Elismerések a város napján – 2023

Egy Debrecen történetével foglalkozó 1872-es kiadású műben ekként fogalmaznak a cívis polgár lokálpatriotizmusáról, városához való kötődéséről: „Igen, mert ők nem oly tartózkodási helynek tekintették e várost, honnan meglépesedve, máshova költözzenek további szerencséjök keresése végett, hanem nézték ezt oly édes szülőföldjöknek, hol állandósul édes örömest laktak, hol nagyobb részök, mint ház és földbirtokosok több ízig föltudták vinni családjukban az örökösödés rendjét, tekintették végre e helyet oly haló föld gyanánt, melynek kebelében fogják ők egykor kipihenhetni szeretett városukért szíves örömmel tett fáradalmaikat.”

Amint ebből a 150 éve keletkezett írásból is érzékelhető, a város és polgárai között létrejött különleges érzelmi köteléknek valóban mély és történelmi távlatai vannak.

Debrecen erejének, haladásának és fejlődésének mindenkor örök erőforrása polgárainak szorgalma, városszeretete és jövőbe látó bölcsessége volt. Hiszen a történelmi tapasztalatok birtokában elmondhatjuk, hogy amikor városunk az elmúlt évszázadok viharaiban sorsfordító döntések előtt állt, mindig támaszkodhatott polgárainak munkabírására, szorgalmára és vezetőinek jövőbe látó bölcsességére. Mindig megtaláltuk azt az utat, amely előre vitte Debrecent, amelynek köszönhetően az elmúlt évszázadokat vizsgálva kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a város pályája folyamatosan – minden világrengető esemény ellenére is – felfelé ível.

Sok megrázkódtatás ért bennünket az évszázadok alatt itt, a világnak ebben a szegletében, mégis ma úgy beszélhetünk városunkról, mint amely hazánk és egyúttal Közép-Európa egyik legmeghatározóbbá váló városa lesz a XXI. században.

Debrecen történelmében számos korszakhatárt találunk. Csak néhányat kiemelve ilyen korszakhatár volt, amikor őseink elérték, hogy Nagy Lajos király 1361-ben mezővárosi rangot adományozzon Debrecennek. Akkor az volt városunk elöljáróinak célja, hogy regionális, sőt, annál is nagyobb jelentőségű kereskedelmi központtá tudják formálni településünket.

De ilyen volt a korszak legjelentősebb privilégiuma, a szabad királyi városi cím elnyerése, amelyet a mindig alkalmazkodni tudó, kiváló helyzetfelismerő képességgel jellemezhető debreceni mentalitás tett elérhetővé: a mai napon éppen 330 évvel ezelőtt, 1693. április 11-én.A szabad királyi városi cím és annak a város életére gyakorolt hatása azt is jelenti számunkra, hogy amikor eljött az idő, mindig túl tudtunk lépni a korábbi berögződéseken.Azokon a meggyőződéseken, amelyek korábban talán érvényesek voltak, de amelyek a változó körülményeket követően inkább már gátjává váltak a továbbfejlődésnek, az új helyzethez való alkalmazkodásnak. Minden bizonnyal az ilyen korszakhatároknál mindig voltak olyanok, akik nem rendelkeztek kellő bátorsággal a kétségtelenül bizonytalansággal járó, de a fejlődést jelentő döntések meghozatalához.

Ilyenkor mindig eszembe jutnak Viktor Hugo sorai, miszerint: „A jövőnek sok neve van: a gyenge úgy hívja, elérhetetlen, a gyáva úgy, ismeretlen, a bátor lehetőségnek nevezi.” Debrecen jól sáfárkodott az elmúlt évek, évtizedek lehetőségeivel, amelynek köszönhetően kilépünk az átlagos vidéki magyar városok szerepköréből és mára Debrecen valóban egy új korszakhatárhoz ért. Ma egy a tradícióit megőrző, de nemzetközi horizonton is gondolkodni képes Debrecent kell építenünk. Akkor vagyunk képesek fejlődni, ha a helyi tradíciókra, a lokális értékekre építve, de a nemzetközi folyamatok lehetőségeit kiaknázva gondoljuk át és tervezzük meg Debrecen közép- és hosszútávú jövőjét. Példa lehet számunkra ebben az egymást kiegészítő, egymásra épülő, egyszerre lokális és globális gondolkodásban városunk hét évszázados történelme.

A mai díjazottaink eltérő életútjukkal, egymást és mindannyiunkat gazdagító különbözőségeikkel, mindig megbékélésre, egymás kölcsönös elismerésére törekvően, életművükkel jelentős mértékben járultak hozzá Debrecen történelmi örökségéhez. Egyházi vezetőként, orvosként vagy a holokauszt traumáját megértetni akaró túlélőként, nyomdai vagy sportszakemberként, a régió kiemelkedő – materiális és humán értékeket egyaránt teremtő – cégeinek irányítójaként: mindannyian hozzájárulnak ahhoz, hogy Debrecen egyszerre legyen képes gazdasági és szellemi-kulturális szempontból tovább fejlődni. Mindehhez elengedhetetlen az a hit, az a „remélt dolgokban való bizalom”, az a „nem látható dolgokban való meggyőződés”, amely minden díjazottunkban munkál, és amely a debreceniség egyik legfontosabb jellemzője évszázadok óta.

Tisztelt Díjazottak! Azt kívánom Önöknek, hogy a jövőben is hasonló lelkülettel és hasonló elkötelezettséggel tevékenykedjenek hazánk és városunk polgáraiért, mint az ezt megelőző évtizedekben. Mindannyian köszönettel tartozunk szolgálatukért, munkájukért, áldozatkészségükért! Amiképpen hálásak vagyunk Önöknek, úgy azt kívánom, hogy mindig töltse el örömmel Önöket, hogy bírják Debrecen szeretetét, tiszteletét és megbecsülését!”

Az ünnepi közgyűlés keretében Hajdú-Bihar Vármegye Közgyűlése két rendkívüli ajándékkal fejezte ki a vármegye településeinek egységét. Bocskai István fejedelem korából származó magyar szablya hiteles másolata a hajdú-bihariak közös örökségének, identitásának kifejezése. A fából készült Hajdú-Bihar Vármegye Puzzle pedig a vármegye 82 települését ábrázolja, jelképezve az összetartozást. Az ajándékokat Pajna Zoltán, Hajdú-Bihar Vármegye Közgyűlésének elnöke adta át Papp Lászlónak, Debrecen polgármesterének. Pajna Zoltán köszöntőjében Jókai Mór szavait idézte Pest és Debrecen címmel 1849. március 31-én megjelent írásából: „Mondjunk egy jó szót a maga idejében. Pest középpontja az országnak, de Debrecen középpontja a magyar népnek. Amott minden nemzetiség érdeke, itt azonban egyedül a magyar érdekek vannak összesítve. Pest legnagyobb városa Magyarországnak; – Debrecen maga egy Magyarország kicsinyben. (…) Budapest erősség, de Debrecen asylum. Pest népe egy mívelt, szabadságérző lelkes nép, mely kezdetét adta a forradalomnak, míg Debrecen ősszilárdságú népének, nyugodt, morális, becsületes jelleme egyedül biztosítja azon nyugalmat, melyre csaták közepett legnagyobb szüksége van a kormányzatnak.”