A vizitdíj az egyik első, őszinte szó a magyar egészségügyben, melyet fél évszázada ingyenesnek hazudnak. Nem eltörölni, hanem gyakorlattá kell tenni az igazmondást. Csak egyetlen példa: mióta vizitdíjat kell fizetni, ugyanolyan elnézőek vagyunk azokkal, aki minimálbérre vannak bejelentve, ámde magasabb fizetést kapnak, „zsebbe”, így elkerülve a járulékfizetést?

 

Az SZDSZ kampánya egy egyszerű igazságról szól. Arról, hogy NEM-et mondunk a hazugságokra. Mi, liberálisok őszinték vagyunk – és abban bízunk, ennek előnyeit és elkerülhetetlenségét a többi párt is felismeri.

 

 Gadus István (SZDSZ) sajtótájékoztatójának anyaga